iró

Ezen a napon – 251 évvel ezelőtt született Fazekas Mihály

Fazekas Mihály író, költő, botanikus, a Lúdas Matyi írója, a debreceni Füvészkert tervezője.

Fazekas Mihály neve általában fő művét, a Lúdas Matyit idézi fel az olvasók tudatában. Valójában több, mint a Lúdas Matyi költője.

Annak a Debrecenben kivirágzó irodalmi kultúrának, amely a felvilágosodásból vezetett a romantika felé, Csokonai után ő a legjelentékenyebb alakja, és még a hazai tudománytörténetet sem lehet úgy elmondani, hogy kimaradjon belőle Fazekas Mihály, a botanika tudósa, a hazai növénytan tudományának egyik fontos előfutára. De ha történetesen nem ő írja a Lúdas Matyit, és Diószegi Sámuellal nem ő írja meg a Füvészkönyvet, nem nagyszámú versével mégis fontos alakja lenne a XIX. század első negyede hazai költészetének, akit egyben-másban a romantika, majd Petőfi népiessége elindítójának is tekinthetünk.

Nem volt hivatásos költő, a költészetet kulturált emberhez illő passziónak tartotta. Felnőtt élete első felében katona, második felében városi közéleti férfi és természettudós. Ősei vagyontalan katona-nemesek voltak, de a közvetlen elődök már debreceni iparos-polgárok, apja gyógykovács volt, tehát félig iparos, félig fogorvos. Ő maga a híres debreceni Kollégium növendéke.

Irodalom iránt is, természettudomány iránt is korán kezd érdeklődni, mégsem jó tanuló. Hamar izgatni kezdi a kalandos katonaélet, tizenhat évesen felcsap huszárnak. Előbb közlegény, azután sokáig altiszt, hétévi szolgálat után hadnagy, azután főhadnagy. Végigjárja a Habsburgok háborúinak csatatereit, az egyik ujját is elveszti egy ütközetben. Az első években lelkesedik ezért a kalandos életért, és formás csatadalokat is ír. De mennél magasabb a rangja, annál tisztábban lát. Meggyűlöli a háborúzást, szinte pacifista lesz. A francia forradalom seregei ellen harcolva már egyre inkább az ellenfelekkel érez együtt.

A császárhű lovastisztből republikánus felvilágosodott lesz. Világképe egyre tágabb. Közben két borúsan végződő szerelem keseríti az életét. Romániában táborozván beleszeret egy moldvai parasztlányba, Ruszándába. A boldogan induló szerelmet szétzilálja a történelem: a katonákat áthelyezik, búcsúzni kell mindörökre Ruszándától. Azután Franciaországban éri el a nagy szerelem: Ámeli. Ez sem tart sokáig, menni kell tovább. Ettől az emléktől azonban sohase szabadul. Állítólag Ámeli emléke tartja vissza a nősüléstől. Élete keserű agglegénységben telik majd el.

De Ruszánda, majd Ámeli emléke finom hangú szerelmes költővé teszi. A kilencvenes években, kellő szolgálati év után, leszerel, és nyugdíjas főhadnagyként érkezik vissza Debrecenbe, ahol összebarátkozik Földi Jánossal és Csokonaival. Ez a kör ösztönzi benne a költőt. Világlátottabb volt, mint barátai, és sokat tanult azoknak nagyobb műveltségéből. Legtöbb verse a hazaköltözés és Csokonai halála közti esztendőkre esik. Akárcsak barátai, ő is mesterien tud verselni. Őt is megihleti a költészet rokokó könnyedsége, de barátainál is több köze van a nép szegény rétegeihez, katonaként együtt élt a parasztlegényekkel, ismeri gondjaikat. Verseiben a hangvétel is egyre népiesebb. Egyes népdal formájú költeménye már a romantika népdalutánzataira, Kisfaludy Károlyra és Czuczorra emlékeztet, néhány évtizeddel őelőttük. De még antik formájú verseiben is a nép élete tűnik fel újra, hangvétele pedig olyan demokratikus, ami már a reformkorra emlékeztet.

Ezekben az években írja meg első fogalmazásban a Lúdas Matyit. Sajátosan ironikus hangot ad ennek a humoros történetnek, hogy a népi anekdotaszerűen feldolgozott történet a klasszikus eposzok hexameterében szólal meg. Lúdas Matyi harca Döbrögi úr ellen a jobbágy-nemesi küzdelem humoros-szatirikus képlete: a parasztlegény megigazulása a gőgösen ostoba földesúrral szemben. De azért Lúdas Matyi polgár módon elképzelt népi hős: magányos, leleményes harcos, aki egyedül veszi fel a küzdelmet az igazságtalansággal, és furfanggal győz. Döbrögi úr pedig úgy megijed, hogy végül megjavul.

