Receptek

Egyszerű, finom – karácsonyi sütemény

LEMEZES LINZER

40 dkg liszt, fél csomag
sütőporral elkeverve,
1 tojás sárgája
15 dkg zsír
10 dkg porcukor,reszelt citromhéj.

kevés tejjel összegyúrni.

3 részre osztani

kettőbe kakaó
A tepsibe alulra kerüljön a barna, megkenve lekvár plusz darált dió
közepébe fehér  ezt is megkenni, majd a
tetejére barna

/közepes méretű tepsi/

Nyár ajándéka a gyümölcs

A természet erejét a szépségápolásban is alkalmazhatjuk, szépülhetünk a gyümölcsökkel is! A bennük rejlő varázsanyag bársonyossá teszi az arc bőrét.

A szőlő héjában és magjában lévő vegyületek (OPC) a leghatásosabb szabadgyök gátlók, melyek megakadályozzák az emberi sejtek, szövetek károsodását.
Jelentős szerepük van a bőr rugalmasságának és nedvességtartalmának megőrzésében és a kollagén termelődés felélénkítésében, így késleltetik a ráncok kialakulását.
Frissítő tonic:
Néhány szőlőszemet vágj félbe és villával szétnyomkodva a keletkezett levet vattakorong segítségével vidd fel az arcodra. Rövid idő eltelte után (a teljes száradás után) mosd le az arcoról és a megszokott nappali krémmel kend be az arcod.

Mind a görögdinnye, mind a sárgadinnye béta-karotin és ásványi anyag tartalmuk miatt szomjoltóként alkalmazhatóak a bőrre, hiszen a bőr nedvességtartalmát fokozzák.

Frissítő maszk:
Egy vastagabb dinnyeszelet gyümölcshúsát egy villával törj össze, csöpögtesd le, majd az arcbőrre kend fel. 15 perc után egy száraz tőrlökendővel távolítsd el az arcodról.

Az őszibarack frissít, üdít, jó kedvre derít. Ezt részben niacin-tartalmának köszönheti; csökkenti a vérnyomást, jót tesz a szívnek és az érrendszernek. Viszonylag sok C-vitamin van benne. B-vitamin- és biotin-tartalmuknál fogva főként a sárga húsú fajták kiváló haj- és bőrszépítők.

Fél darab őszibarackot keverj össze 2 dl natúr joghurttal, egy darab sárgarépával és fél darab uborkával. Ezeket turmixold össze, majd a kapott masszát vidd fel az arcbőrödre. 15-20 perc letelte után meleg vízzel mosd le!sargabarack

Ahány ház, annyi lecsó

Habár balkáni eredetű étel, a lecsó a magyar gasztronómia remekeként hódította meg a világot a 20. század közepe táján.

Nem kell ahhoz szakácsnak, de még csak gyakorló háziasszonynak sem lenni, hogy az ember meg legyen győződve arról, hogy övé a tökéletes lecsó elkészítésének titka. Így a közös lecsófőzés könnyen temperamentumos, tüzes vitába torkollhat, mert ahány ház, annyi féle módon készül a tökéletes lecsó. Talán egy dolog van amiben megegyezhetünk: a lecsót sokféleképpen variálhatjuk, és elrontani nehezebb, mint jót készíteni.

A lecsó a magyar nyár kihagyhatatlan, és klasszikus fogása, amire mindenkinek megvan a maga tuti receptje. Annyi biztos, hogy az alábbi négy hozzávaló mindenképpen a lábasba kell, hogy kerüljön: zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom. De már az is komoly vitákra adhat okot, hogy a lecsó zsíron, olajon vagy szalonnazsíron készüljön, a hagyma és a paprika szeletelése milyen egyedüli és üdvözítő formára történjen, a paradicsomot meghámozzuk-e vagy sem. Eresszünk össze több évtizedes barátokat egy közös lecsófőzés erejéig és kukta szerepünket hamarosan a békebíróéra cserélhetjük.
Bár az igazán finom és népszerű ételekről, mint amilyen a lecsó is, előszeretettel állítjuk, hogy hungarikum, de ha szétnézünk a szomszédos országok fazekaiban, akkor ez az állítás nem feltétlen állja meg a helyét. Ugyanis a lecsó alapanyagaiból máshol is készül finom fogás: az olaszok peperonataja – amit a hús hiánya miatt szegények lecsójának hívnak – lehetőleg több színű kaliforniai paprikából készül, fokhagymával, zellerrel, fehérborecettel és bazsalikommal. A baszk lecsó – a Piperade Basquaise – ugyanúgy készül, mint az ismert, hagyományos lecsó, kis fokhagymával, de rántottára halmozva tálalják, a tetejére pedig vékony sonkaszeleteket tesznek. Az egyik legismertebb ,,külföldi” tán a francia ratatouille, ahol padlizsán és cukkíni is kerül az alap lecsóba, kicsit ropogósabbra hagyják a zöldségeket és az ízeket a kakukkfű hivatott megkoronázni. A törökök menemen néven készítik és a tetején tükörtojással tálalják. Ugyancsak lecsó néven ismerik a németek, az osztrákok, az oroszok és a lengyelek is.
Az első lépés, a lábas előkészítése tán még nem ad okot különösebb vitára, de a következő lépés, a zsiradék kiválasztása már annál inkább. A férfias lecsó szalonnazsíron készül, semmiképp sem olajon! /A kacsazsír viszont még finomabbá teheti lecsónkat/

