hónapok

November hónap

A november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál.Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb.

A meteorológusok Őszutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Enyészet havának nevezik,

A hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent András hava. A Nap a Nyilas jegyébe lép.

“A márciussal kezdődő régi római év kilencedik hónapjának elnevezése a latin novem (kilenc) szóból ered. Julius Caesar (i.e. 100-44) naptárreformja óta a 30 napos november a tizenegyedik hónap. Másutt inkább az ilyenkor jellemző időjárásról vagy az évnek e szakában szokásos tevékenységekről nevezték el ezt a hónapot. A hollandoknál például régen Slaghtmaand (slaght = mészárlás) volt a neve, ugyanis ekkor ölték le disznókat, birkákat, barmokat, és sózták le a húsukat, hogy legyen mit télen enniük. Az angolszászok egyszerűen csak wind-monath-nak (szélhónapnak) nevezték, mert ekkor vette kezdetét a szeles, hideg idő, amikor a halászok partra vontatták hajóikat, és a következő tavaszig nem futottak ki a tengerre. A francia republikánus kalendáriumban a nagyjából novembernek megfelelő – október 22-tol november 20-ig tartó – időszaknak Brumaire (köd-hónap) volt a neve, míg a frankok Herbistmanoth elnevezése az állatok begyűjtésére, hazaterelésére utalt.

Nálunk e hónapot Szent András havának vagy őszutónak hívták. A Csízió szerint az egészség megőrzéséhez ilyenkor elsősorban a tyúkmonyt (tojást) és mézet kell fogyasztani, de megengedett a tehénhús és a gyümölcs is. Inni csak módjával és főleg gyógynövények főzetét szabad. Ártalmas és ezért kerülendő bármilyen állat fejének a megevése, és a fürdőzésnek valamint a szerelmeskedésnek sem ilyenkor van itt az ideje. Szent András havában születni viszont kifejezetten előnyös, ezekről az emberekről ugyanis úgy tartják, hogy becsületesek, nemes bölcsek, okosak, takarékosak, jó elméjűek. Minden dolgaikban jámborak, tökéletesen hűek, istenfélők, igazságszeretők és szerencsések.

Ebben a hónapban eleink az elkövetkező évszak időjárására a nyers bükkfáról levágott forgácsból következtettek: ha száraz volt, enyhe időt vártak, ha viszont nedvesnek találták, hideg telet jövendöltek. Az angolok nem a bükkfa forgácsát, hanem a makkját használták előrejelzésre. Ha a Mindenszentek napján megvizsgált makkot száraznak találták, kemény hidegre számítottak, ám ha a makk nedves és matt színű volt, csapadékos, de viszonylag enyhe telet vártak.

Ez utóbbit prognosztizálták a novemberi kemény fagyokból is. A zivatarnak viszont nagyon megörültek, mert termékeny évet jelzett előre.

/forrás:november Rosta E./. “

Január van

A január elnevezés a rómaiak Januarius hónapjából ered, ezt a nevet Janusról (a ianua jelentése ajtó, kapu), a kapuk és a boltívek istenéről kapta. Egyes tudósok szerint Janus minden kezdetnek az istene; a napok, hónapok és az évek, de még az emberi élet kezdetét is neki szentelték. Janust a múltat és a jövendőt egyaránt jól ismerő, jóságos teremtőnek vélték. Elsőként mindig az ő nevét mondták, amikor megszólították isteneiket. Őt tartották Latium első királyának. Janus tanította meg az embereket arra, hogyan építsenek hajót, és hogyan műveljék meg a földet. Ünnepét, az Agóniát, január 9-én ülték meg. A Forum Romanumon épített templomának ajtaja háborúban nyitva, békében zárva volt. Ez utóbbira – Numa Pompilius (i.e. 7. sz.) és Augustus (i.e. 1. sz.) uralkodása között – a történetíró Livius szerint, csak két alkalommal került sor. Az ábrázolásokon Janus kezében kulcsokat tart, ujjainak száma, az év napjainak megfelelően 365, arca két ellenkező irányba néz. Ez a kétarcúsága azzal magyarázható, hogy minden ajtó befelé is visz a házba, meg kifelé is.
Miként általában minden kezdethez, január első napjaihoz is számos időjárási regula kapcsolódik. A britek szerint első három napja kormányozza az első három hónapot. A régi angol népi megfigyelés alapján, amilyen január második napján az időjárás, olyan lesz szeptemberben. Egy másik, még a rómaiak idejéből származó hiedelem azt mondja, hogy ha a kalendák napja (január elseje) nyáriasan napos, május elsejéig télies időjárás várható. A svédek számára pedig a Krisztus születését követő kilencedik nap (január harmadika) használatos időjóslásra, úgy tartják, hogy az e napra jellemző időjárás a következő kilenc hét során is meghatározó lesz.