136 évvel ezelőtt ezen a napon született Móricz Zsigmond

mzs

Móricz Zsigmond a Nyugat első nagy nemzedékének tagja, a XX. század első felének legjelentősebb prózaírója. Művészetében az a folyamat tetőződött be, amely a XIX. század végén Mikszáthtal indult meg és a századforduló gazdag novella termelésével folytatódott.  Magába olvasztotta a nagy elődök elbeszélő örökségét, de túl is lépett a hagyományokon. Megvolt benne Jókai áradó mesélő kedve, Mikszáth anekdotizáló hajlama.

Móricz Zsigmond elbeszélő művészete áttörte azokat az egyre áttörhetetlenebb határokat, melyek az elitet az átlagolvasótól elválasztják. Neki sikerült, hogy egy személyben legjobb és legolvasottabb prózaírónk legyen

1879-ben született a Szatmár megyei Tiszakécskén. Édesapja Móricz Bálint kisparaszt, édesanyja Pallagi Erzsébet. Kilencen voltak testvérek, ami súlyos anyagi gondokat okozott a családnak, de a paplány édesanya ragaszkodott a  gyermekek gondos neveléséhez, iskoláztatásához.

A szülőfalu, Csécse a gyermeki aranykor boldog színhelyeként maradt meg az író emlékezetében. Itt élt hatéves koráig. Ekkor következett be a család anyagi összeomlása. A legnagyobb fiút, Zsigmondot ideiglenesen anyai nagybátyjához, Túristvándiban lakó Pallagi Lászlóhoz adták.

1890-ben a nagyhírű debreceni református kollégiumban kezdte meg gimnáziumi tanulmányait. 1892-ben szülei Sárospatakra költöztek, így a negyedik gimnáziumot már ő is a pataki kollégiumban kezdte. Debreceni diákként is sokat olvasott: Jókai regényei mellett nagy hatással volt rá az olasz Edmondo de Amicis, A szív című érzelmesen szép gyermekregénye; fölfedezte magának Csokonai költészetét. Patakon is folytatódott olvasási szenvedélye, de tanulmányait elhanyagolta. Később Kisujszálláson éretségizett, jó eredménnyel. Ekkor már elhatározta, hogy író lesz.

Debrecenben a református teológiára iratkozott be, fél év múlva ugyanitt már joghallgató, majd átlépett a budapesti egyetem jogi karára.

1903 végén bekerült az akkor induló Az Újság szerkesztőségébe a gyermekrovathoz. Részt vett a Kisfaludy Társaság Szatmár megyei népdal- és népmesegyűjtésben. Egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Közben állandóan írt, ontotta magából a betűket, de tehetsége csak nem akart felszínre törni.

1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát, egy felvidéki kisnemesi bányatisztviselő lányát, aki Janka néven vonult be az irodalomtörténetbe. A házasság azonban nem hozott idilli boldogságot. Két erős akaratú, világszemléletében, hagyományaiban, ízlésében, vágyaiban végletesen különböző ember kapcsolata volt ez. Műveiben férfi és nő házasságbeli viszonya rendre visszatért: örökké a maga házasságát írta meg újabb és újabb változatokban – gyakran szó szerint idézve éles szócsatáikat.

A lelki szenvedés, az emberi kétségbeesés, az apai fájdalom is körejátszott abban, hogy annyi írói próbálkozás és újrakezdés után végre rátalált saját hangjára és témájára. Első kisfiuk meghalt, a második is, és ezután írta meg első igazi sikert hozó novelláját, a Hét krajcárt. Osvát Ernő jelentette meg a Nyugat hasábjain, 1908-ban. Ez a novella alapozta meg hírnevét; Móricz elismert íróvá vált, akit Ady is lelkes szavakkal köszöntött.

A Hét krajcár és a kötet kedvező fogadtatása elsöpörte a korábbi gátlásokat, felnyitotta a zsilipeket, és Móricz csodálatos bőséggel írta első alkotói korszakának (1908-1919) műveit.

A Móricz család meglehetősen jó anyagi viszonyok közé került, így végre megengedhették maguknak, hogy a festői szépségű Leányfalun vegyenek telket maguknak.

1913 nyarán feleségével együtt Olaszországba utazott.

A húszas években az író magánélete gyökeresen átalakult. Felesége a túlzott féltékenységből az öngyilkosságba menekült. Móricz külföldi utazásokkal próbálta enyhíteni önvádló gyötrelmeit.

Osvát Ernő halála után, 1929 és 1933 között Babitscsal együtt szerkesztették a Nyugatot, szerkesztői elveiket azonban nemigen tudták összehangolni.

1926-ban újra megházasodott, feleségül vette Simonyi Mária színésznőt. Ez a házassága is tönkrement,így 1937-ben Móricz végleg visszavonult csodálatos otthonába, Leányfalura. Eme nehéz időkben e gyönyörű nagyközség sokszor nyújtott számára menedéket, lelki támaszt.

1942-ben agyvérzés következtében halt meg Budapesten, 63 esztendős korában.