Egyéb

December utolsó napjai

(December) 30. napja

Országszerte ismeretes hiedelem szerint a Holdban Dávid király hegedül, Cecília meg táncol.

Dávid nevéhez több szólás is fűzõdik. Kárbament, elveszett vagy kölcsönadott, de vissza nem került dologra mondja a szegedi nép: elhegedülte Szent Dávid. Így is: elírta Szent Dávid, el is magyarázta.

(December) 31. napja

Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe.

Az év végi mulatozást már a rómaiak is megtartották december 27-én, a híres Szatumáliákon.

Ezen az éjszakán eltemetik az óesztendõt és különbözõ varázslásokkal, praktikákkal igyekeznek megtudni, hogy mit hoz az Újév. Legismertebb az ólomöntés, amikor a frissen öntött ólom formájából jósolnak.

A szilveszteri szokásokban különösen fontos szerepe a zajkeltésnek van, melyet neveznek kongózásnak, csengetésnek, pergõzésnek, nyájfordításnak is. Az volt a cél, hogy az állatok felébredjenek, és a másik oldalukra forduljanak. Úgy vélték, hogy ezzel biztosíthatják az állatok egészségét és szaporaságát.

Szokás volt a szilveszteri kántálás.

Babonák már az ókorban is léteztek, minden népcsoport igyekezett könnyebbé tenni önmaga számára a mindennapi boldogulást, ezért rítusokat, szokásokat alakított ki, hogy befolyásolhassa a jövőjét. Egyes népeknél ez még a vallásban is erőteljesen jelen van

A babonák köthetők személyhez, állathoz,, növényhez, cselekvéshez, de legfőképp időpontokhoz. Az év végét és az év elejét a világ szinte minden kultúrájában megünneplik, az óév lezárásaként és az új lehetőség reményében nagy jelentőséget tulajdonítanak az évváltásnak.

Ezt az sem befolyásolja, hogy egyes népek a szokásostól eltérve, más naphoz kötik az esztendőváltást, mint ahogy az sem, hogy más a naptári és az asztrológiai tavasz kezdete.
Új év, de mikor?

A középkorban akár az azonos kontinensen élő népcsoportok is más-más időszámítást használtak, így fordulhatott elő, hogy míg Skóciában már a 17. század elejétől január 1-jét jelölték az év első napjának, addig Walesben 1752-ig nem vették át ezt a szokást. Európa nagy részén pedig hivatalosan is március 25-én vette kezdetét az új esztendő.

Újévi rítusok

A legtöbb szokás szilveszter éjjeléhez és újév napjához kötődik, különböző rítusokkal akarták befolyásolni az elkövetkezendő évi szerencsét és jólétet.

A babonás emberek akár hosszan tartó rítusokat is végrehajtottak, melyeket még az óévben kezdtek el és az új év első napján fejeztek be. ilyen volt például egy gyertya vagy fahasáb elégetése, amivel biztosítani akarták, hogy az új évben ne kelljen a háztartásnak tüzelő- és világításra szolgáló anyagban szűkölködnie.

Gondoskodni akartak arról is, hogy a pénz a házba befelé áramoljon, ne pedig kifelé, ezért egy madzagra kötött érmét rögzítettek szilveszter este az ajtó vagy az ablak külső részére, majd éjfél után a madzag segítségével belülre húzták az érmét.

Pontban éjfélkor szokás volt felállni vagy felmenni az emeletre, biztosítva, hogy pozitív irányt vegyenek az emberek dolgai. A világ másik felén, a Fülöp-szigeteken éjfélkor a gyermekek ugrándoznak, hogy minél nagyobbra nőjenek.

Szerelmi babona is kapcsolódott újév napjához, mégpedig e napon a kútból először vizet húzólányra boldogság és szerelem várt abban az évben. Viszont újév napján nem volt szabad mosni, mert ez közeli hozzátartozó halálát jövendölte.