December utolsó napjai

(December) 30. napja

Országszerte ismeretes hiedelem szerint a Holdban Dávid király hegedül, Cecília meg táncol.

Dávid nevéhez több szólás is fűzõdik. Kárbament, elveszett vagy kölcsönadott, de vissza nem került dologra mondja a szegedi nép: elhegedülte Szent Dávid. Így is: elírta Szent Dávid, el is magyarázta.

(December) 31. napja

Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe.

Az év végi mulatozást már a rómaiak is megtartották december 27-én, a híres Szatumáliákon.

Ezen az éjszakán eltemetik az óesztendõt és különbözõ varázslásokkal, praktikákkal igyekeznek megtudni, hogy mit hoz az Újév. Legismertebb az ólomöntés, amikor a frissen öntött ólom formájából jósolnak.

A szilveszteri szokásokban különösen fontos szerepe a zajkeltésnek van, melyet neveznek kongózásnak, csengetésnek, pergõzésnek, nyájfordításnak is. Az volt a cél, hogy az állatok felébredjenek, és a másik oldalukra forduljanak. Úgy vélték, hogy ezzel biztosíthatják az állatok egészségét és szaporaságát.

Szokás volt a szilveszteri kántálás.

Babonák már az ókorban is léteztek, minden népcsoport igyekezett könnyebbé tenni önmaga számára a mindennapi boldogulást, ezért rítusokat, szokásokat alakított ki, hogy befolyásolhassa a jövőjét. Egyes népeknél ez még a vallásban is erőteljesen jelen van

A babonák köthetők személyhez, állathoz,, növényhez, cselekvéshez, de legfőképp időpontokhoz. Az év végét és az év elejét a világ szinte minden kultúrájában megünneplik, az óév lezárásaként és az új lehetőség reményében nagy jelentőséget tulajdonítanak az évváltásnak.

Ezt az sem befolyásolja, hogy egyes népek a szokásostól eltérve, más naphoz kötik az esztendőváltást, mint ahogy az sem, hogy más a naptári és az asztrológiai tavasz kezdete.
Új év, de mikor?

A középkorban akár az azonos kontinensen élő népcsoportok is más-más időszámítást használtak, így fordulhatott elő, hogy míg Skóciában már a 17. század elejétől január 1-jét jelölték az év első napjának, addig Walesben 1752-ig nem vették át ezt a szokást. Európa nagy részén pedig hivatalosan is március 25-én vette kezdetét az új esztendő.

Újévi rítusok

A legtöbb szokás szilveszter éjjeléhez és újév napjához kötődik, különböző rítusokkal akarták befolyásolni az elkövetkezendő évi szerencsét és jólétet.

A babonás emberek akár hosszan tartó rítusokat is végrehajtottak, melyeket még az óévben kezdtek el és az új év első napján fejeztek be. ilyen volt például egy gyertya vagy fahasáb elégetése, amivel biztosítani akarták, hogy az új évben ne kelljen a háztartásnak tüzelő- és világításra szolgáló anyagban szűkölködnie.

Gondoskodni akartak arról is, hogy a pénz a házba befelé áramoljon, ne pedig kifelé, ezért egy madzagra kötött érmét rögzítettek szilveszter este az ajtó vagy az ablak külső részére, majd éjfél után a madzag segítségével belülre húzták az érmét.

