ezen a napon

Július 1. Semmelweis Ignác születésének napja

Semmelweis Ignácnak /1815-1865/ a világszerte legelismertebb magyar orvos születésének napja július 1-je. Ezen a napon emlékezünk meg a kiváló orvosról, és tisztelettel hajtunk fejet emléke előtt.

A gyermekágyi láz okának és gyógymódjának felfedezője, SEMMELWEIS IGNÁC (Buda, 1818. júl. 1. – Bécs, 1865. aug. 13.) tabáni kereskedő családból származott – szülőháza ma az ő nevét viselő Orvostörténeti Múzeumnak ad otthont. 1844-ben avatták orvosdoktorrá, pályáját a bécsi szülészeti klinika asszisztenseként kezdte. Elsőként mondta ki, hogy a gyermekágyi láz nem önálló kórkép, hanem bomlott szerves anyagok okozta fertőzés következménye. A fertőzést a boncolást végző szülészorvosok maguk viszik át a vizsgálat során a nőbetegekre. Hamarosan rájött a hatásos védekezésre: erőteljes kézmosást kell végezni klórvizes, azaz klórmeszes oldatban. Sajnos, módszerének népszerűsítését eleinte nem szakcikkek publikálásával tette, hanem leveleket írt Európa számos szülészeti klinikájának orvosaihoz. Csupán egy előadássorozattal lépett nyilvánosan kollégái elé 1850-ben, a bécsi orvosegyesületben. Módszerének helyességében még közvetlen munkatársai is kételkedtek, a gyermekágyi halálozások számának radikális csökkenése sem bizonyult elég meggyőzőnek. Semmelweis csalódottságában Pestre költözött; itt a Rókus kórház főorvosa, majd 1855-től a szülészet és nőgyógyászat professzora lett. A rendszeres publikálást ebben a fontos témában csak 1857-ben kezdte el a Markusovszky által megalapított Orvosi Hetilapban. 1861-ben terjedelmes monográfiát írt a gyermekágyi láz okáról és megelőzéséről, azonban széleskörű hatást nem ért el vele; a gyermekágyi láz itthon és külföldön számos kórházban változatlan hevességgel pusztított.

Semmelweis türelmét vesztve egyre hevesebb támadásokat indított az értetlen szakma ellen; újabb „körlevelei”-ben egyenesen gyilkosoknak nevezte módszerét nem alkalmazó kollégáit. Végül elméje elborult, nyomasztó körülmények között, zárt osztályon fejezte be életét, állítólag a durva bánásmód miatt kapott sérülésekből kialakult szepszis következtében. Halála után eljárása átmenetileg feledésbe merült, a közben fellépő Lister módszere terjedt el, a karbolsavas fertőtlenítés utólagos alkalmazása a műtéti beavatkozásoknál.

Antoine de Saint-Exupéry, francia regényíró

1900. június 29-én látja meg a napvilágot, majd 44 évvel később, július 31-én repülőgépével örökre eltűnik a térképről.

Arisztokratából lett hivatásos pilóta – ha egész életét csak a repülésnek szenteli, úttörő bevetései akkor is elegendő alapot szolgáltatnak a hírnévre: nevét a francia légi társaság egyik argentin járata máig is őrzi. Ő azonban nem elégedett meg ennyivel. , “új vizekre” szállt, hogy ritkás fényű mélységekbe ereszkedjen a filozófia terén is. Fizikai és szellemi értelemben egyaránt teljes önmegvalósításra törekvő elme volt.

“Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal. De ahhoz, hogy ezt elérje, eszközre van szüksége: egy gyalura, egy ekére. Szántás közben a paraszt a természet egy-egy titkát ragadja meg, és az igazság, melyet kibont, egyetemes. A repülőgép, a légi útvonalak eszköze is csak így hozza kapcsolatba az embert minden ősi problémával”.

