A háromkirályok ajándéka -arany, tömjén, mirha

Az arany latin neve Aurum, és a vegyjele ennek alapján Au. Jellegzetesen sárga nemesfém, amely a periódusos rendszer 79. elemét alkotja.

Az arany a természetben elemi állapotban fordul elő. Főként a savanyú, kvarcban gazdag kőzetek (gránit, granodiorit, riolit, dácit) teléreiben lehet rátalálni.

A középkorban és a korai újkorban számos alkimista kísérletezett azzal, hogy létrehozza a “bölcsek kövét”, amelynek segítségével ólomból színaranyat állíthassanak elő, ez azonban lehetetlennek bizonyult.

Mindezek ellenére az arany, mint a legtartósabbnak bizonyult fém, mindig kiemelt szerepet játszott a legkülönfélébb társadalmak életében. Mivel korán megtapasztalták, hogy még a legtöményebb sósavban, kénsavban és salétromsavban sem oldódik, „a nemesfémek királya” nevet kapta. Később megtalálták azt az elegyet, amelyben feloldódik: a királyvizet, amely a tömény sósav és tömény salétromsav 3:1 arányú elegyében keletkező nitrozil-klorid, de az arany jelentőségét ez sem csökkentette.

Mivel az arany tiszta állapotban jól formálható, lágy fém, amelyből akár 0,0001 mm vékony fólia (aranyfüst) is készíthető, ezért rendkívül sok helyen és módon lehet felhasználni, a gyógyítástól az ételek díszítésén át az ékszerekig. Ez utóbbi területén a különböző fémekkel készített ötvözeteit használják. A leggyakrabban azonban a kincsfelhalmozásban és a pénzforgalomban van szerepe. A középkorban egyebek közt Magyarországon is az arany volt a legfontosabb fizetőeszköz, magának a pénznemnek a neve is az „arany” volt, amely elé gyakran odatették jelzőként a bányászása vagy a pénzverde helyének nevét: pl. körmöci vagy selmecbányai arany.

Az ókori kultúrákban az aranyat, mint a tökéletesség, a fensőbbség, a csillogás, az uralkodás és a maradandóság képviselőjét, gyakran a Nappal kapcsolták össze.

Egyiptomban Ré napisten uralkodott, a görög mitológiában Apollónhoz kapcsolódva a Napból eredő fény és az ahhoz hasonlító tudást szimbolizálta az arany. Becsben tartását az „aranykor” és az „arany középút” kifejezések is jelzik. Az ókorban felfedezett, egyik fontos geometriai arányosság, az aszimmetria legharmonikusabb megjelenése, az aranymetszés is erről a fémről kapta a nevét.

A tömjén az egykor indiai eredetűnek tartott, valójában a mai Jemen, Szaúd-Arábia és Etiópia keleti – észak-keleti sávjában honos fás növények, a boswellia-neműek gyantája, amelyhez a kéreg fölvágásával lehet hozzájutni. A gyanta szemcsés, halványsárga-vöröses, illóolajat is tartalmazó anyag. Ha parázson elégetik, egyenesen fölfelé szálló és kellemes illatú füstöt ad, ezért is használják a templomokban, a füstölőkben. A fűszerkereskedésbe már a rómaiak idején is beletartozott, hiszen részben a kábító, részben a fájdalomcsillapító hatása miatt hamar közkedveltté vált. Az ószövetségi Isten azonban – éppen az alkoholhoz hasonló hatása miatt – szigorú, részletes törvényekkel írta elő a tömjén használatát, megszabva, hogy csak istentiszteleti célokra szabad használni, élvezeti célokra nem. Ezért elsősorban az állat-, majd az ételáldozatokhoz használták, mint az ég felé szálló lélek hordozóját vagy szimbolizálóját. A tömjén más helyzetekben a lelki vigaszt, a lélek betegségeinek gyógyszerét is jelenthette.

