hónapok

Legszebb őszi hónap az október!

Az októberi időjárás és egyéb jelek megfigyelése alapján az évszázadok során számos népi regula alakult ki. Az angolszász népek szerint, ha októberben sokat esik az eső, szeles és ugyancsak esős december várható; a meleg október, hideg februárt, a fagyos, szeles viszont enyhe januárt és februárt jelez. Ha az októberi telihold fagymentes, a következő holdtöltéig sem várható fagy. A következő év márciusának időjárása pont olyan lesz, mint amilyen az októberi volt. Ám nemcsak az októberi időjárás, hanem egyes vadon termő bogyók megfigyelése is segíthet az előrejelzésben. Minél fényesebben pirosló galagonyát és hecsedlit látni a sövényeken, annál több fagy és hó lesz az elkövetkező télen. A mi népi időjósaink az októberi kövér nyulakból hosszú télre, nagy hóra számítottak, a fákról nehezen lehulló falevelekből kemény hideget, s a következő évben sok hernyót és kevés gyümölcsöt jövendöltekA hónap ismertebb jeles napjai sorában október 4-e, a szegények pártfogójának, a ferences rendet megalapító Assisi Szent Ferenc ünnepe az első. Amikor rá emlékezik a keresztény világ, a vidéki emberek kotlóst ültetnek, s hogy a csirkék el ne pusztuljanak, a gonosz szellemek távol tartására nyírfaágat tesznek a fészekaljba. E nemes szenttől sokan remélnek vigaszt, patrónusa többek között a magányosan haldoklóknak, az állatoknak, a madaraknak, a környezetnek és a környezetvédőknek, a családoknak, a kárpitosoknak és tapétakészítőknek, valamint az állatkerteknek.

A hónap 6. napján a karthauzi rend alapítójára, a kölni Szent Brúnóra (1030 körül – 1101. október 6.) emlékezik a keresztény egyház. Brúnó már fiatalom papi pályára készült, felszentelése után a Reimsi Katedrális kanonokja és a káptalani iskola tanára lett. Igen széles körű egyházi és világi műveltségre tett szert, számos tanítványa volt, köztük a későbbi II. Orbán pápa is.

Október 11-e – mely a naptárreform előtt Szent Mihály napja volt – elsősorban a britek számára nevezetes, ugyanis a néphiedelem szerint ezen a napon a Sátán levizeli és összeköpködi a szederbokrokat, ezért október 10-e után a szeder már nem ehető. A legenda szerint a Lucifer haragját e növény iránt az váltotta ki, hogy amikor október 11-én Mihály arkangyal seregei a mennyei háborúban győzedelmeskedtek felette, a harc során egy szederbokorba esett, mely csúnyán összekarmolta őt.

A hónap közepén, 15-én van Avilai (Nagy) Szent Teréznek az ünnepe, aki a sarutlan karmelita rend reformátoraként kortársa és honfitársa volt Loyolai Szent Ignácnak, a jezsuita rend megalapítójának. Az anekdota szerint 1582-ben Alba de Tomes-ban halt meg az október 4-éről (a naptárreform miatt) október 15-ére virradó „hosszú” éjszakán. Szent Teréz napja nálunk hagyományosan a szüret kezdete. Ez a nap a Bácskában és a Bánságban egykoron dologtiltó nap volt, amikor az asszonyok nem moshattak, és kenyeret sem süthettek.

Három nappal később, 18-án Szent Lukács evangélistára emlékezik a katolikus világ. Őt tartják az Újtestamentum harmadik (Lukács evangéliuma) és ötödik (Az apostolok cselekedetei) könyve szerzőjének. A Biblia azt írja róla, hogy orvos volt, ezért a doktorok és a sebészek, valamint a kórházak és a gyógyfürdők védőszentjeként tisztelik. A keresztény hagyomány szerint o volt az első ikonográfus, lefestette Szűz Mária, Péter és Pál képeit, emiatt a művészek pártfogójának is tekintik.

Lukács neve napját Angliában helyenként „Kutyaverő nap”-nak nevezik, ugyanis – állítólag ezen a napon – a kutya megette a szentelt ostyát, ezért egyes helyeken, például Yorkban, büntetésként a kutyákat rendszeresen elverték. Ugyanakkor Velencében a „San Luca, El ton va te la zuca” mondás járta, vagyis az, hogy a „Tökök megposhadnak Szent Lukács napján.”

Nálunk, ha Vendel napján, október 20-án állatvész ütötte fel a fejét, régen azt mondták, hogy Vendel viszi az állatokat. A 7. században élt ír királyfi, Szent Vendel az állattenyésztő gazdák és a pásztorok védőszentje.