Saint-Exupéry szenvedélyesen beleszeret a repülésbe: kiskorától, hogy “feltalált” egy repülő biciklit élete utolsó pillanatáig hű társa s egyben koporsója lett a gép.

kh

A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye, amely 1943-ban jelent meg.
Mese, melynek kerete – majdnem egy évtizeddel korábban – fenyegető valóság volt az író életébe. 1935 végén díjat tűznek ki a Párizs-Saigon légiút megtételének rekordjára. Saint-Ex – ahogy a barátai nevezték – rögvest jelentkezik az útra, de gépe a Líbiai-sivatag felett lezuhan, és a pilóta öt napon át kószál étlen-szomjan a tikkasztó homokrengetegben. Élménye az élet pereméről különös művek írására sarkallja: ilyenek lesznek Az ember földje és A kis herceg.

Művei – első alkotása a Déli futárgép kivételével – nem tekinthetők hagyományos értelemben vett regényeknek. Elmélkedésgyűjtemény, esszéfüzér – talán így definiálhatók. A Kis herceg is efféle gondolatuniverzum, melynek bolygóit a mesevilágban sorban be is járhatjuk. Máig is vannak, akik találgatják – nem titkolt misztikus hajlandósággal -, hogy a pilóta és a “kis herceg” találkozása valójában nem harmadik típusú találkozás volt-e. Az ufórajongó-táboron túl van azonban egy nagyobb népszerűségnek örvendő felfogás, ami Saint-Exupéry gyermeki énjét, az egykorvolt kisfiút vetíti a “hercegecskébe”.

Saint-Exupéry lenyűgöző meséje a homoktengeren bontakozik ki, a szárazföldön, ám nem kevésbé végtelen terepen, mint az óceáné vagy az égé. A gyermek ösztönös csodálatával szemben a “fölnőttnek” újra meg kell tanulnia a “természetben-létet” és az elemek mély tiszteletét. Saint-Exupéry vonzódása és szinte áhítatos szeretete az ősi elemek iránt gyermekké avatja őt. Gyermekké – nem infantilizmus ez, hanem az ember lelki fejlődésének egyik lehetséges csúcspontja.   A gyermekek még elemi kapcsolatban állnak azzal a világgal, amiből a “fölnőttek” már “kiűzettek”: egyek még vele. Újra megtalálni az Édent – el kell veszítened, hogy ismét rálelhess. Gépe “védőszárnyai” nélkül, a Föld egyik legkietlenebb, legmagányosabb pontján találja meg “kis hercegét” írónk, leli meg az utat a keleti vallásokban oly nagyra becsült gyermeklét felé. A ciklikus világképben nem jelent visszafejlődést, inkább “hazatérést” – immár más szemmel és szinten.

“Számomra ez itt a világ legszebb és legszomorúbb tája. Ugyanaz a táj, mint az előző lapon, de még egyszer lerajzoltam, hogy jól lássátok. Itt jelent meg a Földön, s aztán itt tűnt el róla a kis herceg. Tanulmányozzátok figyelmesen, hogy biztosan ráismerjetek, ha egyszer Afrikában utaztok, a sivatagban. S ha netalán arra visz az utatok, kérve kérlek, ne siessetek, időzzetek el egy kicsit ott, pontosan a csillag alatt. Ha akkor egy gyerek lép hozzátok, és nevet, és aranyhaja van, és nem felel, ha kérdezik: nyilván kitaláljátok, ki az. S akkor aztán legyetek kedvesek, és ne hagyjátok, hogy tovább szomorkodjam: írjátok meg nekem, hogy visszajött…”

Saint-Exupéry 1943-ban veti papírra e sorokat – a Kis herceg záró sorait. Bizonyára senki sem írt neki az aranyhajú kisfiú visszatértéről, így aztán Saint-Ex maga indult kis barátja után.

136 évvel ezelőtt ezen a napon született Móricz Zsigmond

mzs

Móricz Zsigmond a Nyugat első nagy nemzedékének tagja, a XX. század első felének legjelentősebb prózaírója. Művészetében az a folyamat tetőződött be, amely a XIX. század végén Mikszáthtal indult meg és a századforduló gazdag novella termelésével folytatódott.  Magába olvasztotta a nagy elődök elbeszélő örökségét, de túl is lépett a hagyományokon. Megvolt benne Jókai áradó mesélő kedve, Mikszáth anekdotizáló hajlama.