A mirha szintén egy növény, a mirhafa mézgája, amelyhez az ágak bemetszésével lehet hozzájutni. A mirhafa a balzsamfa-félék családjába tartozó, szomorúfűzre emlékeztető, lecsüngő ágú cserje, amelynek a mai Szaúd-Arábia és Etiópia északi részén volt az őshazája. Nemcsak füstölésre és sebek gyógyítására, hanem balzsamozáshoz is használták a sűrű, gyorsan megszilárduló és kellemes illatú gyantát. Már Nagy Sándor korában is készítettek belőle drága kenőcsöket, s később, a rómaiak korában orvosságnak és a bor érleléséhez is használták.

A mirhát a fertőtlenítő hatása okán ma is többféle betegség gyógyításához használják, de főként a szájnyálkahártya és a torok kezeléséhez. Olaja gyulladásgátló és fájdalomcsillapító anyagokat tartalmaz, és illata ma is a régi korok világát idézi.”

forrás: Háromkirályok ajándéka

Lévai Júlia

Január 6. Vízkereszt

Vízkereszt vagy háromkirályok napja az egyik legrégibb egyházi ünnep, a 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. Ez utóbbi emlékére kezdetben a keleti egyház – a középkortól a nyugati egyház is -, e napon vizet szentel. A szentelt víznek mágikus ereje, gyógyító, gonosz űző, rontást megelőző szerepe volt. E napon nemcsak vizet, hanem tömjént, krétát, sőt egyes helyeken sót is szentelnek. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés.

 

Hópehely, ónos eső, hideg

A hópihe története a levegőben lévő vízpárával kezdődik. A tengerek, tavak, folyók párolgása, a növények párologtatása során vízgőz kerül a levegőbe, amely a magasan fekvő, hideg légrétegekbe érve kicsapódik – a vízmolekulák, parányi vízcseppecskéket formálva, hozzátapadnak a levegőben szálló porszemcsékhez. E kicsiny cseppecskék sokasága a felhő.

Télen, amikor a légrétegek hűlni kezdenek, a cseppecskék némelyike jégkristállyá fagy. A parányi jégdarabok környezetében a vízpára kifagy a jégkristály felszínén. Egyre több és több vízmolekula tapad a kristály felületére, amely csak hízik és hízik. Így növekszik a hópehely. Végül annyira megduzzad, hogy a súlya lehúzza, és csapadék formájában a földre hull.
Az ónos eső tipikusan téli melegfront átvonulásával keletkezhet.

Akkor alakul ki, amikor viszonylag meleg, páradús levegő érkezik a magasban, a felszín közelében azonban fagypont alatti a hőmérséklet. Ekkor a felhőből a csapadék eső formájában kezd kihullani, a hidegebb levegőbe érve a felszín felé közeledve túlhűl (0 fok alatti hőmérsékletű lesz). Ez a túlhűlt levegő a felszínnek, fáknak, vezetékeknek ütközve azonnal megfagy: ez a rettegett jégpáncél, amelyen sem autóval, sem gyalogosan nem lehet biztonságosan közlekedni.

A túlhűlés (azaz a víz 0 fok alá hűl, de nem fagy meg) azért következhet be, mert a különálló vízcseppek másként viselkednek hűléskor, mint egy vödör víz, és a 0 fokot elérve nem szilárdulnak meg.

Az ónos eső neve beszédes. Ehhez persze tudni kell arról, hogy létezik egy technika, az úgynevezett ónozás. Különböző tárgyakat díszítenek ezzel a módszerrel, fényessé teszik azok felületét. Megolvasztják az ónt, a kívánt felületen szétfuttatják, így vékony réteget képez a tárgy felületén. A talajon megfagyott eső képez ehhez hasonló vékony réteget.

Kezdetben teljesen azonos a közönséges esővel. Amikor leér a talajra, akkor történnek érdekes dolgok. Ónos eső kialakulásához a legfontosabb tényező az, hogy a felszín fagypont alatti hőmérsékletű legyen. Az ott található növények, tárgyak szintén fagypont alatti hőmérsékletűek. Óhatatlanul ki kell fagynia, ki kell csapódnia az esőnek, bár nem kell, hogy nagyon nagy legyen a fagy.

