Budapest

Budapest születésnapja

  http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSbOzAthyxB8H_6qb5lgzLao0ZlLbhYKZsIBeaRZ3Qapm-26SM7

 

A Duna keleti részén fekvő Pest, valamint nyugati részén fekvő Buda és Óbuda egyesülésével született meg a mai Budapest.

Budapest a kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően már az őskortól kezdve lakott terület volt. A kelták a jelenlegi Óbudai területén települtek le Krisztus előtt.

Krisztus utáni első században a Rómaiak a Dunáig terjesztették ki határaikat, és a kelta település helyén építették fel katonai erődjeiket, Aquincumot, mely körül később városi település jött létre. A mai Óbuda területén találhatók a város romjai: kövezett utak, amfiteátrumok, bástyák, erődök.

A IV. század végére a római uralom megszűnt és a népvándorlás során hunok, gótok, longobárdok, majd az avarok uralma alá került Budapest.

A magyarok a honfoglalás befejezésével a IX. század végén szállták meg a város pesti részét. A XI. században a mai Gellért-hegy lábánál fontos dunai átkelőhely alakult ki.

A XII. század végére a mai Óbuda északi részén, Pesten és a Gellért-hegy környékén alakultak ki települések.

1241-ben a mongolok egész Pestet és Óbudát szinte teljesen elpusztították. A tatárjárás után épült meg a Budai vár, mely a XII. században egyre nagyobb jelentőségű település lett. A középkori Buda királyi székhelyként és polgárvárosként, míg Pest kereskedővárosként működött.

A XV. században I. Hunyadi Mátyás uralkodása idején Buda a korabeli Európa politikai, kulturális és művészeti központjává vált. Ekkor épült újjá a királyi palota, valamint könyvtár, nyomda és főiskola nyitotta meg kapuit.

A XVI. századtól 140 évig török uralom alá került az ország és ázsiai típusú, keleti várossá változott Budapest. Ebben az időben kevés említésre méltó műemlék keletkezett, leszámítva Budapest török fürdőit.

A mai Budapest a XVII. század végétől fokozatosan újjáépült. Ebben a században épült a mai városháza és a barokk templomok többsége, mindeközben a királyi várpalota is megújításra került. Buda az ország közigazgatási, Pest pedig a legfontosabb ipari és kereskedelmi központjává fejlődött.

A XIX század első felében Pest az ország szellemi centruma lett. A fejlődés tovább folytatódik, ekkor épül meg a Lánchíd.

A szabadságharc utáni kiegyezéssel megalakult az Osztrák-Magyar monarchia, melynek pozitív hatása volt a város fejlődésére is.

1873-ban Buda, Pest és Óbuda egyesült. A város óriási fejlődésen ment keresztül. Hidak, parkok, csatornák, közvilágítás, utak, és földalatti épült. Budapest a XIX. század végére nyolcszázezres lakosú világvárossá fejlődött és Bécs nagyságával és szerepével versenyzett. Pest az ország kereskedelmi, adminisztratív, politikai és kulturális központja lett.

A második világháború idején a város nagy része elpusztult, illetve megrongálódott, a hidakat mind lebombázták. 1945 és 1949 között a város újjáépült. 1950-ben a lakosság a környező megyei városok és nagyközségek hozzácsatolásával jelentősen megnőtt.

Ezen a napon történt

102 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg Klösz György, aki nem csupán a magyarországi városfotózás úttörője volt, hanem egyik máig legjelentősebb alakja.
A németországi Darmstadtban született, eredetileg Johann Justus Georg Kloess néven, majd ideházasodott, magyarrá lett, és rengeteget tett a hazánkért.

Gyógyszerészeti, vegyészeti és fényképészeti tanulmányai után Bécsben kezdte pályáját, majd 1867-ban, az osztrák-magyar kiegyezés évében költözött Pestre, ahol fényírdát nyitott. Már ismert városfotós volt, amikor 1873-ban meghívást kapott a bécsi világkiállításra, így rövidesen a Bécsi Fotóművészek Szövetsége is a tagjai közé választotta.  A későbbiekben echós szekerén – amit sötétkamraként is használt – körbeutazta az országot, hogy vidéki kastélyokat fotózzon, megörökítette többek között Kossuth Lajos gyászmenetét, a milleniumi földalatti vasút építését, az első villamosokat, illetve a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének alelnöke lett. Gazdag pályája során nemcsak a kiegyezés utáni Magyarországot, hanem a Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése utáni főváros fejlődését is végigfényképezte.  “Klösz fotói nélkülözhetetlen kordokumentumok, a korabeli Budapestet jórészt az ő képein keresztül ismerjük.