Móricz Zsigmond elbeszélő művészete áttörte azokat az egyre áttörhetetlenebb határokat, melyek az elitet az átlagolvasótól elválasztják. Neki sikerült, hogy egy személyben legjobb és legolvasottabb prózaírónk legyen

1879-ben született a Szatmár megyei Tiszakécskén. Édesapja Móricz Bálint kisparaszt, édesanyja Pallagi Erzsébet. Kilencen voltak testvérek, ami súlyos anyagi gondokat okozott a családnak, de a paplány édesanya ragaszkodott a  gyermekek gondos neveléséhez, iskoláztatásához.

A szülőfalu, Csécse a gyermeki aranykor boldog színhelyeként maradt meg az író emlékezetében. Itt élt hatéves koráig. Ekkor következett be a család anyagi összeomlása. A legnagyobb fiút, Zsigmondot ideiglenesen anyai nagybátyjához, Túristvándiban lakó Pallagi Lászlóhoz adták.

1890-ben a nagyhírű debreceni református kollégiumban kezdte meg gimnáziumi tanulmányait. 1892-ben szülei Sárospatakra költöztek, így a negyedik gimnáziumot már ő is a pataki kollégiumban kezdte. Debreceni diákként is sokat olvasott: Jókai regényei mellett nagy hatással volt rá az olasz Edmondo de Amicis, A szív című érzelmesen szép gyermekregénye; fölfedezte magának Csokonai költészetét. Patakon is folytatódott olvasási szenvedélye, de tanulmányait elhanyagolta. Később Kisujszálláson éretségizett, jó eredménnyel. Ekkor már elhatározta, hogy író lesz.

Debrecenben a református teológiára iratkozott be, fél év múlva ugyanitt már joghallgató, majd átlépett a budapesti egyetem jogi karára.

1903 végén bekerült az akkor induló Az Újság szerkesztőségébe a gyermekrovathoz. Részt vett a Kisfaludy Társaság Szatmár megyei népdal- és népmesegyűjtésben. Egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Közben állandóan írt, ontotta magából a betűket, de tehetsége csak nem akart felszínre törni.

1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát, egy felvidéki kisnemesi bányatisztviselő lányát, aki Janka néven vonult be az irodalomtörténetbe. A házasság azonban nem hozott idilli boldogságot. Két erős akaratú, világszemléletében, hagyományaiban, ízlésében, vágyaiban végletesen különböző ember kapcsolata volt ez. Műveiben férfi és nő házasságbeli viszonya rendre visszatért: örökké a maga házasságát írta meg újabb és újabb változatokban – gyakran szó szerint idézve éles szócsatáikat.

A lelki szenvedés, az emberi kétségbeesés, az apai fájdalom is körejátszott abban, hogy annyi írói próbálkozás és újrakezdés után végre rátalált saját hangjára és témájára. Első kisfiuk meghalt, a második is, és ezután írta meg első igazi sikert hozó novelláját, a Hét krajcárt. Osvát Ernő jelentette meg a Nyugat hasábjain, 1908-ban. Ez a novella alapozta meg hírnevét; Móricz elismert íróvá vált, akit Ady is lelkes szavakkal köszöntött.

A Hét krajcár és a kötet kedvező fogadtatása elsöpörte a korábbi gátlásokat, felnyitotta a zsilipeket, és Móricz csodálatos bőséggel írta első alkotói korszakának (1908-1919) műveit.

A Móricz család meglehetősen jó anyagi viszonyok közé került, így végre megengedhették maguknak, hogy a festői szépségű Leányfalun vegyenek telket maguknak.

1913 nyarán feleségével együtt Olaszországba utazott.

A húszas években az író magánélete gyökeresen átalakult. Felesége a túlzott féltékenységből az öngyilkosságba menekült. Móricz külföldi utazásokkal próbálta enyhíteni önvádló gyötrelmeit.

Osvát Ernő halála után, 1929 és 1933 között Babitscsal együtt szerkesztették a Nyugatot, szerkesztői elveiket azonban nemigen tudták összehangolni.