Az ónos eső tipikusan téli melegfront átvonulásával keletkezhet.

Ez a túlhűlt levegő a felszínnek, fáknak, vezetékeknek ütközve azonnal megfagy: ez a rettegett jégpáncél, amelyen sem autóval, sem gyalogosan nem lehet biztonságosan közlekedni.

A túlhűlés (azaz a víz 0 fok alá hűl, de nem fagy meg) azért következhet be, mert a különálló vízcseppek másként viselkednek hűléskor, mint egy vödör víz, és a 0 fokot elérve nem szilárdulnak meg

Január van

A január elnevezés a rómaiak Januarius hónapjából ered, ezt a nevet Janusról (a ianua jelentése ajtó, kapu), a kapuk és a boltívek istenéről kapta. Egyes tudósok szerint Janus minden kezdetnek az istene; a napok, hónapok és az évek, de még az emberi élet kezdetét is neki szentelték. Janust a múltat és a jövendőt egyaránt jól ismerő, jóságos teremtőnek vélték. Elsőként mindig az ő nevét mondták, amikor megszólították isteneiket. Őt tartották Latium első királyának. Janus tanította meg az embereket arra, hogyan építsenek hajót, és hogyan műveljék meg a földet. Ünnepét, az Agóniát, január 9-én ülték meg. A Forum Romanumon épített templomának ajtaja háborúban nyitva, békében zárva volt. Ez utóbbira – Numa Pompilius (i.e. 7. sz.) és Augustus (i.e. 1. sz.) uralkodása között – a történetíró Livius szerint, csak két alkalommal került sor. Az ábrázolásokon Janus kezében kulcsokat tart, ujjainak száma, az év napjainak megfelelően 365, arca két ellenkező irányba néz. Ez a kétarcúsága azzal magyarázható, hogy minden ajtó befelé is visz a házba, meg kifelé is.
Miként általában minden kezdethez, január első napjaihoz is számos időjárási regula kapcsolódik. A britek szerint első három napja kormányozza az első három hónapot. A régi angol népi megfigyelés alapján, amilyen január második napján az időjárás, olyan lesz szeptemberben. Egy másik, még a rómaiak idejéből származó hiedelem azt mondja, hogy ha a kalendák napja (január elseje) nyáriasan napos, május elsejéig télies időjárás várható. A svédek számára pedig a Krisztus születését követő kilencedik nap (január harmadika) használatos időjóslásra, úgy tartják, hogy az e napra jellemző időjárás a következő kilenc hét során is meghatározó lesz.

December utolsó napjai

(December) 30. napja

Országszerte ismeretes hiedelem szerint a Holdban Dávid király hegedül, Cecília meg táncol.

Dávid nevéhez több szólás is fűzõdik. Kárbament, elveszett vagy kölcsönadott, de vissza nem került dologra mondja a szegedi nép: elhegedülte Szent Dávid. Így is: elírta Szent Dávid, el is magyarázta.

(December) 31. napja

Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe.

Az év végi mulatozást már a rómaiak is megtartották december 27-én, a híres Szatumáliákon.

Ezen az éjszakán eltemetik az óesztendõt és különbözõ varázslásokkal, praktikákkal igyekeznek megtudni, hogy mit hoz az Újév. Legismertebb az ólomöntés, amikor a frissen öntött ólom formájából jósolnak.

A szilveszteri szokásokban különösen fontos szerepe a zajkeltésnek van, melyet neveznek kongózásnak, csengetésnek, pergõzésnek, nyájfordításnak is. Az volt a cél, hogy az állatok felébredjenek, és a másik oldalukra forduljanak. Úgy vélték, hogy ezzel biztosíthatják az állatok egészségét és szaporaságát.

Szokás volt a szilveszteri kántálás.

