204 évvel ezelőtt született Liszt Ferenc

A romantika fénykorában született Liszt Ferenc, a zeneszerző, aki életének minden mozzanatával igazolta korát. Az eszmények, ideálok és vad zsenik kultuszának idejében, amikor nemzetek születtek nagy, szent forradalmakból, önmagukat hívva életre, világra jött egy csodagyerek, egy géniusz, aki tizenegy évesen elbűvölte a magyar főurakat, Beethovent, aztán egész Bécset, Pestet, Londont és végül Párizst, s hamarosan Mozart reinkarnációjaként kezdték őt emlegetni.

Liszt azonban nem „cirkuszi mutatványos“ volt. A fiatal zongorista egyre inkább megtalálta saját hangját, s a kis virtuózból ragyogó művész lett – élete és műve tükörképe a romantikának. Magas volt, vékony, szőke és szép, finom, elegáns és művelt. Korának sztárja, aki bejárta egész Európát, élt Bécsben, Párizsban, Weimarban, Rómában, a korabeli szellemi élet minden fontos városában, ünnepelt és elismert szerző, zongorista, karmester. Nagylelkű mecénás, a szegény rétegek támogatója, a művészetek pártfogója, az igazi tehetségek felkarolója, George Sand, Chopin, Wagner barátja. Nagy szerelmek megélője – ahogy az egy 19. századi, romantikus művészhez illik – előbb Marie d’Angoult-lal, majd Carolyne von Wittgensteinnel. Egy ember, aki, bár nem tudott magyarul, mégis magyarnak vallotta magát – s tett is eleget hazájáért. Minden tekintetben olyan, amilyennek egy 19. századi igazán nagy jellemnek lennie kell.

Zsenialitását pedig senki nem vonja kétségbe. Közel ezernégyszáz művet hagyott hátra, ünnepelt volt saját idejében, s hatása a mai napig mit sem csökkent.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhárom − 8 =