karácsony

Egyszerű, finom – karácsonyi sütemény

LEMEZES LINZER

40 dkg liszt, fél csomag
sütőporral elkeverve,
1 tojás sárgája
15 dkg zsír
10 dkg porcukor,reszelt citromhéj.

kevés tejjel összegyúrni.

3 részre osztani

kettőbe kakaó
A tepsibe alulra kerüljön a barna, megkenve lekvár plusz darált dió
közepébe fehér  ezt is megkenni, majd a
tetejére barna

/közepes méretű tepsi/

Szegfűszeges narancs

Angolszász területeken gyakran készítik el ezt az egész lakásban meghitt, ünnepi illatot árasztó szobadíszt.

Hozzávalók: narancs, fahéj, egész szegfűszeg, alufólia, díszes szalag

Elkészítés: A narancs héját éles késsel karcoljuk be a gerezdek mentén, így intenzív illatot áraszt majd. Sorban szurkáljuk bele a szegfűszegeket. Egy alufólia-lapra szórjunk őrölt fahéjat, hempergessük meg, majd tekerjük bele egy napra a narancsot. Végül a kész pomandert kössük át vékony, mintás szalaggal, vagy szúrjunk bele vékony drótból hajlított akasztót és annál fogva akasszuk fel.
Ha nem elég intenzív az illata, szurkáljuk meg egy kicsit villával, hogy felszabaduljanak az illóolajok!

TIPP: a szegfűszegeket nemcsak sorban szurkálhatjuk a narancsba, hanem tetszőleges mintát, sőt, feliratot is kirakhatunk belőlük.

Karácsonyi hiedelmek

Hazánkban a karácsonyfa-állítás a XIX. század közepe táján vált szokássá német földről, például azonban Erdélyben még a két világháború között is az „aranyos csikó” hozta az ajándékot. A karácsonyi játékok legrégebbi formái a misztikus színdarabok, amik a XI. század óta léteztek, jellemzően a szentmise keretében, a műfaj igazi föllendülését azonban, amikor is diákok adták elő e darabokat, sokszínűségével a barokk hozta meg. A karácsony története mellett bemutattak más bibliai történeteket is, mint például a bűnbeesését a Paradicsom-játékban, ami Jézus megszületésével, vagyis a szabadulás örömhírével végződött. A legelterjedtebb karácsonyi színi játék a betlehemezés, amit hol bábokkal adtak elő, különösen is a hazai németségkörében; hol pedig gyerekek vagy felnőttek öltöztek be betlehemi szereplőknek: az éjjeli szállást kereső Máriának és Józsefnek; a nyájukat legeltető pásztoroknak, akik közül kihagyhatatlan volt a kisjuhász és a mókát szolgáltató nagyot halló öregpásztor. Alakja körül helyenként, így például Székelyföldön mókás jelenetek alakultak: csoszog, elalszik, sőt tetü ugrik ki belőle, amit a többi pásztor elcsíp. A pásztorok szerepe egyébként is igen összetett: volt, ahol ijesztő álarcokban jelentek meg, nagy ki-berohangálásokkal vettek részt az ünnepi darabban – mindez valószínűleg egy kereszténység előtti szokásvilágból öröklődött át. Olykor a rossz is megjelent a betlehemi játékban a gonosz fogadós vagy Heródes képében. Külön érdekesség, hogy ezen archaikus szokásba helyenként (pl. Dunántúl) az antik pásztori idillek ismert pásztorneveivel is találkozni (Titirusz, Koridon). A betlehemezést – mint rendesen – adománykérő versikék zárták.

Minden vidéken nagy gondot fordítottak a karácsonyi asztal terítékére, különösen is arra, mi kerüljön az asztalra – és itt nemcsak a mákos ételekre, a halétkekre kell gondolni, vagy a székelyeknél szokásban volt „tűrt (azaz göngyölt) húsra”, a család tagjai közt szétosztott asztali almára, hanem mágikus erőt hordozó tárgyakra: Somogyban szénát, fésűt, kaszakövet, kést; a Zselicben szakajtóban szemes gabonát, rá lószerszámot tettek az ünnepi asztalra. A családfő megköszönte e szent estét az Úristennek, gyümölcságat tett a tűzre. Az asztalt nem bontották meg, az ételeket fönnhagyták hazalátogató elhunyt szeretteik megvendégelésére. Az éjféli ünnepi misére – vagy ha a templom messze volt: a kereszthez, haranglábhoz – együtt ment a család, amint az éjféli misét manapság is sokan megünneplik olyanok, akik nem templombajárók. Ezen az estén profán szokást követve a pásztorok vesszőnyalábbal járták körül a falvat házról házra, amiből a gazdasszony egy szálat kihúzva azzal megcsapdosta a lábuk szárát.

Ki ne szeretne belecsöppenni legalább rövid időre egy varázslatos karácsonyi környezetbe?

A festői Szentendre belvárosában Karácsony Múzeum üzemel.

A Magyarországon egyedülállónak számító gyűjtemény először 2010-ben nyitotta meg kapuit.

A Hubay Ház az ünnepi díszek és kellékek valódi kincsestára, ahol koboldok és csengettyűk, csillagok és diótörők, muzeális értékű karácsonyfadíszek, valamint a múlt és a jelen míves ünnepi kiegészítői várják a kincskeresőket.

Advent

Az advent a várakozás, készülődés időszaka.

A mai advent varázsos hangulatát, a karácsonyi várakozást hosszú évszázadok mitológiája alakította. Az adventi koszorú készítésének hagyománya is évszázadokra nyúlik vissza. A vesszőből, fűzfából, fenyőágakból font koszorút arany vagy piros színű szalaggal díszítettek. Minden egyes szín, forma sajátos jelentést hordozott. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé. A kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik. Úgy tartották, hogyha ilyen “szent” koszorúkkal veszik körbe a házakat, az elűzi a gonosz szellemeket…Aztán ezek a szimbólumok lassan feledésbe merültek…

Adventi koszorú négy gyertyával

Csak 1838-ban újította fel Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész. Ő alapította az első gyermekotthont Hamburgban. A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készített, és az adventi időszakban minden nap az istentiszteletek alkalmával egy-egy gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ez az ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is. Évről-évre szebben és szebben díszítették fel ezeket a koszorúkat.

1860-ban Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűzzenek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. Így végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a családi házakban és lakásokban is helyet kapjon és hirdethesse a közeledő karácsony örömét.