Babonák már az ókorban is léteztek, minden népcsoport igyekezett könnyebbé tenni önmaga számára a mindennapi boldogulást, ezért rítusokat, szokásokat alakított ki, hogy befolyásolhassa a jövőjét. Egyes népeknél ez még a vallásban is erőteljesen jelen van

A babonák köthetők személyhez, állathoz,, növényhez, cselekvéshez, de legfőképp időpontokhoz. Az év végét és az év elejét a világ szinte minden kultúrájában megünneplik, az óév lezárásaként és az új lehetőség reményében nagy jelentőséget tulajdonítanak az évváltásnak.

Ezt az sem befolyásolja, hogy egyes népek a szokásostól eltérve, más naphoz kötik az esztendőváltást, mint ahogy az sem, hogy más a naptári és az asztrológiai tavasz kezdete.
Új év, de mikor?

A középkorban akár az azonos kontinensen élő népcsoportok is más-más időszámítást használtak, így fordulhatott elő, hogy míg Skóciában már a 17. század elejétől január 1-jét jelölték az év első napjának, addig Walesben 1752-ig nem vették át ezt a szokást. Európa nagy részén pedig hivatalosan is március 25-én vette kezdetét az új esztendő.

Újévi rítusok

A legtöbb szokás szilveszter éjjeléhez és újév napjához kötődik, különböző rítusokkal akarták befolyásolni az elkövetkezendő évi szerencsét és jólétet.

A babonás emberek akár hosszan tartó rítusokat is végrehajtottak, melyeket még az óévben kezdtek el és az új év első napján fejeztek be. ilyen volt például egy gyertya vagy fahasáb elégetése, amivel biztosítani akarták, hogy az új évben ne kelljen a háztartásnak tüzelő- és világításra szolgáló anyagban szűkölködnie.

Gondoskodni akartak arról is, hogy a pénz a házba befelé áramoljon, ne pedig kifelé, ezért egy madzagra kötött érmét rögzítettek szilveszter este az ajtó vagy az ablak külső részére, majd éjfél után a madzag segítségével belülre húzták az érmét.

Pontban éjfélkor szokás volt felállni vagy felmenni az emeletre, biztosítva, hogy pozitív irányt vegyenek az emberek dolgai. A világ másik felén, a Fülöp-szigeteken éjfélkor a gyermekek ugrándoznak, hogy minél nagyobbra nőjenek.

Szerelmi babona is kapcsolódott újév napjához, mégpedig e napon a kútból először vizet húzólányra boldogság és szerelem várt abban az évben. Viszont újév napján nem volt szabad mosni, mert ez közeli hozzátartozó halálát jövendölte.

Az első belépő, aki már az új évben érkezett, szimbolikus ajándékkal kedveskedett a háziaknak, például étellel, itallal, tűzifával vagy lámpással. Ezenfelül szimbolikus tevékenységgel is segíthették a háziakat a jó szerencse biztosításában. Ehhez fel kellett vágniuk egy tortát, betértek minden helyiségbe és boldog új évet kívántak mindenkinek. Viszont az érkezőnek vigyáznia kellett a küszöbre, mert ha megbotlott, akkor balszerencsét vont magára, sőt a torta felvágásának is voltak ismérvei: ha nem sikerült szépen felvágni vagy éppenséggel a késsel megkarcolta a tányért, akkor a vendéglátókra hozott rosszat.

Minden évben akadnak szerencsés és szerencsétlen napok, arra azért vigyázni kell, hogy a naptárat csak az új év első napján akasszuk ki, ellenkező esetben háromszázhatvanöt napnyi szerencsétlenséget vonunk magunkra.

Advent harmadik vasárnapja

Azt mondtam egy angyalnak,
aki az év kapujánál fogadott:
adj nekem agy lámpást,
hogy biztos léptekkel
mehessek szembe a bizonytalansággal. network.hu
Ő így válaszolt:

-Indulj csak a sötétbe,
és tedd a kezed Isten kezébe.
ez jobb, mint egy lámpás,
és biztosabb, mint egy ismert út.0advent