A hagyma feldarabolásának módja az első számú sarkalatos kérdés. Egészen apróra vágjuk, karikára avagy vékony csíkokra? Jómagam ez utóbbira szavazok. Annyi biztos, legyen belőle bőségesen. Mivel a lecsó-befogadóképessége mindenkinek más, ezért a legpontosabban úgy határoznám meg, hogy egy rész hagyma, két rész paradicsom és négy rész paprika a megszívlelendő arány. Hagyjuk, hogy a hagyma jó szaftosra, üvegesre párolódjon, majd adjuk hozzá a karikára vágott paprikát. Még ne tegyünk hozzá semmilyen fűszert, sót semmiképpen, mert a paprikából kivonja a levét. Emiatt a lecsó túlságosan bő levet eresztene, a paprika meg idejekorán megszottyadna.

Az első pár percben kicsit nagyobb lángon, pár percig forgassuk át a paprikát, hogy mindenhol érje a hagymás zsiradék, majd fedjük le és kis lángon főzzük tovább. Főleg az erősebb nem képviselői állítják, hogy nem igazi lecsó az, amibe nem kerül még az elején csípős paprika – nem őrölt, de igazi bogyiszlói, kecskeszarvú vagy macskapöcs – mert utólag az már nem igazi. Mindenki cselekedjen ennél a pontnál saját ízlése és vérmérséklete szerint, de nem árt azokra is gondolni, akik nem bírják a túlzottan csípős ízeket. Amíg a paprika fő, addig hámozzuk meg a paradicsomot. Bár ez egy újabb vitára adhat okot, de az összepöndörödött paradicsomhéjak nem teszik ízletesebbé a lecsónkat, csak nehezebben emészthetővé, sőt a látvány sem étvágygerjesztő. Ha hámozás előtt 20 másodpercre forró vízbe mártjuk a paradicsomot, gyorsan leránthatjuk a héját, sokan pedig a zöld, száras részt is eltávolítják. Mivel a paradicsom úgyis szétfő, szerintem ennek darabolása csak akkor lehet érdekes kérdés, ha esetleg a franciás változatot készítjük, ahol a zöldségek kicsit ropogósabban kerülnek tálalásra.

A paradicsomot akkor adjuk a lecsóhoz, amikor a paprika már kicsit összeesett, és kezd üvegesedni. A paradicsommal együtt jöhet a fűszerezés is. Kizárólag frissen őrölt fekete bors, ízlés szerint lehet őrölt piros paprika, só, egy kis teáskanál cukor, és pár gerezd, apróra vágott fokhagyma is jót tesz neki. A lecsó akkor van kész, amikor a paradicsom már szétesett, de még nem teljesen szószos állagú. A jó lecsónak lelke van, ami türelmet, odafigyelést igényel – így lassú tűzön, időnként megkeverve vagy a lábast rázogatva készítsük el. Ha kolbászt is főzünk bele – lehetőleg kicsit szaftosabb, zsírosabb fajtát válasszunk – akkor annak szükségeltetik egy jó negyedóra, hogy az íze átjárja a lecsót, így nem sokkal a paprika adagolása után már a fazékba is dobhatjuk.