Pontban éjfélkor szokás volt felállni vagy felmenni az emeletre, biztosítva, hogy pozitív irányt vegyenek az emberek dolgai. A világ másik felén, a Fülöp-szigeteken éjfélkor a gyermekek ugrándoznak, hogy minél nagyobbra nőjenek.

Szerelmi babona is kapcsolódott újév napjához, mégpedig e napon a kútból először vizet húzólányra boldogság és szerelem várt abban az évben. Viszont újév napján nem volt szabad mosni, mert ez közeli hozzátartozó halálát jövendölte.

Az első belépő, aki már az új évben érkezett, szimbolikus ajándékkal kedveskedett a háziaknak, például étellel, itallal, tűzifával vagy lámpással. Ezenfelül szimbolikus tevékenységgel is segíthették a háziakat a jó szerencse biztosításában. Ehhez fel kellett vágniuk egy tortát, betértek minden helyiségbe és boldog új évet kívántak mindenkinek. Viszont az érkezőnek vigyáznia kellett a küszöbre, mert ha megbotlott, akkor balszerencsét vont magára, sőt a torta felvágásának is voltak ismérvei: ha nem sikerült szépen felvágni vagy éppenséggel a késsel megkarcolta a tányért, akkor a vendéglátókra hozott rosszat.

Minden évben akadnak szerencsés és szerencsétlen napok, arra azért vigyázni kell, hogy a naptárat csak az új év első napján akasszuk ki, ellenkező esetben háromszázhatvanöt napnyi szerencsétlenséget vonunk magunkra.

December hónap

A római köztársaság tizedik havának elnevezése a latin decem (tíz) szóból és a három Párka (római sors istennők) közül a középső, az életfonalat mérő, és a gyerekszülés istennőjeként is tisztelt, Decima nevéből ered.

A régi rómaiaknál Vesta – a családi tűzhely, az otthonok istennője, a tűz védőszentje – volt a hónap védelmezője és irányítója. A decembert Szaturnusz isten kegyelmébe ajánlották. A tiszteletére tartott fesztivált, a szaturnáliát, a téli napforduló környékén, december 17-én tartották. Az egy hétig zajló ünnepségek féktelen mulatozásban teltek el, az urak szerepet cseréltek a szolgáikkal, megajándékozták egymást, és bolondkirályt választottak. Ma már az elnevezés kissé megtévesztő, ugyanis a január és a február hónapokat bevezető Numa Pompilius naptárreformja óta – a szeptemberrel minden évben azonos napon kezdődő – december az utolsó, a tizenkettedik az év hónapjai sorában., Másoknál inkább az ilyenkor jellemző időjárásra, vagy az időszak eseményeire utaló nevet kapott e hónap.

A pogány germánok a fagy vagy a farkas havának nevezték, s csak a kereszténység elterjedése után lett a Jézus születésére emlékeztető Christmonath a neve. Ugyanez igaz az angolszászokra is, akiknél a szent hónap (heilig-monath) elnevezés előtt a tél- vagy télközép hónap (winter/midwinter-monath) volt a december neve. Állítólag Nagy Károly volt az, aki a nagyszámú vallási ünnep, de különösen a karácsony napjai miatt, elsőként adta az év utolsó hónapjának a Heilig-monath nevet. Az íreknél Karácsony hava, Észak-Amerika őslakóinál a hideg vagy a vadászat hava volt az időszak elnevezése. A hideggel kapcsolatos Marcus Valerius Martialis (38-41 körül – 104) latin költő által adott fumosus, vagyis füstös hónap név is, mely a melegedéshez gyújtott tüzekkel járó füstre utalt.

