tenger

A tenger élővilága

ev

Földünk felszínének 71%-át tengerek és óceánok formájában összefüggő vízburok borítja. Élővilága vízszintes és függőleges irányban egyaránt zonális elrendeződést mutat. Az egyes övezeteknek megfelelően a tenger környezeti tényezői is változnak.

A tengerek fényviszonyait mélysége befolyásolja, maximális behatolás 300-400 méter. Ahogyan csökken a fény egyre gyérebb a fotoszintézist folytató tengeri növényzet és ez természetesen az állatvilág elterjedésére is kihat.

A tenger hőmérsékleti viszonyai a szárazföldnél jóval egységesebb képet mutat. A leghidegebb –2 Celsius (sós víz fagyás pontja –4 Celsius fok), míg a legmelegebb +30 Celsius fok hőmérséklet jellemző. Vannak olyan tengerrészek, ahol az évi hőingás még az 1 Celsius fokot sem éri el. Ez az állapot a szűktűrésű fajoknak kedvez. Ezért a hideg és a meleg tengerek élővilága jelentősen különbözik.

A tenger tápanyagtartalma mégis a döntő környezeti tényező. A növények számára szükséges ásványi anyagok egy része nincs meg a tengervízben, hanem pótlódik a szárazföldről. A növényi és állati maradványok a tengerfenékre hullik és így hosszabb időre kilépnek az állandó anyagforgalomból, hiányukat a tengerbe ömlő édesvizek ásványi anyagtartalma pótolja. A partközeli vizektől a nyílt tenger felé haladva a vízmélység alakulásával változik a tenger élővilága is. Ezért megkülönböztetünk partközeli, nyílttengeri és mélytengeri élőhelyeket.

A partközeli vizek élővilága átlagosan 200 méter mély kontinens talapzatáig terjed. Itt rendkívül változatos, fajokban gazdag élővilágot találhatunk. Ennek fő okai, hogy ezekre a területekre torkollnak a szárazföld folyói, nagy mennyiségű szervetlen és szerves tápanyagot hozva magukkal. Az itt élő élőlények nem kerülnek a mélytengeri rétegekbe, hanem visszajutnak az anyagforgalomba. A tápanyagban dús vízben a 200 méteres mélységbe még a napfény is lehatol, optimális környezetet teremtve ezzel a termelőknek és fogyasztóknak. A sekély vizek homokos, iszapos fenéken egyszikű virágos növény, és különböző hínárfélék gyökereznek. Egyes tengeri füvek hatalmas kiterjedésű területen alkotnak zöld gyepszőnyeget. A növényevők közt apró csigák és rákok találhatók valamint növényevő halak. A ragadozókat a tengerfenéken a csalánozó virágállatok és a tüskésbőrű tengeri csillagok képviselik. A partközeli vizek ragadozószintjéhez a tengerparti madarak és a part mentén élő tengeri emlősök sorolhatók. A lebontó élőlények a szivacsok, féregfajok, csigák, kagylók és a zsákállatok de még a baktériumok is melyek a szerves anyagokat szervetlenné bontják le.

A nyílttengeri vizek élővilága a partoktól távolabb eső tenger felső 200 méteres vízrétegét foglalja magába. Itt minden élet alapja az egysejtű moszatok és apró állatok lebegő tömege. Ezek a planktonok. A planktonok egy liter vízbe a százezres nagyságrendet is elérhetik és így a tengerek színét zöldesszürkére festik. Ahol kevés a plankton ott víz színe kék. A nyílt tengerek termelői elsősorban a plankton egysejtű növényeit jelentik. Néhány nagyobb méretű tengeri moszat is megtalálható több 100 km2-es kiterjedésű moszaterdőt alkotva. Az egyes moszatok a felszíni vizek 30-40 m-es mélységéig található, ezt fogyasztják a planktonok óriási mennyiségű apró rákfajai. Legnagyobb fogyasztói a bálnák.
A mélytengerek élővilága: A több ezer méteres mélységben teljes a sötétség, egyenletesen alacsony a hőmérséklet, és rendkívül nagy az élőlényekre ható víznyomás. Itt már hiányzik a termelői szint a fogyasztók és a lebontók csak arra alapozhatják életüket amely a felső rétegből hullik alá. A mélytenger fenekét az elpusztult planktonok mész és kovavázas hulladékai vastagon beborítják sok millió km2-es területen. Az aljzatban mélytengeri szivacsok csalánozók, tüskésbőrűek és különleges alakú mélytengeri halak élnek, melyek legtöbbje különböző világítószervekkel is rendelkeznek.

