A Medve-tó legendája

Fenn a fenyvesek koszorúzta zordon hegyek közt lakott egy gyönyörűséges tündérasszony. Nagy varázsereje volt, de a szerelem hatalma őt is leigázta. Történt, hogy a havasi legelőn meglátott egy sudár pásztorlegényt, amint a nyáját legelteti. Menten belé szerelmesedett, de úgy, hogy nem volt se éjjele, se nappala. Örökkétig csak a pásztorlegényt leste, s hallgatta a szívet melengető szép furulyája játékát. Hát, ahogy leskelődik utána, észreveszi, amit a Juhod partján ölelgeti, csókolgatja szép szeretőjét, aki nem más, mint a szomszéd esztena pásztorának a leánya. A tündérasszony rettentő haragra gerjedt, s megátkozta súlyos átokkal a legényt is, meg a leányt is. Abban a szempillantásban a juhnyáj, az esztena, a leány, s a pásztorfiú kővé változtak. Aki arra jár ma is láthatja kőberbécseket a juhod völgyében. De a szép tündérasszony nem tudta feledni szerelemét. Csak bolyongott, kóborolt a hegyek között, az erdőben. Se nem ett, se nem itt ez alatt, csoda, hogy bele nem halt. Ahogy ott bolyongott, kóborolt a tüskés ágak összeszaggatták a gyönyörű ruháját, letépték fehér fátylát, s ahova a fátyol darabjai leestek, ott mind sóvirágok fakadtak, s alattuk sóhegyek. Zavarodott elmével került haza hosszú napok múlva. Megállott az üres ház előtt, bent a tűzhelyen még parázslott a zsarátnok. Nézte, nézte elborul szemekkel a házát, s azt is megátkozta. A ház nagy robajjal mindenestől elsüllyedt a föld alá. Helyén egy tó keletkezett, melynek vizét még most is melegíti tűzhelyének melege. Tovább vándorolt a szomorú szívű tündérasszony, fel azon egész a hegytetejéig, s az óta is ott sír éjszakákon át. Ha figyelmesen hallgatózol, meghalhatod, ahogy sóhajtozik, nyög bánatában. Szemeiből patakzik a könny, s összegyűlik lenn az aljban. Úgy nevezik ezt a helyet most: Fekete-tó,vagyis Medve-tó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

húsz − 13 =