Folyadékfogyasztás a hőségben

A szomjúság a szervezet fiziológiai válasza a folyadékegyensúly eltolódására. A folyadéktartalom csökkenése súlyos zavarokhoz vezet, ezért az emberi szervezet nagyon pontosan szabályozza a test folyadék- és elektrolitháztartását.

A vízforgalom leginkább a nátrium mennyiségének szabályozásához kapcsolódik. A nátrium és a víz egyirányban áramlik, a kiválasztás legfontosabb eleme a vese. Ha a vese nagyobb mennyiségű nátriumot ürít a vizelettel, azt több víz kíséri, vagyis a vizelet mennyisége megnő, a szervezet folyadéktartalma csökken. Máskor a vese fokozott nátriumvisszatartásra kényszerül, ami miatt a víz visszatartása is megnő, vagyis a vizelet mennyisége csökken, ugyanakkor a szervezet kevesebb vizet veszít.

Egy felnőtt férfi esetében a testsúly 60%-át, egy felnőtt nő esetében a testsúly 50%-át, míg csecsemőknél a testsúly 75%-át teszi ki a víz. Ennek a mennyiségnek a 2/3-a a sejtek belsejében található, a maradék megoszlik az erek (vér) és a szövetközti folyadék között.

A szervezetben több helyen is találhatók olyan érzékelő sejtek (receptorok), melyek a folyadékkal való ellátottságot, illetve az abban lévő nátrium koncentrációját érzékelik.
A nátrium ozmolalitása az a jellemző, amely megmutatja, hogy egységnyi vízben mennyi a nátrium mennyisége. Az ozmolalitás csak igen szűk határok között változhat anélkül, hogy a szervezetet károsodás érné. A magasabb ozmolalitás azt jelenti, hogy megnőtt a nátrium koncentrációja, leginkább a víz mennyiségének csökkenése miatt.
Ekkor szomjúság érzés lép fel. Fontos tudni, hogy amikor a szomjúság érzése megjelenik, a szervezet már jelentős vízveszteséget szenvedett, ezért a nap folyamán gyakran kis mennyiségeket célszerű fogyasztani a kiszáradás elkerülésének érdekében.

citromgd

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

három × 2 =