Nálunk egykoron tél elő vagy Karácsony hava volt december. A Csízió szerint karácsony havában húst kell enni, ajánlatosak a melegítő, hevítő ételek, melyekhez jó bort illik inni. A fűszerek közül ajánlott a tárkonygyökér, a gyömbér, levendula, fahéj és a zsálya, nem tanácsos viszont káposztát fogyasztani. A hagyományos gyógymódok közül ilyenkor a köpölyözés és az érvágás a hatásos

karacsonyi-disz Ha a karácsony napja holdtöltére esik, bő termésű esztendő lesz, minél közelebb esik a holdfogytához, annál jobb. December havának utolsó két napján kivágott fa nem rohad el, nem rágja szú, és idővel olyan kemény lesz, mint a kő. A decemberben született gyerekből jámbor, igazságszerető, dolgos, boldoguló ember válik. A köznép szerint szerencsegyerekek, akiknek születésükkor hálát adhatunk Krisztusnak.

E hónap sötét hetei különösen alkalmasak jóslatok készítéséhez, varázslatok tartására. Decemberben nagyon tartanak a boszorkányoktól, szellemektől, ezért sok tilalom van érvényben. A téli napforduló szempontjából fontos időjárási előrejelzések születnek. Ilyenkor még a kimondott szónak is nagy jelentősége van. Decemberben számos vallási eredetű ünnep van, erre az időszakra esik a karácsony megünneplése, az Aprószentek napja és az óévbúcsúztató Szilveszter.

Az advent heteiben kezdődnek az előkészületek a karácsonyra, a kis Jézus fogadására. Ebben a hónapban emlékezünk meg a néhány szentről, köztük Borbáláról, Miklósról, Lucáról, Tamás és János apostolokról. December 2-án a 4. században élt mártír, Szent Bibiána emlékének adózik az egyház. A téli napforduló környékén, december 22-én a Nap a tízedik csillagkép, a Bak jegyébe lép. Ekkor jut el a Nap a legalacsonyabb pontjára. Ez azonban nem feltétlenül rossz, mert aki egészen lentről indul, az akar a legmagasabbra jutni., A december hónap szülötteinek a jólétet jelző türkiz, a cirkon, a topáz, és a tanzanit a születési kövei, a szerencsét hozó növényei pedig a magyal, vagy krisztustövis, a nárcisz és a mikulásvirág.

November hónap

A november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál (” novem” = kilenc).
Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb.

Népi megfigyelések:

– ha Mindenszentek napján hó esik, nem olvad el márciusig
– ha Mindenszentek napja nedves, lágy telet várhatunk, ha pedig száraz, úgy kemény tél következik
– ha Katalin kopog, a Karácsony locsog
– Márton olykor fehér lovon jár
– ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál

oszgesztenye1

Mindenszentek napja (november 01.)
Halottak napja (november 02.)
Szent Hubertus (november 03.)
Szent Márton napja (november 11.)
Erzsébet napja (november 19.)
Katalin napja (november 25.)

András napja (november 30.)

Az ősz

Az ősz az elmúlás évszaka. A “legszomorúbb” évszak, mert utána a tél jön. Mégis meg vannak a maga szépségei: a természet utolsó fellobbanása a nagy pihenő előtt. A fák lombjai ezer színben pompáznak mielőtt lehullanak. Az ősz az aratás és a szüret ideje is.

Mi a jelentősége az ősznek?

Mindennek megvan a maga ciklusa. Semmi sem maradhat kiteljesedett állapotban. Ami megszületik, létrejön az el is múlik, meghal. A természet is gyönyörűen visszatükrözi ezt a körforgást. Elmúlt a nyár, elkezdődik az iskola, a munka visszazökken a megszokott tempójába és a növények és álltok is levetik színpompás ruhájukat.

Ez az időszak fontos energiatároló időszak. Minden nyári, felfokozott élményünket érdemes elraktározni és kihasználni az időt még arra, hogy kirándulások vagy más szabadtéri tevékenységek is adjanak ehhez a energia többlethez. A testünknek is kezdi feldolgozni a nyári gyümölcsök életerejét és annyit raktároz belőle amennyit csak tud. Ebben az időszakban érik a legtöbb alma és körte fajta, valamint a csonthéjas magvak. Aki teheti gyűjtsön csipkebogyót a kirándulások alatt.