Ezen a napon történt – 101 éve halt meg Feszty Árpád festőművész

A Feszty-Körkép őseinknek a Kárpátmedencébe való visszatérését ábrázolja.

A körkép, – a panorámafestészet – külön műfaj. A mozi és a televizió elődje. Gyökerei közel 2000 évre a klasszikus Róma korába nyúlnak vissza. Majd a reneszánsz idején újjászületik és népszerűsége azóta is tart. A műélvezőt egy kör alakú festmény közepébe helyezi, melynek a néző lábától a festményig húzódó épített előtere fokozza az optikai csalódást. Feszty Árpád \”A magyarok bejövetele\” c. körképe kiemelkedett kortársai közül, melyekből mindössze húszegynéhány, különböző művészi értékű, maradt fenn.

Feszty Árpád, tehetséges festőművész (1856-1914), párizsi tanulmányútján, 1890-ben látott egy napóleoni csatát megörökítő óriás panorámafestményt és ennek hatására elhatározta, hogy hasonló méretű körképen megörökíti a özönvíz történetét. Apósa, a romantikus író, Jókai Mór fantáziáját megkapta az ötlet, de a Honfoglalás megfestésére ösztönözte vejét. Különleges időszaka volt ez történelmünknek, hiszen ekkor készült a magyar nemzet a honalapítás ezredik évfordulójának megünneplésére. A sugárúti paloták között az úttest alatt már lefektették a szenzáció számba menő földalatti sínpárjait. A Hősök terén szoborcsarnok készült. Mindenütt az egész országban maradandót, a nemzeti emlékezethez méltót alkottak. Árpád és vezérei, a hősi múlt képi megörökítése jól illett az évforduló hangulatához. Így természetes, hogy a nagyszabású vállalkozáshoz megkapta a kellő támogatást. A főváros adott területet a képet befogadó körcsarnok részére, melyet bátyja, Feszty Gyula építész tervezett és épített fel rekord idő alatt. A pénzügyi alapokat biztosító részvénytársaságot is ő alapította.

Feszty hitelesen akarta ábrázolni a nagy történelmi eseményt. Időt, fáradságot, anyagi áldozatot nem kímélve kezdett hozzá az előkészületekhez. Történelmi tanulmányokat folytatott, könvtárakban kutatott, orosz tudósokkal levelezett, tanulmányozta az ősi, közép-ázsiai fegyverzetet, ruházatot, Kis-Ázsiából hozatott képeket, ruhákat, az országos néprajzi gyűjtemény adatait is összegezte, fényképezett földvárakat, készített olaj-, pasztell- és szénvázlatokat. A táj képének hiteles rögzítésére 1892-ben elutazott a Vereckei szoroshoz terepszemlére, helyszíni vázlatok készítésére. A festőt három társa, Ujvári Ignác, Spányi Béla és Mednyánszky László kísérte el. A Vereckei-hágó nyugati lábánál fekvő Volóci-völgyben egy dombocskán négyoldalú veranda szerű faházikót építettek. Ennek ablakaiból rajzolták le a körbevevő tájat, a Szolyvai-havasokat, Munkács hegyét, a Latorca völgyét, s keleten a Vereckei-lejtőt. A négy kartont összeragasztva szemük elé tárult az a táj, melyet – 1000 év előtti állapotába visszaképzelve – Feszty fantáziája közel 2000 alakkal népesített be.

A Vereckei-hágónál készített vázlatot vetítették a hatalmas 120 méter hosszú és 14,5 méter széles vászonra. A 1725 négyzetméter kiterjedésű alkotáshoz 10 mázsa (1000 kg) festéket használtak fel.