1926-ban újra megházasodott, feleségül vette Simonyi Mária színésznőt. Ez a házassága is tönkrement,így 1937-ben Móricz végleg visszavonult csodálatos otthonába, Leányfalura. Eme nehéz időkben e gyönyörű nagyközség sokszor nyújtott számára menedéket, lelki támaszt.

1942-ben agyvérzés következtében halt meg Budapesten, 63 esztendős korában.

Ezen a napon született Szent László magyar király

1046. június 27-én született Szent László magyar király (ur. 1077-1095), a középkori lovagi eszményt megtestesítő uralkodó, aki 18 éves országlása során kiemelkedőt alkotott a törvényhozás, az egyházszervezés és a hadászat terén is.

Mind a mai napig egyik legjelentősebb királyunkként tartjuk őt számon, emlékét számos szobor és intézménynév őrzi.

szl

A köztiszteletben álló királyt Somogyváron, majd 1113 körül Váradon helyezték végső nyugalomra, sírja utóbb számos csoda színhelye és zarándokhely lett. 1192-ben III. Béla – pápai jóváhagyással – szentté avatta neves elődjét, ereklyéinek pedig hermát készíttetett, melynek utódja ma Győrben található meg. Szent László halála után elsősorban törvényeivel, pogányok elleni hőstetteivel, hatalmas testi erejével és erényeivel maradt meg a magyarság tudatában. Kanonizációja után harcos szentként emlékeztek meg róla, kultusza a lovagi eszmény Anjou-kori hódításával pedig tovább árnyalta alakját.

 Népi hiedelmek

Szent László király a kunok elé aranypénzt dobott, amelyek lefoglalták az üldözőket, de a pénzek lapos kavicsokká változtak, ezeket nevezik Szent László pénzének. Lova patkója nyomán gyógyízek fakadtak, amelyek ma fürdők. A király nyilát kilőve eltalált egy növényt, amelyet Szent László füve néven ma is gyógynövényként használnak. 

1890. június 24-én született Baktay Ervin

Erdőbaktai Baktay Ervin (sz. Gottesmann Ervin; Dunaharaszti, 1890. június 24. – Budapest, 1963. május 7.) festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító.

Eredetileg festőművésznek készült, Münchenben tanult Hollósy Simonnál.

Az I. világháború után orientalista tanulmányokat folytatott. 1926-tól 1929-ig Indiában megismerte az indiai vallásokat, bölcseletet, művészetet és népéletet.

1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori tartózkodási helyeit és emlékeit, 1929-ben betegen tért haza, ebben az évben belépett a Magyar Földrajzi Társaságba (MTF), ahol is 1929. november 14-én megtartotta első előadását “Az indusok életmódja”címmel.

Baktay nagy eszméje a függetlenség volt. Szemlélete révén egész életében mély szimpátiával fordult az indiai szabadságharcos, Mahatma Gandhi mozgalma felé.

A debreceni egyetem 1933-ban doktori címet ítélt Baktaynak földrajz, kozmográfia, filozófia tárgyakból. A doktori címet nem disszertáció, hanem szakirodalmi munkássága és helyszíni kutatásai alapján kapta.

1934-ben Kéz Andor egyetemi tanárral átvették a MFT működéséhez anyagi fedezetet biztosító “A földgömb” című folyóirat szerkesztését.

1946-tól 1958-ig, nyugdíjazásáig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum helyettes igazgatója. Újjárendezte és korszerűsítette az indiai gyűjteményt. Közben a budapesti i egyetemen az indiai művészettörténet előadója.

1956-57-ben az indiai kormány meghívására feleségével, Aditivel együtt részt vett Buddha halálának 2500. évfordulójára rendezett megemlékezésen.

Számos publikációja jelent meg. Napjainkban is sokszor használt, kitűnő műve az “India művészete”, eddig három kiadást élt meg.

Kevésbé volt ismert hogy a színes egyéniségét az észak-amerikai indián-cowboy romantika is vonzotta. Dús fantáziája játékos a történelmi eseményeket átélő lelki alkata kezdeményezte 1924-ben a – hasonló gondolkodású barátaival együtt – a vadnyugati város, majd a sikereken felbuzdulva 1931-ben az első magyarországi indián törzs megalapítását.

