hangulat

Hangulatunk és az időjárás

Az emberek többsége reagál az időjárás változásaira, megérzik a páratartalom, a légnyomás változásait, a levegő iontartalmának, vagy a légköri elektromágneses hullámok frekvenciájának ingadozásait. Vihar előtt sok ember látszólag minden ok nélkül nyugtalanná, idegessé válik, sokakat gyötör fejfájás. A légnyomás csökkenése oka lehet az oktalan ingerültségnek és a sokszor igen súlyos depressziónak. Az elektromágneses aktivitás, az elektromágneses hullámok gyakoriságának növekedése szórakozottságot okozhat, gyengülhet a figyelem, emiatt növekszik a közúti balesetek száma, az utasok rengeteg holmit felejtenek villamoson, autóbuszon, trolin, metrón vagy taxin. A légköri elektromosság hirtelen megváltozásával kapcsolatos megfigyelés az is, hogy amikor a légkörben megszaporodnak a pozitív töltésű ionok, az emberek fáradtnak, kimerültnek érzik magukat.

Noha az időjárás-változások valóban befolyásolhatják az ember hangulatát, pszichéjét, viselkedését, reagálásait, az emberi szervezetre azonban mégsem a légtömegek fajtái, hanem azok cseréje, az úgynevezett időjárási-frontok hatnak kedvezőtlenül. A frontoknak az emberek egy része nem tulajdonít különösebb jelentőséget, mert jól elviselik, mások viszont nehezebben tűrik a változásokat.

Már Hippokratész (i.e. 460 – i.e. 375), az ókor híres görög orvosa, is megfigyelte, hogy a légköri viszonyok hatással vannak az emberi szervezetre: “Aki orvoslással akar foglalkozni, tudnia kell, hogy az évszakok befolyásolják az ember egészségi állapotát. Az egyes emberek szervezete különbözőképpen viselkedik az évszakokkal szemben, némelyek számára a nyár, másoknál a tél a kedvező vagy hátrányos (…) Maguk a betegségek is eltérő módon viselkednek, jól vagy rosszul, az egyes évszakokban, de a kor, vidékek és életmód szerint is.” A 18. század vége felé – Volta és Galvani munkásságának köszönhetően – pedig az is bizonyítást nyert, hogy a levegő elektromos kisülései hatással vannak az idegrendszerre és az izomzatra.

Vannak, akik a langymeleg napsütést, a csodás tavaszt kedvelik a legjobban, amelytől jobb lesz közérzetünk.
Egy közvélemény-kutatás alapján az emberek többsége tavasszal – amikor süt a nap, a hőmérséklet 20 C°, a páratartalom pedig 80% – érzi magát a legkellemesebben. Egy angol felmérés szerint a hormonháztartásra és a fogamzóképességre nem is a simogató langymeleg van hatással, sokkal inkább a hosszú, derült napok, a napsütéses órák hatnak serkentőleg. Állítólag a tavasszal fogant gyermekek életrevalóbbak, életigenlőbbek, egészségesebbek, mint a más időszakban születettek; felnőve az életben sokkal többre viszik, mert többre képesek. Sok híres ember fogant áprilisban, májusban, júniusban, és sokan ekkor jutottak el tevékenységük csúcsára. Például Torricelli májusban kezdett el foglalkozni a légnyomásmérővel, Victor Hugo és Byron legnagyobb írásai tavasszal születtek.

Sokan a tiszta levegőjű, csípős hidegben érzik jól magukat, ugyanakkor szenvednek a nyirkos hidegtől, némelyek pedig az esőt megelőző borongós időt viselik nehezen. Byron például nagyon utálta, ha hidegre fordult az idő, Napóleon ugyancsak ki nem állhatta a hideget, a meleget részesítette előnyben, még nyáron is befűttetett a lakásában.

Nem kevesen vannak, persze akik a napbarnító forróságot élvezik, de kimutatták, hogy a túlságosan nagy melegben romlik az emberek közérzete, hajlamosak eltompulni, szívesebben lustálkodnak.

Napsütés

A fénynek meghatározó szerepe van hangulatunkra, közérzetünkre, életműködéseinkre. Ha kisüt a nap, felderül a kedvünk, úgy érezzük, megtelünk életenergiával.

Az életadó Nap, ahogy a magyar szólás tartja, testi, lelki és szellemi értelemben egyaránt mindenek forrása. Nélküle nem létezne élet. A Nap fizikai hatásai ugyanolyan fontosak, mint a lelkiek, szellemiek. Már az ókorban is alkalmazták a napfürdőt különböző betegségeknél, Hérodotosz és Plinius írt róla, Hippokratész pedig lelkes híve volt a napfürdőzésnek.

Az ókori Egyiptom istenei között kiemelkedő helyet foglalt el Ré, a Napisten. Ő teremtette a világot, és a fáraók az ő fiai. Más ősi kultúrákban, a maják, az aztékok és az inkák mítoszaiban is szerepel Napisten, és hitük szerint az inka vezérek is a Nap fiai.

A Nap magas hőmérsékletű, izzó gázgömb. Energiája abból a termonukleáris reakcióból származik, melynek során a hidrogénből hélium jön létre. Sugárzása nélkül nem alakult volna ki az élet a Földön, de ragyogása és melege nélkülözhetetlen az evolúcióhoz és az élet fennmaradásához is.

A napfény pozitívan befolyásolja hangulatunkat, és elengedhetetlen egy, a D-vitaminhoz hasonló hatású vegyület szintéziséhez. Bonyolult biokémiai folyamatokon keresztül egy koleszterinalapú vegyületből ultraibolya sugárzás hatására a bőrben D3-vitamin képződik, mely a kalcium- és foszforanyagcserét szabályozó hormonná alakul tovább. Segíti a kalcium és foszfor felszívódását, az ásványok beépülését a csontokba – ez hat a csontnövekedésre és -gyógyulásra . napsutes