Az alap lecsó ezennel elkészült, máris asztalhoz ülhetünk egy nagy karéj ropogós héjú, foszlós belsejű kenyérrel és egy pohár fehérborral. Persze a lecsót kísérheti még tojás, rizs, tarhonya, de van ahol galuskával vagy krumplival gazdagítják, de találhatunk gombás és zöldbabos változatot is. A fűszerek közül érdemes kipróbálni még a kaprot – főleg, ha tök is kerül a lecsóba – a köményt, a bazsalikomot, oregánót, kakukkfüvet, rozmaringot, de a végén pár szem kapribogyó csak izgalmasabbá teheti. A csípős lecsónak pedig kiváló ízkontrasztot ad egy kis citrom vagy narancslé. Ehetjük magában, egy kis sajttal megszórva, tálalhatjuk húsokhoz, de akár túrós csuszával is.

Érdemes a lecsóból elcsenni egy adagot, leturmixolni, lehűteni és vajas kenyérhez, vagy pirítóshoz nagyszerű krémet kapunk. A lecsó számtalan variációja is azt bizonyítja, nem létezik egyedüli, üdvözítő recept. A lecsókészítés – mint a főzés nagyszerűsége is – a kreativitásban rejlik.

Baja – a bajai halászlé

20. Bajai Halfőző fesztivál 2015. július 9-12., csütörtök-vasárnap.

1996-ban felmerült: a várossá nyilvánítás 300. évfordulóját közös bográcsozással ünnepeljék a főtéren és környékén. Nagy siker volt, hagyománnyá lett!

Július második szombatján évről évre közel kétezer helyi és vidéki alkalmi szakács vendégeli meg barátait halászlével a belvárosban.

Baja történetében a honfoglalás korától kezdve meghatározó a Duna. Évszázadokig a víz volt a kereskedelem fő útvonala, és a megélhetés fontos forrása. A hajózás, a kikötő, a vízimalmok a bajai tájkép jellegzetességei. A halászat, halkereskedés, hálókötés, bográcskészítés évszázados hagyomány a városban. Messze földön híres vásárainak köszönhetően olyan eleven, virágzó életet élt, hogy sokáig illették a kis-főváros jelzővel. Baja napjainkban a halászlé fővárosa címmel büszkélkedhet.

A Duna bal partjára települt város életében a víz javarészt áldást, gyarapodást hozott, kivéve az 1956-os esztendőt. A folyó azon a tavaszon barátságtalan arcát is megmutatta az itt élőknek: az addig még sosem látott magas vízállás 10,37 m volt!  A város  történelmének másik gyásznapja 1840. május 1. Egy kenyérsütő asszony gondatlansága miatt keletkezett hatalmas tűzvész 78 ember életét követelte. Leégett több mint ezer lakóház, 5 templom, a zsinagóga és a kórház is. A hamvaiból újjáépített város ekkor nyerte el mai arculatát. A tragédia emlékét a belvárosi templom melletti plébánia homlokzatának felirata őrzi.

Fontos dátum történetünkben 1696. december 24., amikor is Baja városi rangot kapott. E jeles eseményre emlékeztet az első emberpárt, Ádámot és Évát ábrázoló bajai címer.

A bajaiakat legendás lokálpatriótaként emlegetik, akik büszkén őrzik hagyományaikat, számon tartják városuk értékeit, neves szülötteit. Hangulatos terek, utcácskák viselik nevüket. Baja híres szülöttei, Jelky András, Mészáros Lázár, Türr István..

Türr István

Türr István

Jelky András
Jelky András

Baján mindig is szerepe volt a halászatnak, a halkereskedésnek, a hálókötészetnek, a bográcskészítésnek és a halételeknek. Hajdan az egész élet ekörül forgott. A hal szeretete túlélte az évszázadokat, a bajaiak még most is olyannyira szeretik a halat, hogy fejenként évi 66 kg-ot esznek meg. Ezzel Európa rekordereinek számítanak.