Budapest barlangjai

A hazánk területén megtalálható természetes termálvizek a mélyben több mint 170 barlangképződményt hoztak létre; de vajon hogyan használták őseink e rejtett világot? Milyen ősi források bugyognak a magyar főváros aszfaltja alatt?
A Budai-hegység alatt húzódó Pál-völgyi-Mátyás-hegyi-barlangrendszert csak a 20. század elején tárták fel, amikor is egy, a bányaudvar szélén békésen legelésző kecske alatt beszakadt a föld. Az állat kimentése során a barlangfelügyelő fia észrevette, hogy az üregnek folytatása van, így kezdődött meg a közel 20 kilométer hosszú, 94 méter mély labirintus feltárása.

A Budai Várról, annak történetéről, épületeiről az idők folyamán megannyi könyv, írás, tanulmány született. Akik erre járnak nem is sejtik, hogy lábuk alatt egy másik város is húzódik – több kilométeres barlangrendszer formájában.

A várfalakon belül található házak, paloták, utcák, terek szoros kapcsolatban állnak az alattuk található mérnöki létesítményekkel – várfalakkal, barlangokkal, közművekkel. Ezek az építmények legalább annyi érdekességet rejtenek, mint titkot.

A keletkezett üregeket már a Várhegyen lakó ősember is ismerte. Ezt tanúsítják azok a leletek, melyeket Kadic Ottokár, a két háború közötti időszak legismertebb – és a budai várbarlangokat legjobban ismerő – barlangász szakembere talált a század harmincas éveiben. A barlangokból kikerült leleteket (kőszerszámok, csontok) Vértes László az általa felfedezett vértesszőllősi előemberrel egykorúnak azonosította. A középkorban már a Budai Vár megalapítása előtt is laktak itt emberek. Régészek kimutatták, hogy a tatárjárás előtt itt lévő falu lakói a barlangban található vizet használták, kürtőket nyitva barlangok felett. Zolnay László régészünk szólt arról, hogy a barlangi kutak átvizsgálásakor a XI-XII. századra utaló leleteket találtak bennük. A legújabb kutatások feltételezik, hogy a várhegyi település házainak elrendezése is a barlangi kutakhoz igazodott. IV. Béla a tatárjárás után elrendeli a Budai Vár, a király új székhelyének megépítését. Az új város lakóit a környező települések, elsősorban a régi királyi székhely, Óbuda adja. A kora-középkori városépítőknek városaikat két célnak kellett alárendelni: megvédeni a lakókat a külső ellenségtől és egyidejűleg biztosítani az élethez elengedhetetlen feltételeket falon belül (élelem, víz, stb.). A külső védelmet az akkor 5-10 méter magas várfalak biztosították, míg a vízellátásra a Várhegy barlangjaiban található víz volt a legalkalmasabb. A barlangok alján található “tavacskák” még ostrom idején is iható vizet szolgáltattak. A budai polgárok hamar rájöttek, hogy a házak alatt található barlangok más célra is hasznosíthatók: itt tárolták élelmiszereiket, az idegenek – vagy éppen az adószedők – elől ide rejthették értékeiket. A középkori vár lejtőin és a környező hegyoldalakon virágzó gyümölcsöskertek, szőlőtáblák voltak, a Duna túlsó partján szántóföldek terültek el. Az ezekről a helyekről begyűjtött terményeket, a boroshordókat a nyáron is hűvös pincék, barlangok jól megóvták. A török korban feljegyezték, hogy ezek közül a barlangok közül nem egy jegespinceként szolgált. A házak lakói nem csak lejáratokat vájtak a barlangokhoz: össze is kötötték őket egymással, a barlangok alján, oldalfalán található agyag nagyszerű alapanyagként szolgált a budai fazekasiparnak. A barlangpincék nagy érdemeket szereztek a – középkorban sajnos gyakori – tűzvészek alkalmával. A lakók a mélybe menekültek a “vörös kakas” pusztítása elől. Fontos – és egészen az utóbbi időkig igénybevett – funkciója volt a barlangoknak háborúk, ostromok idején: a polgárok kénytelen-kelletlen ide vonultak vissza a támadók ágyúgolyói, bombái elől. Van olyan vélemény is, hogy a védők képesek voltak csapataikat átcsoportosítani a föld alatt. Több leírás szól arról, hogy a védők a várfalak oldalába kivezetett barlangokból kitörve támadtak az ostromlókra.