Az első belépő, aki már az új évben érkezett, szimbolikus ajándékkal kedveskedett a háziaknak, például étellel, itallal, tűzifával vagy lámpással. Ezenfelül szimbolikus tevékenységgel is segíthették a háziakat a jó szerencse biztosításában. Ehhez fel kellett vágniuk egy tortát, betértek minden helyiségbe és boldog új évet kívántak mindenkinek. Viszont az érkezőnek vigyáznia kellett a küszöbre, mert ha megbotlott, akkor balszerencsét vont magára, sőt a torta felvágásának is voltak ismérvei: ha nem sikerült szépen felvágni vagy éppenséggel a késsel megkarcolta a tányért, akkor a vendéglátókra hozott rosszat.

Minden évben akadnak szerencsés és szerencsétlen napok, arra azért vigyázni kell, hogy a naptárat csak az új év első napján akasszuk ki, ellenkező esetben háromszázhatvanöt napnyi szerencsétlenséget vonunk magunkra.

Advent harmadik vasárnapja

Azt mondtam egy angyalnak,
aki az év kapujánál fogadott:
adj nekem agy lámpást,
hogy biztos léptekkel
mehessek szembe a bizonytalansággal. network.hu
Ő így válaszolt:

-Indulj csak a sötétbe,
és tedd a kezed Isten kezébe.
ez jobb, mint egy lámpás,
és biztosabb, mint egy ismert út.0advent

December 13. -Luca napja

Keresztény hagyomány

Bár a tizenhármas szerencsétlen szám a keresztény hiedelemvilágban, hiszen Jézussal együtt ennyien ültek az apostolok az utolsó vacsorán, ahol Júdás elárulta őt, a fény szimbóluma elválaszthatatlan Szent Luciától, így kerülhetett ő erre a dátumra a naptárban. S zent Luca (Lúcia), az V. század óta tisztelt ókeresztény szűz december 13-án szenvedett vértanúságot Siracusában, 304 körül. Legendája több művészt megihletett. A népi hiedelemvilág kedvelt alakja. Védőszentje a szembetegségben szenvedőknek és vakoknak, a bűnbánó utcanőknek, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozóknak.

Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint Luca napjához.

Népi hiedelmek

Kevésbé mondható szent életűnek az a rontó nőszemély, Luca asszony, aki még az ősi hiedelemvilágból maradt fenn, és kapcsolódott össze december tizenharmadikával. A “gyerekek rémének” is nevezett boszorkány napján, akár tavasszal György napján, szabadon garázdálkodtak a gonoszok; így ez a nap gonoszjáró és dologtiltó nap is volt egyben.A rémségeket varázslatokkal, a betegségeket vesszőzéssel lehetett csak elűzni, ezekhez társultak még a dologtiltó napok “aranyszabályai”, nem véletlen hát, hogy annyi hiedelem kapcsolódott Luca napjához.

Ezen a napon ugyanis tilos volt szőni, fonni, varrni, mert azzal bevarrták a tyúkok fenekét egész évre, tilos volt kölcsönadni bármit is, mert az egy évre elvitte a szerencsét is, nem szabadott mosni, és innentől a kémény alá kötözött nyírfa seprűvel volt csak szabad söpörni egész karácsonyig.

Időjóslás

Sok hiedelem kapcsolódott az időjáráshoz is, hiszen a földművelő családok számára roppant fontos volt a következő évi termés, megélhetés szempontjából. A jóslás egyik formája hagymakalendárium, másik a Luca kalendáriuma nevet kapta. Előbbinél egy hagymából 12 réteget hajtottak ki, mindegyik réteget megszórták sóval, és a kemence mellé tették. Amelyik réteg nedvessé vált a sótól, a következő év annyiadik hónapja nagyon csapadékosnak ígérkezett. Hasonló volt a lényege Luca kalendáriumának is: az azt követő12 napot figyelték meg, mindegyik nap az eljövendő év egy-egy hónapjának felelt meg. Amilyen idő volt az adott napon, olyan volt a várható tendencia a következő év annyiadik hónapjában is.

A jövendőbeli foglalkozásának megjósolására is volt erre a napra való jóslat. Olvasztott ólmot kellett kanálból hideg vízbe csorgatni, s némi fantáziával kitalálni, mit formáz az.

