gyógynövények

Természet patikája

A természetben fellelhető gyógynövények rendkívül gazdagok hatóanyagokban. Mindegyiket más-más hatásmechanizmus jellemzi, melyeket az ember tapasztalata és tudása alapján ősidők óta igyekszik hasznosítani.

Nemcsak a problémákkal küzdő, beteg embereknek van szükségük gyógynövényekre, hanem azoknak is, akik fontosnak tartják egészségüket, és annak megőrzésére gondot fordítanak. Vannak olyan gyógyteák (citromfű, csipkebogyótea), melyeket sokan napi üdítő- és frissítőfolyadékként fogyasztanak, ezzel megkímélve magukat a magas cukor-, szénsav-, vagy foszfortartalmú italok fogyasztásától. A gyógynövényekből készült teák ma már nemcsak a gyógyszertárak polcait díszítik, hanem megtalálhatók a gyógynövény-szaküzleteken túl az élelmiszerboltok, drogériák és a bevásárlóközpontok árukészletében is. A frissítő teák forrón vagy hidegen, ízesítve vagy anélkül egyaránt fogyaszthatók. E teák C-vitamin, valamint ­citromsavtartalma felüdíti, illóolaj-, csersav-, kolin-, flavonid-tartalmának köszönhetően pedig frissíti a szervezetet. A gyógynövény alapú teakeverékek rendkívül hasznosak, mert hatóanyagaik révén segítenek megteremteni a napszaknak megfelelő kiegyensúlyozott állapotot. (Este egy csésze borsmenta tea csodákra képes).

Ősi kultúrákban elsősorban ezekkel a növényekkel gyógyítottak, több ezer gyógynövényt ismertek, melyet a modern tudomány kutatásaival igazolt. Vannak vadontermő és termesztett gyógynövények. A rómaiak termesztettek először, de az egyiptomi Ebers-papirusz i. e. 3500 körül, több mint 800 különböző gyógymódot ír le A gyógynövények ismerete olyan régi, mint az emberiség története. Az ősember ösztönösen keresett olyan anyagokat, amelyeket betegségének, bajának gyógyítására felhasználhatott. A fejlődés későbbi folyamán már céltudatosan kutatta a gyógyító anyagokat, és azokat meg is jegyezte magának. Miként táplálékának jelentős részét, úgy a gyógyszereit is a növényvilág szolgáltatta.
Indiából a Kr. e. II. évezred körül számos fűszert, növényi festéket és drogot hoztak a Földközi-tenger menti vidékekre, Babilónián keresztül. A Távol-Keleten, Kínában Sheng-Nung császár a Kr. e. XXVII. században a gyógynövények használatát terjesztette. Gyógynövény neveket fedeztek fel a Charta Veda Susruta és más KR. e. kb. 500-ból származó szanszkrit írásokban is.

A főníciaiak Kr. e. 2500 körül intenzív kereskedelmet folytattak az egész Földközi-tenger térségében, de kihajóztak az Atlanti-óceánra, akárcsak a Vörös-tengertől délre eső vidékekre is. Áruik között számos fűszer és növényi drog szerepelt. A Papirus Ebers szerint egyebek mellett borostyánt is szállítottak, sőt gyógynövénytermesztéssel is foglalkoztak.

Az ókori görög városállamok magas fokú civilizáció megtestesítői voltak. Hippokratész (Kr. e. 460-377) orvos kezelési eljárásai például a mai napig igen nagy tekintélynek örvendenek. Hosszú munkássága során számos ma is használatos gyógynövényt írt le és használt mint pl. az üröm, mandula, tárnics, nőszirom, tömjén, mák, fahéj, mustár, bürök.

Az első növényrendszerező tudós is görög volt Arisztotelész (Kr. e. 384-322) személyében. Szerinte a “növényi lélek szaporodik és táplálkozik. Tanítványa Theophratosz (Kr. e. 371-286) legjelentősebb művében a De historia plantarumban 480 növényt írt le, de másik hat könyve teljes mértékben átöleli az akkori gyógynövényismereteket. Említést tesz többek között a ma is alkalmazott nősziromról, zsályáról, kakukkfűről, kálmosról, hársról, mentáról. Részletes leírásokat , vényeket közöl. Munkái a mai farmakológia tudományának alapját képezik.

Gyógynövények

Nincs olyan emberi település, és nincs olyan civilizáció, ahol a természetes környezet nem számított volna minden időben a gyógyhatású szerek kincses bányájának. Őseink bámulatos megfigyelőképességgel és éleslátással tárták szélesre a gyógynövények és természetes gyógyszerek tárházának kapuját. Nemzedékről nemzedékre örökítették át ezt a tudást. E tekintetben talán az ősi Kínában halmozták fel a legtapasztalatibb és legmélyebb ismereteket. Aztán a római birodalom figyelemreméltó haladást ért el a betegségek megelőzésében, a higiéniás körülmények javulásának köszönhetően. Megoldották a víztisztítást és a szennyvízelvezetést, de ismerték a fertőzés fogalmát is és járványok idején elkülönítették a fertőzötteket. A római orvoslásnak kiemelkedő alakja Dioscorides megalkotta minden idők egyik legátfogóbb herbáriumát, benne 600 gyógynövény leírásával és illusztrációjával. Az ezt követő korszakban szédületes fejlődésnek indult az orvoslás és benne a gyógynövények alkalmazása és a belőlük készült főzetek használata bekerült a köztudatba. Kolumbusz felfedezte Amerikát és addig ismeretlen gyógynövényeket hozott Európába. Az anatómiai ismeretek gyarapodása /hála például a reneszánsz géniuszának Leonardo da Vincinek,/ oda vezetett hogy a gyógyítok egyre hatékonyabban szálltak szembe egyes addig gyógyíthatatlanak hitt betegségekkel. Ez a-kor azonban még bővelkedett a sok tízezer áldozatot követelő járványokban elég ha csak a pestisre gondolunk. Azt ezt követő évszázadokban felfedezték a betegségekre igazán hatni tudó növényi és állati eredetű alkotó anyagokat, és azok hatás mechanizmusát és összetételét. Lassan megindult a „Nagyüzemi” gyógyszergyártás. Korunk embere, szinte nyakló nélkül szedi be a különböző kemikáliákat vélt vagy valós panaszaira. Feledésbe taszítva őseink a természetből merített hatalmas tudását.