A budai Várnegyed alatt húzódó barlangrendszerhez kapcsolódó egyik legismertebb legenda szerint a törökök megunt háremhölgyeiket a föld alatti járataiba száműzték. A labirintusban valóban számos csontot találtak a kutatók: némelyek egy török-kori kútba voltak vetve, mások egy ház pincéje alól kerültek elő. A kútban talált csontok a barlangi túrán megtekinthetők, de még ennél is izgalmasabb az Úri utca 72. pincéje alól előkerült lelet: a kőszerszámok és csontok az alsó paleolit korból származnak, azaz félmillió évesek, így a világ legrégibb leletei közé sorolhatók.var

Budapest Red Bull Air Race

Páratlan helyszínen, a város két oldala Buda és Pest között a lassan hömpölygő Duna fölött kerül megrendezésre a verseny, melyet az érdeklődők a Duna partjáról követhetnek figyelemmel.

A „Duna királynője” történelmileg, kulturálisan és természeti szépségekben egyaránt gazdag.
A versenyen kívül is rengeteg látványosság várja a látogatókat. Mivel a futam Budapest szívében kerül megrendezésre, így a város összes nevezetessége karnyújtásnyira helyezkedik el. Érdemes végiglátogatni a Világörökség budapesti helyszíneit: a Duna pesti partján elhelyezkedő neogótikus stílusban épült Országházat, a Magyar Tudományos Akadémiát, a Széchenyi teret, az 1907-ben épült szecessziós stílusú Gresham-palotát. A budai oldalon található Gellért hegyen található a Szabadság-szobor és a remek panorámát adó Citadella. Közvetlenül a verseny szomszédságában található Várnegyed, ahol a nyugalmat árasztó római köves utakon sétálgatva a látogató úgy érezheti, egy pillanatra visszacsöppen a múltba.

Margit- sziget

Nevét a 14. században kapta Árpád-házi Margit hercegnőről, IV. Béla király lányáról, aki a királynak a tatárjárás alatt tett fogadalmához híven a Domonkos-rend apácakolostorában élt itt a 13. században.
Nevezték még Szent András szigetének is, majd pedig az ott levő ájtatos hajlékok után Boldogságos Szűz Mária vagy röviden Boldogasszony szigetének. A törökök, valószínűleg az ott élt és a magyarok által sűrűn emlegetett, de onnan elmenekült apácák után Lány-sziget, Kyszadaszi néven emlegették, ha szó esett róla.

A Nyulak szigetének latin elnevezése Insula leporum volt. A legenda szó szerint azt írja, hogy a Boldogasszony szigete „annak előtte mondatik vala nyulak-szigetének”. Az Insula leporum valóban fordítható így is a latin lepus (’nyúl’) szó alapján, de a szerkezet származhat a lepor (’ékesség, dísz’) szóból is, ez esetben jelentése: Ékességek szigete. Torgmayer Ottó régész szerint a nyulak szigete elírás is lehet, hiszen a latin név egy betű kihagyásával (hibás másolásával) keletkezhetett a leprások szigete latinul: Insula leprorum szóból is. Az itt épült ispotályok és a terület várostól elszigetelt volta valószínűsíti a régész feltevését.
A 19. század elején Palatinus-, vagy magyarosan Nádor-szigetnek hívták. 1809-től újra Margitszigetnek nevezik, bár egy ekkor írt cikkben még megemlítették korábbi nevét is (Nádor-sziget), amely József nádor élete végéig (1847) használatban maradt.
m

msz

A szigeten számos védett növény- és állatfaj talált menedéket. A pihenő, sétáló emberek gyakran láthatnak itt feketerigót, harkályféléket (például nagy fakopáncs), mókusokat. A ritka növények közül érdemes megemlíteni a páfrányfenyőket (Ginkgo biloba).
A Margit-sziget első kertészeti emléke a Domonkos-rendi apácák kolostorkertje, ahol fűszer- és gyógynövényeket is termesztettek. A sziget parkosítását József nádor megbízásából Tost Károly végezte. A nádor mintegy 300 fafaj meghonosítását kezdeményezte a Margit-szigeten, és alcsúti kastélyának parkjában egyaránt, így például ők telepítették először az azóta általánosan elterjedt díszfát, a platánt.