A víz állítólag a leendő szerelmes képét is megmutatja ezen a napon. A szegedi tájon ezért volt szokása a lányoknak december 13-án halat enni, nem inni rá, hanem a kútba nézni, ahol a víztükörben az eljövendő társ képét látták.Ha Luca napján eldugjuk a seprűket, Luca nem tud elrepülni vele.

Ha ezen a napon megveregetjük a diófát, az a következő évben bő termést fog hozni. Ha Luca napjától karácsonyig zúzmarásak a fák, akkor is jó termés várható. Ha darált napraforgóval apró pogácsát sütünk ezen a napon, akkor a tyúkok sokat tojnak majd. Sok helyen nem szívesen keresztelték a lányokat Luca névre, nehogy házsártos nő váljon belőlük.

Luca napi szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, hogy karácsonyra kikeljen. Akkor a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani.

A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása.Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlõ szárú háromszögbõl formált csillag volt az alakja, állítólag már a kelták varázsló papjai, a druidák is ismerték. Ezt az ötszög-alakot boszorkányszögnek hívták. Készítõje Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-fenyõ-, cser- és rózsafából.

Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott állt, nyomban meglátta, ki az, mert az illetõ ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie. Azt tartották, aki az éjféli mise alatt ráül a Luca-székre, meglátja a boszorkányokat.Természetesen ezt a boszorkányok is tudták, és bosszút forraltak az emberek ellen az év legrövidebb, legsötétebb napján. Az emberek pedig hittek a mágiában és a bűbájos varázslatokban, ezért a 13-át megelőző estén bebiztosították magukat a rontás ellen: minden ajtót és ablakot bezártak, fokhagymát dugtak a kulcslyukba, keresztbe tették a a seprűt az ajtóban, és remélték, megússzák a boszorkányok bosszúállását.

 

A fagyöngy

Mi is a fagyöngy?
Egy különleges varázskellék, vagy nagy hatalommal bíró növény? Már a kelták is tisztelték csodálatos tulajdonságait, s az évszázadok során egyre szélesebb körben ismerté vált. Tumorellenes hatású, vérnyomáscsökkentő szer, mindamellett a régi idők egyik varázsnövénye.

Egy angolszász hagyomány szerint aki fagyöngy alatt ad csókot kedvesének, annak szerelme örökké tart.

Egy skandináv legenda szerint Frigg adta ezt a csodálatos lehetőséget a pároknak. Loke rengeteg bosszúságot okozott az Isteneknek, ám valahogy mindig megúszta a dolgot. Amikor Friggnek, a házasság istennőjének, és Odennak, minden istenek atyjának gyermeke született, jelzést kaptak, hogy valaki megpróbál majd az ifjú Balder életére törni. Anyja mindennél jobban féltette, így minden élőlényből, és élettelen tárgyból kicsikarta az ígéretet, hogy nem bántják gyermekét.
Az ártalmatlannak tűnő fagyöngyről azonban megfeledkezett. Loke rájött a hibára, s maga mellé állította a növényt. Egy délután, az istenek unaloműzésként gerelyt dobáltak, s a sérthetetlen Balder volt a célpont. Amikor Hod került sorra, Loke egy fagyöngyből készített dárdát nyomott a kezébe. A dárda áthatolt Balder testén, s megölte őt. Az istenek megengedték, hogy Frigg azt tegyen a fagyönggyel, amit szeretne.
Miközben Frigg könnye ráhullott a növényre, valaki csókot lehelt arcára, s apró, fehér bogyókká váltak a könnyek. Ekkor Frigg azt kívánta, hogy a fagyöngy többé ne árthasson senkinek; aki alá áll, kapjon lehetőséget a szeretetre és a megbocsátásra.
Azóta is karácsonykor fagyöngy lóg minden ajtó felett.

Más hiedelmek szerint a boszorkányok elriasztására is alkalmas, ezért nem árt, ha helyet kap az örökzöldekből készült ajtódíszekben és koszorúkban. A növény kultuszát az európai telepesek magukkal vitték az Újvilágba, így karácsonykor szinte minden ajtón megtalálható.

Szegfűszeges narancs

Angolszász területeken gyakran készítik el ezt az egész lakásban meghitt, ünnepi illatot árasztó szobadíszt.