Október 21-én a pogány hunok ellen vívott harcban, 383-ban Kölnben mártírhalált szenvedett, a középkorban nagy kultusznak örvendő, Szent Orsolyának és 11 szűz társnőjének van az ünnepe. Úgy tartják, hogy ha Orsolya napján szép az idő, akkor karácsonyig olyan marad, sőt az egész tél kellemes lesz.

Október 25-e a II. Vatikáni Zsinatig az ikerszentek – Crispin és Crispian – ünnepe volt. A legenda szerint a 287 körül Maximiar Hercules uralkodása alatt, Soissons városában vértanúhalált szenvedett szentek cipészként keresték kenyerüket. Noha a létezésükre nem találtak elegendő bizonyítékot, ezért 25-e ma már csak fekete betűs ünnep, mindazonáltal védőszentjükként tisztelik őket a foltozóvargák, bőrkesztyű- és cipőkészítők, a bőrdíszművesek és a takácsok.

Október 26-a régen időjárásjelző nap volt, a Dömötör napi hideg szélből, kemény telet jósoltak. Dömötört, a keleti egyház szentjét, a juhászok pártfogójának tartják.

Október 28-án Zelóta Simon és Júdás Tádé apostolokra emlékezik a katolikus egyház. Keveset tudunk róluk, a legrégebbi egyházi autoritások szerint e keresztény szentek halászok voltak, mások szerint viszont azok pásztorok, akiknek az Úr angyalai bejelentették Jézus megszületését. Legendájuk szerint a Zelóta Simon Júdás Tádéval együtt úgy lett vértanú, hogy kettéfűrészelték őket. Ezért Simont fűrésszel szokták ábrázolni, a favágók tekintik a védőszentjüknek. Szent Júdás napján régen Britanniában esős időre számítottak. Manapság hagyományosan gesztenyét esznek ezen a napon. Régi brit szokás szerint ezen a napon a hajadonok meghámoznak egy almát, gondosan ügyelve rá, hogy a lehámozott almahéj egybe maradjon. Miután végeztek a hámozással, leendő szerelmük nevének kezdőbetűjét tudakolva Júdáshoz és Simonhoz fohászkodva, jobb kezükben háromszor körbeforgatják, majd a bal válluk felett hátradobják az almahéjat. Ha szerencséjük van, az a dobást követően is egyben marad, és leesve a jövendőbelijük nevének a kezdőbetűjét rajzolja ki, ha viszont elszakad, nem várható házasság. Nálunk október 28-a, Simon és Júdás napja a Hegyalján a szüret kezdete.

A hónap utolsó harmadában (23-án) a Nap a Skorpió jegyébe lép. Az indiai szikhek hiedelme szerint a Skorpió uralkodása alatt, vagyis a nyolcadik holdhónapjukban született csecsemőt élete során rengeteg szerencsétlenség éri, ám ha a gyermek kora hajnalban jön a világra, ennek épp az ellenkezője várható. Az októberrel kapcsolatban felemás a magyar néphit megítélése is, hiszen aki ekkor lép házasságra, sok szeretetre számíthat, azonban a meggazdagodásra várnia kell. A románok pedig a horgászástól óvnak a hónap első holdtöltéjén, mivel ekkor nem hal, hanem egy vízbefúlt ember akad a horogra.

Július- Szent Jakab hava – Oroszlán Hava

A július régi római neve „Qintilis” volt, miután náluk az év márciussal kezdődött, s így július az ötödik (quintus) hónap volt. Később azonban a hónap nevét megváltoztatták, s Julius Ceasarról, a naptárreform egyik végrehajtójáról nevezték el Marcus Antonius javaslatára ie. 44-ben, miután Ceasar ebben a hónapban (12-én) született

Július az aratás hónapja. A kenyérgabona betakarításának sikerét számos hiedelemmel és szokással igyekeztek biztosítani. A munkát fohászkodással, imádsággal, kalapemeléssel kezdték. A munkánál használatos eszközeiket a templomkertben gyűjtötték össze, ahol a pap megszentelte.

Az aratók a búzatábla szélén letérdeltek, keresztet vetettek. Az első learatott búzaszálnak, az első kévének nagy jelentőséget tulajdonítottak. Amelyik baromfi ebből evett egészséges és termékeny lett, ha az arató derekára kötötte, elűzte a fájdalmat, vélték a hiedelmek szerint.

