magyarok

A magyar nyelv

Minden nemzetnek fő kincse a nyelve. Bármit elveszíthet, visszaszerezheti, De ha nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé.” …

Szenci Molnár Albert céltudatos tudós volt, ki egész élete mûvével használni akart. Latin szótárával, mely átdolgozásokkal a 19. sz. közepéig használatban volt, megnyitotta a magyar értelmiség elõtt az utat az európai tudományosság felé. Latin nyelvû magyar nyelvtanával Sylvester János után elsõnek ismertette meg Európával a magyar nyelv sajátosságait. A református egyházat megajándékozta a zsoltárokkal, a javított Károlyi-bibliával, Kálvin Institutiója fordításával, a Heidelbergi Kátéval, a Scultetus-féle prédikációgyujteménnyel. Hatása a magyar irodalmi nyelv, a magyar verselés fejlõdésére korszakalkotó.
Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574. aug. 30. – Kolozsvár, 1639. jan. 17.): nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltõ, egyházi író, mûfordító.

Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha az utóbbi évtizedekben ezeket a nagyszerű ajándékokat egyre gyakrabban üveggyöngyökre cserélnénk. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott mesebeli kincseket.

Benedek Elek, a legnagyobb magyar meseíró, Erdély szimbóluma, minden magyar gyermek Elek Apója .
” Vajon az én unokáim gondolnak-e majd azzal a könnyező meghatottsággal az én gyümölcsöskertemre, mint ahogy én gondolok András nagyapáméra. Az ő kertje – kert volt, semmi egyéb. Kert, amelynek minden fáját maga ülteté, a XIX. század hajnalán. Minden fa egy-egy óriás, kik szép sorjában álltak,s hirdették a dédunokáknak is András nagyapó meleg szívét. A falu alsó végén volt a kert, a felső vége tájon a mi házunk, s nyárnak ősznek nem volt egy napja tán, hogy egy mezítlábos kisfiú e faóriásióokra fel ne másszon. Ma is érzem szájamban az eleinérő körte édes levét: ide száll a babos, pettyes zsíros alma illata a tulipános ládából, melynek ruhái közé néhányat elrejtegetett édesanyám. Ez az illat megörökösödött a ládában, a ruhanemű minden darabján, a leheletemben, s hogy soha el ne szálljon, a lelkemben is.

Ezt a kertet nem őrízte senki más, csak Isten s a még romlásnak nem indult Becsület. Magas földes kerítés vette körül, nem tolvajok ellen, csupán azért: ha kert – legyen kert. Illő, hogy a képnek rámája is legyen ugyebár? Galambbúgos, ősrégi módi székely kapu szabta meg az elejét, madár- és virágdíszét nagyapó véste, faragta.
Igy növeszti a nagyot még nagyobbra a távolság, az emlékezés, de bizonnyal nagy volt András nagyapó: ő a halhatatlanságnak dolgozott, mivelhogy gyümölcsfát ültetett. Nemcsak ültetett. de kedves fáinak külön kertet is szentele.

Lúdpennával rajzolt gömbölyű betűi mind egy-egy nevető gyöngyszem. Pedig iskolája a falusi, akkor még latin szavakat is tanító iskola volt s a katonaélet! A katonaélet 12 esztendeje. Többet idegen tartományoknak, mint a haza földjén.Mégis a magyar betű volt az ő betűje, nem az a jobb oldalra dűlő, amely a Bach korszakból maradt ránk örökül…”

Sütő András az egyszerűségében is felmérhetetlenül gazdag anyanyelvünket gyarapította műveinek tisztán csengő elbeszéléseiben, drámai párbeszédeiben és azzal is, hogy olvasóit megerősítette elkötelezettségükben: minden család, minden kis közösség felelős ennek a nyelvnek a fennmaradásáért.

Ezen a napon – Sütő András

A táltos lovak bennünk vannak – írta Sütő András egyik önéletrajzi kisprózájában. Ezt a belső hitet erősítette az erdélyi magyarságban valamennyi alkotásával és személyes élete példájával is hosszú évtizedeken át. Akkor is, amikor a nyolcvanas években szülőföldjén nem jelenhettek meg a művei és ő kénytelen volt nemzetközi fórumokon tiltakozni a kisebbségben élő magyarság méltatlan sorsa miatt. S akkor is, amikor egészségét áldozta magyarságáért.

Az együvé tartozás és a megmaradás írója volt. Az egyszerűségében is felmérhetetlenül gazdag anyanyelvünket gyarapította műveinek tisztán csengő elbeszéléseiben, drámai párbeszédeiben és azzal is, hogy olvasóit megerősítette elkötelezettségükben: minden család, minden kis közösség felelős ennek a nyelvnek a fennmaradásáért.

