115 éve halt meg Robert Koch

1910. május 27-én halt meg Robert Koch Nobel-díjas német bakteriológus, a tuberkulózis kórokozójának felfedezője, a leghíresebb “bacilusvadász”.

Egy bányamérnök tizenhárom gyermekének egyikeként született 1843. december 11-én, orvosi diplomáját 1866-ban szerezte meg a göttingeni egyetemen. Arról álmodott, hogy felfedező lesz, de nála jóval gyakorlatiasabb felesége gyorsan visszarángatta a földre. A francia-porosz háborúban sebészorvosként szolgált, majd a sziléziai Breslauban (ma: Wroclaw) kezdett szerény praxist.

Huszonnyolcadik születésnapjára mikroszkópot kapott ajándékba feleségétől és ez felkeltette benne a bacilusvadászat szenvedélyét. Amikor a környéken lépfene tört ki, Koch kezdetleges eszközeivel is el tudta különíteni a kórokozót, amelyet egérre oltott át, s végül a megbetegített állatok véréből ismét izolálta. Azt is kimutatta, hogy a bacilus a talajban évtizedekig életképesnek bizonyuló spórává alakul át, ezzel megmagyarázta a kór rejtélyes kitöréseit. Legalább ilyen fontos volt, hogy megoldotta a bacilus tiszta tenyésztését (ezt addig folyadékban végezték, s igen nehéz volt az egyes bacilusok elkülönítése). Koch egy véletlenül az asztalán felejtett főtt burgonyán másnap színes foltokat vett észre, amelyek megvizsgálva életképes baktérium-színtenyészeteknek bizonyultak.

Jutalma egy berlini kutatói állás lett. Itt vezette be a baktériumok festését az újonnan felfedezett anilinfestékkel (a festetlen baktérium félig átlátszó és nehezen tanulmányozható), a baktériumok tenyésztésére szolgáló Petri-csészét és a szilárd táptalajt, amelyen a kórokozók kolóniái kiválóan szaporíthatóak. Lefektette a kórokozók azonosításának szabályait is: a mikroorganizmust azonosítani kell a beteg állatban, de annak hiányoznia kell az egészségesnél; kitenyésztése után képesnek kell lennie az egészséges állat megbetegítésére; végül a megbetegített állatból ugyanazt a mikroorganizmust kell kimutatni.

Koch pályafutásának csúcsát a tüdőbajt okozó baktérium felfedezése jelentette 1882-ben – akkoriban minden hét halálesetből egyet a tuberkulózis okozott. Koch 1890-ben azt is bejelentette, hogy ráakadt a gyilkos kór gyógyszerére, de ezúttal csalatkoznia kellett. 1883-ban Ázsiában és Afrikában tanulmányozta a bubópestist, az álomkórt és a kolerát. Sikeresen elkülönítette a kolera-vibriót, kimutatta, hogy a bubópestist a patkányok bolhái, az álomkórt pedig a cecelégy terjeszti, s azt javasolta, hogy ne a baktérium, hanem annak hordozói ellen harcoljanak.

Koch a világ egyik legünnepeltebb tudósa lett, záporoztak rá a rangok és a kitüntetések. A berlini egyetem professzora, a később róla elnevezett intézet vezetője lett, számtalan díszdoktorátusa mellé a császár személyesen nyújtotta át neki a legmagasabb német kitüntetést, ő mégis szívesebben töltötte idejét szeretett laboratóriumában, kémcsövei és mikroszkópjai között, mint a fényes fogadásokon. Bakteriológusok generációja nőtt fel a kezei alatt, köztük a Nobel-díjas Behring és Ehrlich, a Nobel-díjat 1905-ben kapta meg a tuberkulózissal kapcsolatos felfedezéseiért. A legeredményesebb bacilusvadász 1910. május 27-én halt meg Baden-Badenben.

Szövegközi kép 1

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

15 − négy =