105 évvel ezelőtt ezen a napon született Jacques-Yves Cousteau francia tengerésztiszt, oceanográfus

Jacques-Yves Cousteau francia tengerésztiszt, oceanográfus nevével összeforrt a tenger és a vízben fellelhető mindenfajta élet felkutatása.

tenger

ja

A Calypso, a legendás Cousteau kapitány kutatóhajója egyike a világ legismertebb vízi járműveinek.
A hajót 1942-ben építették, és a semmitmondó J-826-os nevet kapta. Ekkor még senki sem sejthette, hogy a későbbiekben milyen fényes karriert fog befutni. A II. világháború folyamán aknakereső hajóként teljesített szolgálatot, amíg az Angol Királyi Tengerészet le nem selejtezte. Jacques-Yves Cousteau 1950-ben Málta szigetén bukkant rá, ahol a J-826-ost komphajóként üzemeltették. A tudós számára a masszív, sokat megélt tengerjáró az ideális kutatóhajót jelentette. Elképzelései anyagi támogatójaként sikerült megnyernie a dúsgazdag Loël Guiness-t, aki 1950. július 19-én megvásárolta a hajót, majd jelképes 1 frankos összegért bérbe adta Cousteau-nak. Ezt követően Antibes kikötőjébe vontatták, ahol Cousteau tervei alapján valódi úszó laboratóriummá és megfigyelőállomássá építették át, amely alkalmassá vált a mélytengeri kutatások támogatására.
A Calypso egyike volt az első óceánkutató hajóknak, amelyek műszerei lehetővé tették a tenger élővilágának közvetlen megfigyelését. A gyors és összehangolt munkának köszönhetően a Calypso már 1951 novemberében a Vörös-tenger irányába hajózhatott. Cousteau számára az első expedíciók legfontosabb célja az volt, hogy kipróbálja és bizonyítsa a mélytengeri kutatások számára kifejlesztett technikai eszközök használhatóságát. 1959-ben Cousteau Jean Mollard mérnökkel megépítette az első “merülő csészealjat”, amely alkalmas volt a mélytengeri élővilág megfigyelésére. Ennek köszönhetően az óceán olyan arca tárult fel előttünk, amelynek a létezését addig nem is gyanítottuk.
A Calypsót Cousteau kapitány expedíciói tették híressé. Ebben nagy szerepet játszott az, hogy Jacques-Yves Cousteau az elsők között ismerte fel a tudományos ismeretterjesztésben a televízió és a film szerepét. Számos ismeretterjesztő filmet forgattak a hajón, de a leghíresebb, amellyel világhírre és ismertségre tett szert, az a Louis Malle által készített A csend világa volt. Az expedíciókról készített filmeken keresztül generációk ismerhették és szerethették meg az óceánok mélyének titokzatos és csodálatosan szép világát.

A franciaországi Saint-Andre-de-Dubzac-ban, egy Bordeaux melletti kis faluban született 1910. június 11-én. Apja sokat utazó ügyvédként dolgozott és fiát gyakran magával vitte. Beteges gyermek volt, de hamar megtanult úszni, és órákat töltött a tengerparton. A hagyományos iskolarendszer untatta Cousteaut, így belekeveredett néhány iskolai botrányba. Ki is zárták, mivel egy alkalommal betörte az iskola 17 ablakát.

1920-ban öltött magára először búvárfelszerelést Vermontban, hogy alámerüljön a Lake Harveyban. 1930-ban felvételt nyert a komoly követelményeket támasztó a Francia Tengerészeti Akadémiára. 1937-ben megnősült. Simone Melchoirt vette feleségül, akitől két fia született.

Egész pályáját egy majdnem végzetes autóbalesetnek köszönhette. Beiratkozott a tengerészet repülőiskolájába, de a baleset következtében olyan súlyosan megsérült, hogy fel kellett adnia a repüléssel kapcsolatos álmait.

A lábadozás hosszú időszakában izomzata rendkívül meggyengült, ezért egy szigorú úszásprogramot tervezett meg, és minden nap úszott a tengerben.

“Néha elég szerencsések vagyunk, hogy felismerjük, életünk megváltozott, elvetjük a régit és elfogadjuk az úja. – írta. Velem ez megtörtént, azon a nyári napon…, kinyíltak a szemeim és megláttam a tengert” – írta. Ettől a pillanattól kezdve érdeklődése teljesen a tenger felé fordult.

Részt vett a II. világháborúban, a hadiflotta hadnagyaként szolgált, de közben is talált időt arra, hogy a tenger iránti szeretetének hódoljon. Gyakran tette azt. Első víz alatti felvételeit is ebben az időben készítette.

1943-ban Emile Gagnan mérnök segítségével egy sűrített levegőjű búvárkészüléket tervezett, amellyel merülési rekordot állított fel.

A szerkezet lehetővé tette, hogy a búvárok ólomtalpú cipő és a felszínre vezető lélegeztető cső nélkül szabadon mozogjanak. Így született meg a “békaember”, aki az új technika segítségével képes volt órákig a víz alatt maradni.

1948-ban a francia tengerészet korvettkapitányává nevezték ki, ő azonban otthagyta a haditengerészetet és megalapította a marseille-i Francia Oceanográfiai Társaságot. Később létrehozta a marseille-i Francia Mélytengeri Kutató Irodát, a majdani Felsőfokú Tengerészeti Tanulmányi Központot.

Rendkívüli belső erővel küzdötte végig életét, a kudarcok sem törték le, pedig egyik fia repülőszerencsétlenség áldozata lett, s Párizsban csődbe ment Parc Océanique nevű szabadidő parkja.

“Miért szeretem a tengert? Nem tudom megmondani” – nyilatkozta egyszer az őt faggató újságíróknak az az ember, akinek egész élete a tengerhez kötődött.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhárom − hat =