A bajai halászlé készítéséhez végy egy nagy kanál jókedvet, egy csipet humort és nagy adag lelket. Ha ezek a hozzávalók megvannak, nekiláthatsz a főzésnek!

bajaibajai hal.
A mennyei halászléhez 5 fő részére szükséged lesz:

3 kg halra, melynek – nézd meg jól – ¾-e ponty legyen
a halhoz kilónként egy szép, nagy fej vöröshagymára
egy púpozott evőkanál édes-nemes őrölt piros paprikára
sóra
4-5 db erős cseresznyepaprikára vagy Erős Pistára
gyufatésztára

Először a hallal törődj. Ha sikerült megtisztítani, tedd félre a halikrát és a tejet, de nehogy megsózd! A halat viszont irdald be, szeleteld fel, és sózd meg ízlésed szerint. Eztán tedd félre egy órát pihenni. A vöröshagyma következik: tisztítsd meg és – könnyek közepette – vágd apró kockákra. Ha ezzel sikeresen előkészültél, és a hal még áll, ideje, hogy pihenj egyet!
Az óra leteltével előveheted a bográcsot. Tedd bele először a halszeleteket, a hagymát, majd öntsd fel vízzel. A víz mennyisége a haltól függ, kilónként 1,1 – 1,2 liter vizet önts rá. A bogrács alá ekkor már begyújthatsz, minél nagyobb tüzet rakj, hadd rotyogjon az illatos hallé! Azért időnként nézz rá, és ha azt látod, hogy elforrta a habját, szórd bele a paprikát. Ekkor már összetéveszthetetlen halászlé illat fog terjengeni a környéken, számíthatsz néhány sűrűn nyeldeső, arra tévedő látogatóra.
Ha már 15-20 perce főzöd a levet, itt az ideje, hogy beletedd a belsőségeket és a csípős cseresznyepaprikát. Ettől lesz igazán pikáns a hallé íze! Lassan megkóstolhatod, s ha úgy érzed még nem tökéletes, ízesítsd bátran. Közben ne felejtsd el a tésztát sem kifőzni egy külön fazékban.
A forrástól számított fél óra elteltével már kész is a műved! A halat külön tálald, a levet lehet a tésztával vagy attól külön is. Bízhatsz a sikerben, a csodás, gőzölgő lének, a mindent átjáró illatnak, a lágy paprikás íznek senki sem fog tudni ellenállni!

/Forrás: Baja Portal,
Bajai Halászlé Receptje/

Amikor nagy a hőség

Fogyasszunk főétkezésként is salátaféléket. Emésztésük nem veszi igénybe túlságosan a szervezetünket!

Karfiol-saláta

A rózsákra szedett karfiolt sós vízben roppanósra főzőm /ici-pici szódabikarbonát teszek a főzővízbe, hófehér marad a karfiol. 3 db keménytojás sárgáját /összetört/ kikeverek majonézzel, tejföllel  hígítom a kívánt sűrűségre, ízesítem cukorral, kevés citromlével, törött borssal /esetleg kicsi só/ 1 db ecetes uborkát /kovászos uborkát/ felkarikázok, a mártásba keverem a kihűlt főtt karfiolt, uborkát, felszeletelt főtt keménytojás fehérjét. Tetejét piros arannyal berácsozom.

Zöldbab-saláta

Hozzávalók:

1 kg zöldbab
friss kapor
3 gerezd fokhagyma
4 evőkanál majonéz
3 evőkanál tejföl
1 teáskanál édes mustár
1 evőkanál citromlé
só, bors

Elkészítése:
A zöldbabot sós vízben megfőzzük.

Szűrőbe tesszük és lecsöpögtetjük, hagyjuk kihűlni. A majonézt, a mustárt, a tejfölt és a citromlét összekeverjük, fűszerezzük ás hozzáadjuk a zúzott fokhagymát. A babot egy tálba tesszük és az öntetet is hozzákeverjük. Megszórjuk az apróra vágott friss kaporral és lehűtjük.

A közkedvelt hüvelyes a kutatások szerint az Újvilágból származik – tudjuk ugyanis, hogy Peruban és Mexikóban már több ezer évvel ezelőtt termesztették. Francia elnevezése (haricot) azték nevéből, tehát az “ayacolt” szóból ered. 1542-ben a híres botanikus, Fuchs írta le nagy pontossággal a növényt. A babot sokáig csak szemesen, frissen vagy szárított formában fogyasztották. Az olaszok voltak az elsők, akik a XVIII. század végén elkezdték friss zöldségként enni a még éretlen, zsenge babhüvelyeket. Így született meg tehát a „zöldbab”. Azóta pedig a termesztők egyre változatosabb és egyre jobb fajtákat nemesítenek.

zoldbab

Meglepően finom…

20 dkg zöldbab ötcentis darabokra vágva
1 csokor menta
1 citrom leve
1/2 citrom reszelt héja
1/2 dl olívaolaj

A babot kevés vízben 15 percig blansírozom, leszűröm, elkeverem a finomra vágott mentával, meglocsolom a citromlével, olajjal, sózom, rászórom a citrom reszelt héját és hidegen tálalom.

