A Tisza-tó

A  Tisza-tó, más néven a Kiskörei-víztározó Magyarország legnagyobb mesterséges tava.
Noha mesterségesen hozták létre,a holtágak, a morotvák vízívilága az ősi tájra emlékeztet.
Egy tó, mely más tóval össze nem hasonlítható, hiszen keresztül folyik rajta legmagyarabb folyónk a Tisza.
Egy tó, mely eltér a megszokott tavak világától, hiszen felszínét burjánzó ártéri erdõk, sárgán aranyló homokpadok, holtágak, szigetek, gazdag flóra és fauna teszik változatossá. A tó keleti területe, a Tisza-tavi Madárrezervátum a Hortobágyi Nemzeti Park részeként 1999-óta a Világörökség része kulturális táj kategóriában.

tt
A Tisza szabályozása előtt – az 1800-as évek első felében még igazi vadvízország volt  ezen a területen. A XIX. század második felében megkezdődött a Tisza folyó szabályozása, amit gróf Széchenyi István kezdeményezett és Vásárhelyi Pál, a reformkor legkiválóbb vízmérnöke tervezett. Második, vagy verítékes honfoglalásnak is nevezik a több mint száz évig tartó gátépítési munkákat, melyben kiváló mérnök elődeink és a kubikusok névtelen ezrei, vagy ahogyan Jókai Mór nevezte őket, “az Isten munkásai” vettek részt (Vizeink Krónikája, 2001). Tehát a mai Tisza-tó területét az elődeink által az 1800-as évek közepétől fokozatosan erősített árvízvédelmi töltések határolják. A töltések közötti, úgynevezett hullámtéren terül el, a mesterségesen létrehozott síkvidéki víztározó, mely magába foglalja a Tisza folyó medrét is. A víztározó az 1978. év óta különleges természeti értékké vált, mert a természet fokozatosan visszafoglalta, birtokba vette e területet, és a Tisza szabályozása előtti  tájhoz hasonló állapotok alakultak ki. A Tisza-tó háborítatlan részein régóta nem látott élővilág – flóra és fauna – telepedett meg, és valamikor őshonos, egész Európában védettséget élvező növények szaporodtak el ismét.

A holtágak, kubikgödrök, mocsarak a kétéltűek és a hüllők számára is megfelelő élőhelyek.
A Tisza-tó környékén számos madárfaj talál kedvező fészkelési lehetőséget. A Tisza-tavi Madárrezervátum területén előforduló kilenc élőhelytipus közel 200 madárfaj – köztük a kanalasgém, a szürkegém, a kárókatona, az üstökös gém, a nagy kócsag, a kis kócsag, a bakcsó, a batla, a barna kánya, a barázdabillegető, az erdeipinty – életfeltételeit biztosítja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

1 × három =