Kalendárium

A régi korok otthonaiban a csöndes téli esték legfőbb olvasnivalója volt a hasznos információkkal teli kalendárium.

A természet körfolyama, a tavaszújulás és őszi érettség, nyári gazdagság és téli visszavonulás – ez a ritmikus váltakozás és nyomában a növényzet kibontakozása, a Nap járásának eredménye, amely az ember mindennapjait, ünnepeit, munkáját, a gazdasági élet alakulását meghatározta. Az esztendőt az ember mindig kultikus egésznek érezte, de az idő tagolásának igénye egyre inkább erősebbé vált a szabályos ismétlődések felismerésével, a kozmikus rend megértésének igényével együtt. S ennek a tagolásnak megjelenítésére a kalendárium megszerkesztése mutatkozott nagyszerű lehetőségnek.

Az első, igazán magyar szellemiségű kalendárium, a Lőcsei Kalendárium 1626-ban készült. 116 éven át országos nevezetességnek számított, és szállóigévé vált: „Ez is a lőcsei kalendáriumból való.” A magyar nyelvű kiadása 1626-ban indult meg, és 1741-ig majdnem minden évben megjelent. A lőcsei kalendáriumot hosszú időn keresztül a Neubarth (Neupart) család tagjai készítették.

A lőcsei kalendáriumok annyira el voltak terjedve, hogy sok más városban is utána nyomtatták. Ezt a hagyományt követte aztán a későbbi századokban készült naptárak klasszikus négyes tagolása is. Az első rész a hónapok, napok jegyzékét tartalmazta, rendszerint a névnapok, ünnepek, egyházi jeles napok felsorolásával, felekezetek szerint. A második rész az országos állat- és kirakodóvásárok helyét és idejét tartalmazta. A harmadik részben a Nap, a Hold járásával kapcsolatos információk, a tavasz, nyár, ősz, tél kezdetek meghatározása, és természetesen a tennivalók felsorolása, a kertben, az állatok körül, a befőzés során, a konyhakerti növények téli tárolása, kártevők elleni védekezés stb.

A negyedik rész pedig az előző esztendő nagyobb, országos eseményeit idézte meg.

Ma már, mint információ-szerző forrás és mint „hangulati tényező” a hagyományos kalendárium jelentősége csökkent, hiszen azokat az ismereteket, melyek révén korábban oly népszerűek voltak a naptárak, ma könnyebben, gyorsabban és olcsóbban meg lehet szerezni rádió, tv, internet segítségével. Ugyanakkor mégis elég sok szakterületnek van önálló naptáras kiadványa, mint: különböző mezőgazdasági ágazatok, vallási közösségek, különféle művészeti csoportok, kulturális intézmények, múzeumok. Aztán van például rejtvényfejtők kalendáriuma, de létezik koncertkalendárium is. És mint egy egész évre szóló kézikönyv speciális információkkal szolgál a téma iránt érdeklődők számára. Szerencsére sok helyen érezhető a törekvés, hogy a hagyományos ismereteket, a népi megfigyeléseket, a jeles napokhoz, ünnepekhez kapcsolódó fogalmakat, szokásokat továbbörökítsék ezek a kiadványok.

 

A ma emberének vannak már szörnyűségesebb időkelepcéi: a határidőnapló, a mobiltelefon, az internet, és persze a televízió több száz csatornával, amely mind-mind leköti, meghatározza, szétforgácsolja, elaprózza, elfecsérli és vesztegeti idejét. Egyéni habitus, törekvés, családi hagyományból eredő szokás, hogy az idővel, mint az élet szövetével hogyan bánunk.

De hogy is van ez: az idő van kelepcében, vagy az ember?

/ Forrás: Tóth Katalin régi korok/

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

2 × öt =