Baktay Ervin karizmatikus egyéniség volt. Az észak-amerikai indiánkultúra ismertetése terén kifejtett munkássága nemcsak belföldön, hanem egész Európában, sőt a tengerentúlon is ismertté tette. Így szerzett tudomást Heverő Bölényről 1937-ben az Amerikai Indián Szövetség, mely tagjai közé választotta, és tevékenységét a szacsem (főnök) címmel honorálta.

Ezen a napon történt – Páduai Szent Antal

Liszabonban megszületett Páduai Szent Antal  / 1195. június 13./

A háziállatok patrónusa, az egyház legfőbb “alamizsnás” mestere. Kultuszát a ferencesek terjesztették el.
Szent Antal a szembetegek, az orbáncos gyulladásban szenvedők oltalmazója. Szent Antal nevéhez fűződik az orbánc elnevezése Gomboson és máshol is. Szent Antal tüzének nevezik a lábon jelentkező tüzespiros gyulladást. Doroszlón, ha valakinek kivörösödött a bőre, és megdagadt, vagy ha a részeg ember elkezdett vörösödni, akkor azt mondták: „No, kiverte a Szent Antal tüze.
” A Muravidéken, hogy elkerüljék a Szent Antal tüzet, a bőrgyulladást, az orbáncot, tilos volt tüzet gyújtani e napon. Baranyában az archaikus tűzgerjesztés ünnepi szertartását tovább éltetve ősi módon, két fa összedörzsölésével gyújtották meg hajnalban a konyhában a gyógyító erejűnek, tisztítónak tartott új tüzet. A régi tüzet ugyanis előző este eloltották. Sándoregyházán a „tudós, gurudzsmáló asszonyok”, hogy a szómágia erejével megszabadítsák a betegségtől, ráimádkoztak a betegre.
Dologtiltó napnak tartották.
Különösen az asszonyok számára dologtiltó nap. Topolyán pl. kerülték a nagyobb tüzelést, a nagymosást, hogy utol ne érje őket az orbánc, a Szent Antal tüze. Bánát falvaiban rendszerint ilyenkor vetik a lent, viszont a palántálást igyekeznek befejezni Antalig.

Szent Antal kenyere: a templomok Szt Antal-perselyébe a szegényeknek adott adomány. Szt Antal a prédikációiban fölhívta a hallgatói figyelmét, hogy ha segítséget kérnek és kapnak Istentől, hálából segítsenek a nyomorultakon és rászorulókon. A 19. sz: alakult ki a szokás, hogy a hívők Szt Antal segítségének elnyeréséért előre alamizsnát adtak a szegényeknek. XIII. Leó p. 1898. III. 1: Jucundo kezdetű brevéjével nemcsak jóváhagyta, hanem szorgalmazta a Szt Antal-tisztelet e formáját, mert hatékony eszközt látott benne a szociális bajok enyhítésére. Ezután vált szokássá, hogy a templomok Szt Antal-szobra alá ~ fölírással állítottak perselyt, és a benne összegyűlt pénzt a plébánia szegényei között osztották el. –

Zentán férjjósló, szerelemvarázsló nap is. Antal-napkor böjtölnek a lányok, csak kenyér és víz az egész napi ételük, italuk. De ezt titokban egyedül teszik. Éjfélkor felállítják a tükröt az ágy mellé. Mikor az óra üti az éjfélt, feláll a lány, keresztben átlépi az ágyat, közben gyertyát gyújt, és mondja:

„Szent Antal, kérlek,
Mutasd meg nékem
A jövendőbelimet.”

Akkor belenéz a tükörbe, meglátja a jövendőbelijét. Mások szerint, ha a lány férjhez akar menni, éjjel menjen ki a kertbe, fogja meg az egyik fát, és mondja:

„Én rázom a fát.
Fa rázza a fődet,
Főd rázza a vizet,
Víz hozza az én
Jövendőbelimet.”