Mind a fodormenta, mind a borsmenta alkalmas gyógyászati célra. Jók a levelek, és a virágok is. A világ legrégebbrõl fennmaradt orvosi leírása, az Ebers-féle papírusztekercsek is említik a növényt. Egyiptomból került Palesztínába, ahol adóként is elfogadták. (Lukács evangéliuma) Innen Görögországba került, ahol mitológiai történetet is olvashatunk róla: Pluto, az alvilág istene szerelembe esett a gyönyörû nimfával, Minthével. Pluto isten-felesége, Perszephoné féltékenységében azonban Minthét növénnyé változtatta. Pluto már nem tudta visszaváltoztatni szerelmét, de a növényt finom illattal ajándékozta meg, és a nimfáról nevezte el. A görögök és rómaiak a tejbe mentát tettek, hogy megakadályozzák megsavanyodását, étkezések után pedig emésztést elõsegítõül szolgált. Görcsoldó, nyugtatja az emésztõrendszer simaizmait. Segíthet megelõzni a gyomorfekélyt, serkenti az epekiválasztást. A mentával végzett inhalálás segít az orr- és a homloküregi és mellkasi problémákon. Számtalan baktériumot, valamint az ajak- és a nemi szervi herpeszt okozó vírust is elpusztítja. Ajánlják terhességi hányinger ellen is. Sebekre, égésekre, horzsolásokra, herpeszre eldörzsölt levelet, vagy illóolaj kivonatát tegyük. Frissen és szárított leveleibõl is készíthetünk teát. Ülőfürdõhöz egy vászonzacskót töltsünk meg mentával, csurgassuk rá a forró fürdõvizet. Amikor az elsõ virágok megjelennek, vágjuk le a talaj fölött 5-10 cm-re, és szárítsuk árnyékos szellõs helyen. Szirupot fõzhetünk belõle.

LEVENDULA

Ez az évelõ gyógynövény kertünk dísze. A levendula virága görcscsillapító, erjedést megakadályozó, felfúvódást szüntetõ, vízzel készült forrázata ideges szívdobogást, vérnyomást csökkent, migrént szüntet, szédülést, ájulást, ideggyöngeséget, melankóliát gyógyít, ezenkívül vizelethajtó is. Külsõ sérülés folytán elõállott duzzanatot és véraláfutást, égési sebet a fõzetébõl készült borogatással kezelhetünk. Olaját alkoholban oldva (1:10) szédülés, fejfájás eseteiben bedörzsölõszernek használjuk. Reumánál, idegességnél a fürdõvízbe csöppentenek belõle. Célszerû egy evõkanálnyi mézben 3-5 csepp olajat feloldani, és ezt önteni a fürdõvízbe. Kellemes illatú természetes molyûzõ a ruhásszekrényben, gyapjúholmik között.

gyogyn

IX. Bükkszentkereszti Gyógynövénynapok

Bükkszentkereszt július 11-12-én ismét kitárja kapuit a természetbarátok, a népi gyógyítás hívei, a gyógynövények szerelmesei előtt.
A fesztivál megálmodója: Gyuri bácsi, a bükki füvesember.
A legendás bükki füvesember, a 87 éves Szabó Gyuri bácsi a népi gyógyítás egyik utolsó, klasszikus mestere, aki maga is nagymamájától, a sajókazinci gyógyító asszonytól tanulta a gyógynövények generációkról-generációkra öröklődő ismeretét.

Bükkszentkereszt azon misztikus helyek egyike, ahová a emberek százai jönne évről évre, hogy eljussanak a természet különleges energiáját sugárzó köveket és fákat rejtő zarándok helyre.
A Bükk-hegység kőzettani és ásványtani szempontból egyedülálló, Magyarországon nincs rokona. Sok millió évvel ezelőtt a Balkán környékén keletkezett és a földgyűrődések folyamán került a jelenlegi helyére.Kis  mennyiségben sokféle ásványkincse van.

A Boldogasszony kövének a legendája úgy keletkezett, hogy azon a helyen gyülekeztek a hívők a kácsi búcsúra, és ott várta vissza a rokonság a búcsújárókat. A búcsújárók oda-vissza kb. 20 km-t tettek meg egy nap alatt. Hazatérve a Boldogasszony kő köré letelepedtek pihenni és meglepően gyorsan pihenték ki magukat. Bükkszentkereszt (akkor még Újhuta) lakói hívő katolikusok.

A legenda szerint Mária Jézus halála után világgá indult bánatában. Mikor Újhutára ért, elfáradt és leült egy kőre, amely megpuhult alatta, és megőrizte az ülése nyomát. Ezért tartja a nép gyógyítónak azt a követ és környékét.

Az ezoterikusok szerint a Bükkben van egy energia háromszög. Ezt ők kimérték, és a háromszög csúcsain lévő helyeken a legnagyobb az energia kisugárzása. Az egyik csúcsa ennek a háromszögnek a Boldogasszony köve.

bukk