Az aratókat elsőként meglátogató gazdát a learatott gabona szalmájával megkötözték, és csak akkor engedték szabadon, ha borral vagy pénzel kiváltotta magát. A legtöbb hagyomány azonban az aratás végéhez kapcsolódik. Egy kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy jövőre is biztosítva legyen a jó termés. Az utolsó kévéből készült az aratókoszorú, amit a gazdának váltság ellenében nyújtottak át.
Az aratókoszorút a mestergerendára akasztották, és vetéskor a koszorúból kimorzsolt szemeket a vetőmag közé keverték. Az utolsó kalászokból egy kis csomót mindenki hazavitt. Az aratókoszorú különféle formájú és nagyságú lehetett: korona, csigaszerű, koszorú alakú. A magának arató család nem rendezett ünnepséget.
Az aratóbálokat elsősorban az uradalmakban rendezték.

 

buza

Július 2. – Sarlós Boldogasszony
Az egykori sarlós aratás kezdete. Magán az ünnepen valami keveset arasson az asszony is sarlóval, szedjen kalászt, hogy a jószág ne pusztuljon.

Július 5. – Sarolta, Emese
Ha esik, akkor rossz dió- és mogyorótermés lesz.

Július 15. – Apostolok oszlása
Ha főszél (északi szél) fúj, drágaság lesz, és tavaszra fölmegy a búza ára. Németpróna régi hagyománya: kilenc zivatar támad e napon és utoljára belecsap a villám a búzakeresztekbe. A zivatarok ezután szétoszlanak és mindegyik a maga országába tér vissza. Többé nem is kerülnek össze és most már nincs is akkora erejük.

Július 20. – Illés
Ha ezen a napon dörög az ég, azt mondják, hogy „Illés szekere zörög”. A szegedi néphit szerint bármilyen szárazság van, az esőnek esnie kell Illés próféta napján. S így fenyegetik meg az ünnep előtti forróságot: jaj neköd kánikulla, ha Illés próféta a nyakadot megmossa. Munkács környéki hiedelem szerint Illés a névünnepén jeget dob a folyók vizébe, ettől fogva már nem jó a szabadban fürdeni.

Július 22. – Mária Magdolna
Zalában a kánikula Magdolna napján jön be és Bertalan napján távozik.

Július 25. – Jakab
Ha a hangyák menetelnek, nagy hidege lesz a télnek. Ha sok az égen a fehér fölleg, akkor a télen sok hó lesz. A régi szegedi juhászok Jakab éjszakáján a csillagok állásából következtettek a jövő évi időjárásra. A nap délelőtti időjárása megfelel a karácsony előtti, a délutáni pedig a karácsony utáni időjárásnak. Vagyis, ha délelőtt felhős az ég, akkor a tél első felében, ha pedig délután, akkor meg a tél utolján lesz tartós havazás. A tápéiak szerint ha Jakab napján északról fúj a szél, akkor a tél hideg lesz. Ha alszél fúj, enyhe, lucskos tél várható. Ha a nap fényeskedik, nagy hideget jelent, ha eső esik, jó idő lesz – mondják a székelyek.

Július 26. – Anna
A kender nyűvésének kezdőnapja.

Június van

A régi rómaiak a hónap első napján (Calendae) az ajtópántok és zárak védőasszonyát, a házak oltalmazóját, a család gondozóját, Carna istennőt ünnepelték. Ovidius szerint Carna – isteni erejénél fogva – mindent kinyitott, amit zárva talált, és mindent becsukott, ami nyitva volt. A római polgárok iránta érzett tiszteletüket cirkuszi játékokkal és ételáldozatokkal – elsősorban szalonnával és babfőzelékkel – rótták le. Ezen a napon – a viharok istennőjének, Tempestasnak az ellenőrzésétől tartva – gondosan kijavították ajtajaik zárjait, vasalásait.

pipacsok
Június elseje azonban elsősorban Juno, az istenek királynőjének a napja volt. A Calendae rituáléra általában napkeltekor, a házi szentélyben került sor, és rendszerint a család legidősebb férfitagja celebrálta. Mivel Juno, mint Janus ellentéte, istenként oltalmazza az asszonyokat, ezt a hónapot tartották a legalkalmasabbnak a házasságra. Különösen a telihold vagy a nap és a hold együttállásának ideje volt erre kedvező.

A dél-indiai keralaiak számára viszont a délnyugati monszun kezdete e hónap. Az időjárási megfigyelések szerint – menetrendszerűen május legvégén, vagy június első napjaiban – fővárosukban, Thiruvananthapuramban ered el elsőként a már régóta várt eső.

Az európai folklór úgy tartja, hogy ha júniusban jó az idő, bőséges termés lesz, a júniusi estéken röpködő denevérek forró, száraz időt jeleznek, és, ha a fecskék a talaj közelében szállnak, hamarosan eső várható.