105 évvel ezelőtt ezen a napon született Jacques-Yves Cousteau francia tengerésztiszt, oceanográfus

Jacques-Yves Cousteau francia tengerésztiszt, oceanográfus nevével összeforrt a tenger és a vízben fellelhető mindenfajta élet felkutatása.

tenger

ja

A Calypso, a legendás Cousteau kapitány kutatóhajója egyike a világ legismertebb vízi járműveinek.
A hajót 1942-ben építették, és a semmitmondó J-826-os nevet kapta. Ekkor még senki sem sejthette, hogy a későbbiekben milyen fényes karriert fog befutni. A II. világháború folyamán aknakereső hajóként teljesített szolgálatot, amíg az Angol Királyi Tengerészet le nem selejtezte. Jacques-Yves Cousteau 1950-ben Málta szigetén bukkant rá, ahol a J-826-ost komphajóként üzemeltették. A tudós számára a masszív, sokat megélt tengerjáró az ideális kutatóhajót jelentette. Elképzelései anyagi támogatójaként sikerült megnyernie a dúsgazdag Loël Guiness-t, aki 1950. július 19-én megvásárolta a hajót, majd jelképes 1 frankos összegért bérbe adta Cousteau-nak. Ezt követően Antibes kikötőjébe vontatták, ahol Cousteau tervei alapján valódi úszó laboratóriummá és megfigyelőállomássá építették át, amely alkalmassá vált a mélytengeri kutatások támogatására.
A Calypso egyike volt az első óceánkutató hajóknak, amelyek műszerei lehetővé tették a tenger élővilágának közvetlen megfigyelését. A gyors és összehangolt munkának köszönhetően a Calypso már 1951 novemberében a Vörös-tenger irányába hajózhatott. Cousteau számára az első expedíciók legfontosabb célja az volt, hogy kipróbálja és bizonyítsa a mélytengeri kutatások számára kifejlesztett technikai eszközök használhatóságát. 1959-ben Cousteau Jean Mollard mérnökkel megépítette az első “merülő csészealjat”, amely alkalmas volt a mélytengeri élővilág megfigyelésére. Ennek köszönhetően az óceán olyan arca tárult fel előttünk, amelynek a létezését addig nem is gyanítottuk.
A Calypsót Cousteau kapitány expedíciói tették híressé. Ebben nagy szerepet játszott az, hogy Jacques-Yves Cousteau az elsők között ismerte fel a tudományos ismeretterjesztésben a televízió és a film szerepét. Számos ismeretterjesztő filmet forgattak a hajón, de a leghíresebb, amellyel világhírre és ismertségre tett szert, az a Louis Malle által készített A csend világa volt. Az expedíciókról készített filmeken keresztül generációk ismerhették és szerethették meg az óceánok mélyének titokzatos és csodálatosan szép világát.

Tenger élővilága

Földünk felszínének 71%-át tengerek és óceánok formájában összefüggő vízburok borítja. Élővilága vízszintes és függőleges irányban egyaránt zonális elrendeződést mutat. Az egyes övezeteknek megfelelően a tenger környezeti tényezői is változnak.

A tengerek fényviszonyait mélysége befolyásolja, maximális behatolás 300-400 méter. Ahogyan csökken a fény egyre gyérebb a fotoszintézist folytató tengeri növényzet és ez természetesen az állatvilág elterjedésére is kihat.

A tenger hőmérsékleti viszonyai a szárazföldnél jóval egységesebb képet mutat. A leghidegebb –2 Celsius (sós víz fagyás pontja –4 Celsius fok), míg a legmelegebb +30 Celsius fok hőmérséklet jellemző. Vannak olyan tengerrészek, ahol az évi hőingás még az 1 Celsius fokot sem éri el. Ez az állapot a szűktűrésű fajoknak kedvez. Ezért a hideg és a meleg tengerek élővilága jelentősen különbözik.

A tenger tápanyagtartalma mégis a döntő környezeti tényező. A növények számára szükséges ásványi anyagok egy része nincs meg a tengervízben, hanem pótlódik a szárazföldről. A növényi és állati maradványok a tengerfenékre hullik és így hosszabb időre kilépnek az állandó anyagforgalomból, hiányukat a tengerbe ömlő édesvizek ásványi anyagtartalma pótolja. A partközeli vizektől a nyílt tenger felé haladva a vízmélység alakulásával változik a tenger élővilága is. Ezért megkülönböztetünk partközeli, nyílttengeri és mélytengeri élőhelyeket.