Hideg uborkaleves

Hozzávalók:

  • 50 dkg uborka ( kígyó, fürtös)
  • 3 dl joghurt
  • 0,5 l tej
  • 1 citrom leve
  • 1 fej hagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • só, bors,cukor

A tejet elkeverjük a joghurttal, citromlével, reszelt hagymával, préselt fokhagymával, majd sóval, borssal, pici cukorral ízesíteni. Pár szelet uborkát félretennia díszítéshez, a többit belereszelni a levesbe.

Jól lehűtve tálalni.

Gombóc története

Ez így gömbölyű, mondjuk, ha valamit teljesnek érzünk. Nem hiába választotta magának a gombóc a gömbölyű, kerek, tökéletes formát. Már a neve hallatán is jókedvre derülünk, pláne, hogy minden változatában finom is. Szinte a világon mindenhol ismerik, eszik sósan és édesen egyaránt. Próbáljuk ki minél több változatát, mert ahogy a szólás is tartja: “Gombócból nem árt meg a sok!”

Talán meglepő, de a gasztronómia kultúrtörténete által számon tartott első gombócok a mai Egyesült Királyság, ezen belül is Anglia konyháihoz, a pudingokhoz kötődnek. A 17. században Angliából Hamburgba érkező szakácsok és háziasszonyok ismertették meg ezzel a fogással a kontinens lakóit. Bár a könnyű angol puding nem tartalmazott sem kenyérféléket, sem a később alapvető táplálékká vált burgonyát, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva a receptúra (elsősorban takarékossági okokból) fokozatosan átalakult, s vált egyre népszerűbbé előbb Nyugat-, majd Kelet- és Közép-Európában.

A Klötze, a knédli a szegények konyhájának hétköznapi eledele lett. Bár különös kivételként fennmaradt olyan 16. századi német szakácskönyv, amely tartalmaz leírást a kendőbe kötött, vízben főzött, majd kemencében átsütött, szeletelt knédlifajtáról. Tésztájába hellyel-közzel apró húsokat is kevertek, jobbára azonban a kenyérrel gazdagított, húsmentes változat jellemezte a szegényebb néprétegek asztalaira került gombócféléket. A döntően német, morva területekről továbbterjedt 17-18. századi receptek ritkán tartalmaztak gazdag tölteléket: elsősorban az éhség csillapítására szolgáló, tápláló fogások voltak.

Az előételnek kiváló ,,gombócfüzér”elkészítése egyszerű: apró, friss mozzarella golyócskákat tűzzünk fel fogpiszkálóra, majd következzen üde zöldként egy levél friss bazsalikom. A sort zárjuk egy apró, gömbölyű, piros koktélparadicsommal, és máris kész! De készíthetünk pár étvágygerjesztő kerekded falatot rizsből és sajtból gyúrt, zsemlemorzsába forgatott, forró olajban kisütött gombóckákból is. Sajtokból nagy előszeretettel készítik az olaszok, míg a rizses gombócok a kínai és japán konyha sajátosságai. A japánok például már oly régóta készítik az onigri nevű, általában lazaccal töltött rizsgombócukat, hogy ha kutakodni kezdünk eredete után, egészen az evőpálcikák előtti időkig jutunk vissza.
A gombócok levesbetétként is nagyszerűek, gazdagabbá, laktatóbbá – látványban is vonzóbbá – teszik a leveseket. A magyar konyha is előszeretettel gurít pár grízgombócot, májgombócot a levesbe!
A gombócok húsból készült változatai begurultak a főételek közé is. Gondoljunk csak a fasírtra, ami nem más, mint húsgombóc. A klasszikus húsgolyót már az ókori Rómában is készítették.
A görögök a keftedesz nevű gombócukba fetasajtot tesznek, ugyanúgy, mint az albánok. Az indiaiak jellegzetes keleti fűszerekkel ízesítik a kofta névre keresztelt húsgolyót. A szerbeknél is az egyik nemzeti eledel a háromféle húsból készült fasírt. A belgák a frikandelt hagymával töltik. Ha a lengyeleknél járva pulpety-t kérünk az étlapról, akkor szintén húsgombóccal gurigázhatunk a tányérunkon. A svédek kötbullar néven ismerik. Az arab országokban a húsos változat mellett a falafelben a csicseriborsós gombóc kedvelt. Kínában és Japánban a húsgombócokat rizs- vagy hajdinatészta palástba burkolják és levesbetétként, előételként tálalják.