A fővárossal kötött szerződés értelmében két év alatt kellett megfesteni és felállítani a képet. A szűkre szabott idő nyomasztóan sürgette a munkálatokat. Mire Belgiumból megérkezett a különleges 8 méter szélesre szőtt vászon, a tartószerkezet már készen állott, amire összevarrva körbe felfüggesztették a hatalmas anyagot. Amikor Feszty felesége, Jókai Róza, aki maga is festőakadémiát végzett, meglátta az óriási felületet, megrémült a férjére váró iszonyatosan nagy munka gondolatától és ájultan rogyott össze. Csak a háttér – égbolt és felhők – megfestése két hónapig tartott. Ezt az emberfeletti munkát Feszty egymaga végezte, megadva ezzel a kép különleges hangulatát. Ezenkívül ő festette a dombtetőn álló vezérek csoportját, és Árpád alakjában saját arcképét örökítette meg. A szekereket, az ökröket, az előtérnek szikláit is Feszty festette. Többemeletes munkaállványokon dolgoztak, melyeket vasuti síneken lehetett körbegördíteni a vászon előtt.

Mivel fizikai lehetetlenség lett volna egymagának megfesteni az egész felületet, munkatársakat választott maga mellé. Több mint 20 művész dolgozott a képen. Ujváry, Mednyánszky, Spányi Béla, Olgyay Ferenc a háttér tájakat vállalták. A fergeteges lovasroham megjelenítésének Vágó Pál volt a mestere. Fesztyné Jókai Róza a halott alakokat festette meg – és rengeteg feketekávét főzött. A fáradt művészek végkimerülésig, éjjel nappal dolgoztak és Dankó Pista és zenekara vidította őket, hogy el ne aludjanak az állványokon. A korabeli sajtó folyamatosan tudósította az ország népét az eseményekről, és számos anekdóta szállt szájról szájra a fáradt művészcsoportról. Az utolsó hónapban készült el az előtér. Nagy szenzációnak számított az a technikai újdonság, hogy a Latorca forrásából igazi víz csobogott.

1894. május 12-én, Pünkösdkor volt a megnyitás nagy napja. Május 13-án adták át a nagyközönségnek. A sajtó elragadtatással írt az ezeréves évforduló nyitányának számító eseményről. Ámulva nézte a tömeg a hatalmas térhatású festményt, a vezéreket, a lovasrohamot, a fehér ló feláldozását, a táborvezért, a nőrablást és a családok lenyűgöző bevonulását. Ezt a hat fő jelenetet illesztette Feszty úgy a tájba, hogy az összekötő tájelemek folyamatossá teszik a látványt. Óriási sikere lett a körképnek nem csak Magyarországon, de a századvégi londoni világkiállításon is csodájára jártak.

1909-ben tért vissza európai útjáról a körkép, de új otthont kapott, mert a régit lebontották és helyébe építették a Szépművészeti Múzeumot. Budapest ostroma alatt, 1944-ben bombatalálat érte az épületet és a kép kétharmad része elégett. A maradék évekig hányódott különböző raktárakban, míg végre a Nemzeti Galéria vette gondozásába.

1975-ben kezdték meg Szegeden a festmény konzerválását. Lengyel művészek restaurálták 1991-1995 között és az ezeregyszázas évfordulón ismét eredeti szépségében ragyog saját otthonában. A körképet 1995. július 14-én, Ópusztaszeren a Nemzeti Történeti Emlékparkban, országos ünnepség keretében újra felavatták. Feszty Árpád tehetsége és népét szerető magyar lelke tovább él A magyarok bejövetele c. gigantikus és elbűvölő művészeti alkotásban, mely méltóképpen emlékezik meg államalapító őseinkről és öntudatra ébreszti a mai magyarságot.

Feszty Árpád (Ógyalla, 1856. dec. 24. – Lovrana, 1914. jún. 1.): festő. Főleg vallási tárgyú és történeti képeket festett. 1874-től Münchenben, 1880-81-ben Bécsben tanult. Hazatérése után Golgota és Bányaszerencsétlenség c. festményei megalapozták hírnevét. Népszerűségét elsősorban a Magyarok bejövetele (1896) c. körképének köszönhette (a II. világháború alatt nagyon megsérült), amelyet többek közreműködésével festett meg. 1899-1902 között Firenzében élt, ahol megfestette Krisztus temetése c. nagy triptychonját. 1902-ben hazajött, s állandó anyagi gondokkal küszködve festette apró életképeit. Falfestményei közül legismertebb az Operaház előcsarnokát díszítő, a hangok eredetét ábrázoló kilenc képe. Művészete az akademizáló és naturalista tendenciákat elegyítette

101 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

egy × egy =