Hozzávalók: narancs, fahéj, egész szegfűszeg, alufólia, díszes szalag

Elkészítés: A narancs héját éles késsel karcoljuk be a gerezdek mentén, így intenzív illatot áraszt majd. Sorban szurkáljuk bele a szegfűszegeket. Egy alufólia-lapra szórjunk őrölt fahéjat, hempergessük meg, majd tekerjük bele egy napra a narancsot. Végül a kész pomandert kössük át vékony, mintás szalaggal, vagy szúrjunk bele vékony drótból hajlított akasztót és annál fogva akasszuk fel.
Ha nem elég intenzív az illata, szurkáljuk meg egy kicsit villával, hogy felszabaduljanak az illóolajok!

TIPP: a szegfűszegeket nemcsak sorban szurkálhatjuk a narancsba, hanem tetszőleges mintát, sőt, feliratot is kirakhatunk belőlük.

Karácsonyi hiedelmek

Hazánkban a karácsonyfa-állítás a XIX. század közepe táján vált szokássá német földről, például azonban Erdélyben még a két világháború között is az „aranyos csikó” hozta az ajándékot. A karácsonyi játékok legrégebbi formái a misztikus színdarabok, amik a XI. század óta léteztek, jellemzően a szentmise keretében, a műfaj igazi föllendülését azonban, amikor is diákok adták elő e darabokat, sokszínűségével a barokk hozta meg. A karácsony története mellett bemutattak más bibliai történeteket is, mint például a bűnbeesését a Paradicsom-játékban, ami Jézus megszületésével, vagyis a szabadulás örömhírével végződött. A legelterjedtebb karácsonyi színi játék a betlehemezés, amit hol bábokkal adtak elő, különösen is a hazai németségkörében; hol pedig gyerekek vagy felnőttek öltöztek be betlehemi szereplőknek: az éjjeli szállást kereső Máriának és Józsefnek; a nyájukat legeltető pásztoroknak, akik közül kihagyhatatlan volt a kisjuhász és a mókát szolgáltató nagyot halló öregpásztor. Alakja körül helyenként, így például Székelyföldön mókás jelenetek alakultak: csoszog, elalszik, sőt tetü ugrik ki belőle, amit a többi pásztor elcsíp. A pásztorok szerepe egyébként is igen összetett: volt, ahol ijesztő álarcokban jelentek meg, nagy ki-berohangálásokkal vettek részt az ünnepi darabban – mindez valószínűleg egy kereszténység előtti szokásvilágból öröklődött át. Olykor a rossz is megjelent a betlehemi játékban a gonosz fogadós vagy Heródes képében. Külön érdekesség, hogy ezen archaikus szokásba helyenként (pl. Dunántúl) az antik pásztori idillek ismert pásztorneveivel is találkozni (Titirusz, Koridon). A betlehemezést – mint rendesen – adománykérő versikék zárták.

Minden vidéken nagy gondot fordítottak a karácsonyi asztal terítékére, különösen is arra, mi kerüljön az asztalra – és itt nemcsak a mákos ételekre, a halétkekre kell gondolni, vagy a székelyeknél szokásban volt „tűrt (azaz göngyölt) húsra”, a család tagjai közt szétosztott asztali almára, hanem mágikus erőt hordozó tárgyakra: Somogyban szénát, fésűt, kaszakövet, kést; a Zselicben szakajtóban szemes gabonát, rá lószerszámot tettek az ünnepi asztalra. A családfő megköszönte e szent estét az Úristennek, gyümölcságat tett a tűzre. Az asztalt nem bontották meg, az ételeket fönnhagyták hazalátogató elhunyt szeretteik megvendégelésére. Az éjféli ünnepi misére – vagy ha a templom messze volt: a kereszthez, haranglábhoz – együtt ment a család, amint az éjféli misét manapság is sokan megünneplik olyanok, akik nem templombajárók. Ezen az estén profán szokást követve a pásztorok vesszőnyalábbal járták körül a falvat házról házra, amiből a gazdasszony egy szálat kihúzva azzal megcsapdosta a lábuk szárát.