 

suto

Az Engedjétek hozzám jönni a szavakat, az Anyám könnyű álmot ígér, a Káin és Ábel, a Csillag a máglyán, az Advent a Hargitán szerzője nem passzív szemlélőként élte le 79 életévét, hanem olyan életművet hagyott maga után, ami valószínűleg utánozhatatlan marad.

Egy égő gyertya távozott halálával a magyar irodalomból. A fény, amit tartott a magyarság, a magyar nyelv felé azonban örökérvényű. Sütő András támasz volt az erdélyi magyarság számára, legenda.

Ezen a napon történt – Erkel Ferenc

122 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg Erkel Ferenc  zeneszerző, a nemzeti opera megteremtője, a magyar Himnusz megzenésítője.

erkel

Erkel József tanító és egyházi karnagy gyermekeként született a 19. század második évtizedének kezdetén, Gyulán. Nagyváradon és Pozsonyban tanult. Zenei tanítómestere a kiváló képzettségű pozsonyi muzsikus, Klein Henrik volt.
Alig múlt 17 éves, amikor házi zenetanárnak Kolozsvárra szerződik, ahol később kapcsolatba került Ruzitska Györggyel, Erdély korabeli zenei életének egyik meghatározó alakjával. Zenei pályája mint zongoraművész kezdődött, mindamellett már ekkor is vezényelt alkalmanként és a zeneszerzéssel is megpróbálkozott. 1834-ben mutatkozott be Pesten először, alig egy évvel később fel is költözik, és Pesten telepedik le.
Két éven át a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar Színjátszó Társaságnál vezényel karnagyként. 1837-ben a Nemzeti Színház elődjéhez, a Pesti Magyar Színházhoz szerződik, első karmesteri minőségben. Karmesterként itt mintegy három évtizeden át zenei vezető és a szellemi élet irányítója volt. Aktív kapcsolatba került a színházzal is, ami a zeneszerzői érdeklődését is a színpad felé irányította. 1840-ben mutatták be az első operáját a Bátori Máriát. A szövegkönyv szerzője már ekkor is az az Egressy Béni volt, aki egészen 1851-es haláláig hasznos segítőtársa volt Erkelnek az operaszerzői munkájában.
1844-ben mutatták be a Hunyadi László című történelmi operát, később megnyeri a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére kihirdetett pályázatot is.

Erkel Ferenc szerzeménye azóta is a Magyar Nemzet és a Magyar Köztársaság Himnusza .

him

Nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera, mint műfaj megteremtése,rendkívül sokat tett a főváros zenei életének felvirágoztatásáért. 1875-ben közreműködött a Zeneakadémia megalakításánál, főzeneigazgatója lett az 1884-ben megnyílt Operaháznak, mindemellett nemzetközi hírű sakkozó is volt.

 

 

Az első magyar régésznő – Torma Zsófia

Torma Zsófia egyike azoknak a méltatlanul mellőzött és elfeledett embereknek, akik nélkül a történelemtudomány ma nem ott tartana, ahol éppen tart.

“A szakirodalom magától értetődően beszél az emberiség történetében meghatározó szerepet betöltő, újkőkori Tordos-Vinca műveltségről. Az kevésbé közismert, hogy e korszak első leírását Torma Zsófia régésznőnek köszönheti a világ.

Az erdélyi Csicsókeresztúron 1832-ben született, nemesi származású leánynak már gyermekkora is az ásatási leletek társaságában telt, hiszen szobája padlóját régész-történész édesapja, Torma József cserépdarabkái borították. Érdeklődését csak fokozta, amikor Rómer Flóris bencés szerzetes, a magyar régészet és műemlékvédelem megalapítója ellátogatott hozzájuk. A család múlt iránti érdeklődése erős hazaszeretettel párosult. Zsófia édesapja 1848-ban országgyűlési képviselő, nővére férje, Makray László pedig Bem József seregében honvéd alezredes, akit ezért súlyos börtönbüntetéssel sújtottak. Bátyja szintén Bem tábornok seregében harcolt. Zsófia a pusztuló leletek gyűjtését, mentését érezte honleányi kötelességének, és bár kéttucat kérője is volt, vagyonát feláldozva a tudománynak és kutatásnak szentelte magánéletét.

A szerénység mellett meghatározó emberi tulajdonságai közé tartozott az árvák, üldözöttek, segélyre szorulók támogatása, iskola építésére földterületet adományozott. Új lakhelyén, Szászvárosban, részvétele nélkül jótékonysági cselekedet elképzelhetetlen volt.