A gombócok köretnek és egytálételnek is nagyon népszerűek. Az olaszok gnocchi-ja tulajdonképpen a magyar krumplinudli kikerekített talján változata. A réges-régi magyar lakomákon amikor a krumpli még nem volt ismert, a hús mellé tésztából gyúrt kis gombócokat adtak köretnek, amit szömörtsök néven említenek. A vadas mártásban a legtöbbször zsemlegombóc vagy krumpli gombóc dagonyázik. Ennek a köretnek közkedvelt cseh és német változata a knédli, a gőzölt kelt tészta. A törökök ezt a tésztát mantinak hívják, a kínaiak pedig baozi néven kínálják.

A gőzgombócnak édes változata is közkedvelt – az igazi klasszikus az osztrák szomszédoknál gőzölög. A desszertek amúgy előszeretettel választják a gömbölyded alakot: csokoládégolyók, trüffelek, drazsék, fagylaltok, fánkok, vagy a régen csontszín gombócnak nevezett marcipángolyó. A magyar konyha legismertebb gombócai a túrós, a szilvás (szilvalekváros), és a sárgabarackos. De létjogosultságot szerzett – főleg a túrógombócban – a szeder, az eper és a magozott meggy is. Tökéletes ízek, tájegységenként, konyhánként rengeteg változatban.

A jókedvet anno nemcsak a kerekded holmi falatozása váltotta ki: XV. Lajos asztalának vendégei mézes gombócokat lődöztek egymás tányérjára, amelynek eszköze, egy ma is megtekinthető két arasznyi nagyságú, kifejezetten erre a célra készített gombóclövő ágyú. Ám nem kell a francia udvarig fáradnunk – a magyar népmesék, a népi adomák, hagyományok egyik kedvence a gombóc. A kis gömböc meséjét szinte mindenki ismeri, ugyanúgy, mint a mágikus jósgombócokat. Jeles napokon – Luca-napkor, szilveszterkor, András napkor – kis cédulákra férfineveket írtak-írnak a hajadonok és azt a gombóc közepébe rejtették. A víz felszínére elsőként érkező gombóc belsejében rejti a jövendőbeli nevét.

Gombóc fortélyok:

• Ha túrógombócot készítünk, hagyjuk állni főzés előtt legalább 2-3 órát, hogy a dara jól megszívja magát nedvességgel. Így az állaga könnyű lesz.
• Ha egy kis sütőport teszünk a túrógombóc masszájába, szintén könnyedebb, lágyabb gombócokat kapunk.
• Ha burgonyás tésztából készül a gombóc, akkor is tanácsos főzés előtt egy órát állni hagyni, így nem lesz kemény.
• A főtt, áttört burgonyához annyi lisztet adjunk, hogy rugalmas, könnyen formázható tésztát kapjunk. A tészta akkor jó, ha formázás közben nem tapad a kezünkre. Egy-két evőkanál búzadara könnyebbé teszi a tésztát.
• A burgonyás alapú tésztákhoz mindig kásásabb, öregebb krumplit használjunk. Az újkrumpli erre a célra nem jó!
• A tésztához mindig adjunk egy kis zsiradékot is – például vajat, de sokan állítják, ebben az esetben a zsír a legjobb.

• Ügyeljünk arra, hogy a tészta nagyjából egyforma vastag legyen, így egyenletesen tud majd főni.
• A gombócokat lobogó, forrásban lévő, enyhén sós vízben főzzük.
• A gombóc akkor kész, ha feljön a víz felszínére. Ezután a fajtájától függően (gríz-, túró-, burgonyagombóc) néhány percig főzzük.
• A fazékba csak annyi gombócot tegyünk egyszerre, hogy azok ne érjenek össze, mert összeragadnak.
• A fazékból kiszedett gombócokat nem szabad leöblíteni. Rögtön tegyük – recept szerint – olvasztott vajba, mártásba, pirított zsemlemorzsába.
• Nagyobb méretű gombócok esetében érdemes egyet feláldozni, hogy megtudjuk, kellőképpen átfőtt-e. Vágjuk félbe és rögtön kiderül, hogy a gombóc igényel-e további főzést.