Tájak, városok

IX. Bükkszentkereszti Gyógynövénynapok

Bükkszentkereszt július 11-12-én ismét kitárja kapuit a természetbarátok, a népi gyógyítás hívei, a gyógynövények szerelmesei előtt.
A fesztivál megálmodója: Gyuri bácsi, a bükki füvesember.
A legendás bükki füvesember, a 87 éves Szabó Gyuri bácsi a népi gyógyítás egyik utolsó, klasszikus mestere, aki maga is nagymamájától, a sajókazinci gyógyító asszonytól tanulta a gyógynövények generációkról-generációkra öröklődő ismeretét.

Bükkszentkereszt azon misztikus helyek egyike, ahová a emberek százai jönne évről évre, hogy eljussanak a természet különleges energiáját sugárzó köveket és fákat rejtő zarándok helyre.
A Bükk-hegység kőzettani és ásványtani szempontból egyedülálló, Magyarországon nincs rokona. Sok millió évvel ezelőtt a Balkán környékén keletkezett és a földgyűrődések folyamán került a jelenlegi helyére.Kis  mennyiségben sokféle ásványkincse van.

A Boldogasszony kövének a legendája úgy keletkezett, hogy azon a helyen gyülekeztek a hívők a kácsi búcsúra, és ott várta vissza a rokonság a búcsújárókat. A búcsújárók oda-vissza kb. 20 km-t tettek meg egy nap alatt. Hazatérve a Boldogasszony kő köré letelepedtek pihenni és meglepően gyorsan pihenték ki magukat. Bükkszentkereszt (akkor még Újhuta) lakói hívő katolikusok.

A legenda szerint Mária Jézus halála után világgá indult bánatában. Mikor Újhutára ért, elfáradt és leült egy kőre, amely megpuhult alatta, és megőrizte az ülése nyomát. Ezért tartja a nép gyógyítónak azt a követ és környékét.

Az ezoterikusok szerint a Bükkben van egy energia háromszög. Ezt ők kimérték, és a háromszög csúcsain lévő helyeken a legnagyobb az energia kisugárzása. Az egyik csúcsa ennek a háromszögnek a Boldogasszony köve.

bukk

Baja – a bajai halászlé

20. Bajai Halfőző fesztivál 2015. július 9-12., csütörtök-vasárnap.

1996-ban felmerült: a várossá nyilvánítás 300. évfordulóját közös bográcsozással ünnepeljék a főtéren és környékén. Nagy siker volt, hagyománnyá lett!

Július második szombatján évről évre közel kétezer helyi és vidéki alkalmi szakács vendégeli meg barátait halászlével a belvárosban.

Baja történetében a honfoglalás korától kezdve meghatározó a Duna. Évszázadokig a víz volt a kereskedelem fő útvonala, és a megélhetés fontos forrása. A hajózás, a kikötő, a vízimalmok a bajai tájkép jellegzetességei. A halászat, halkereskedés, hálókötés, bográcskészítés évszázados hagyomány a városban. Messze földön híres vásárainak köszönhetően olyan eleven, virágzó életet élt, hogy sokáig illették a kis-főváros jelzővel. Baja napjainkban a halászlé fővárosa címmel büszkélkedhet.

A Duna bal partjára települt város életében a víz javarészt áldást, gyarapodást hozott, kivéve az 1956-os esztendőt. A folyó azon a tavaszon barátságtalan arcát is megmutatta az itt élőknek: az addig még sosem látott magas vízállás 10,37 m volt!  A város  történelmének másik gyásznapja 1840. május 1. Egy kenyérsütő asszony gondatlansága miatt keletkezett hatalmas tűzvész 78 ember életét követelte. Leégett több mint ezer lakóház, 5 templom, a zsinagóga és a kórház is. A hamvaiból újjáépített város ekkor nyerte el mai arculatát. A tragédia emlékét a belvárosi templom melletti plébánia homlokzatának felirata őrzi.

Fontos dátum történetünkben 1696. december 24., amikor is Baja városi rangot kapott. E jeles eseményre emlékeztet az első emberpárt, Ádámot és Évát ábrázoló bajai címer.

A bajaiakat legendás lokálpatriótaként emlegetik, akik büszkén őrzik hagyományaikat, számon tartják városuk értékeit, neves szülötteit. Hangulatos terek, utcácskák viselik nevüket. Baja híres szülöttei, Jelky András, Mészáros Lázár, Türr István..

Türr István

Türr István

Jelky András
Jelky András

Baján mindig is szerepe volt a halászatnak, a halkereskedésnek, a hálókötészetnek, a bográcskészítésnek és a halételeknek. Hajdan az egész élet ekörül forgott. A hal szeretete túlélte az évszázadokat, a bajaiak még most is olyannyira szeretik a halat, hogy fejenként évi 66 kg-ot esznek meg. Ezzel Európa rekordereinek számítanak.

A bajai halászlé készítéséhez végy egy nagy kanál jókedvet, egy csipet humort és nagy adag lelket. Ha ezek a hozzávalók megvannak, nekiláthatsz a főzésnek!

bajaibajai hal.
A mennyei halászléhez 5 fő részére szükséged lesz:

3 kg halra, melynek – nézd meg jól – ¾-e ponty legyen
a halhoz kilónként egy szép, nagy fej vöröshagymára
egy púpozott evőkanál édes-nemes őrölt piros paprikára
sóra
4-5 db erős cseresznyepaprikára vagy Erős Pistára
gyufatésztára

Először a hallal törődj. Ha sikerült megtisztítani, tedd félre a halikrát és a tejet, de nehogy megsózd! A halat viszont irdald be, szeleteld fel, és sózd meg ízlésed szerint. Eztán tedd félre egy órát pihenni. A vöröshagyma következik: tisztítsd meg és – könnyek közepette – vágd apró kockákra. Ha ezzel sikeresen előkészültél, és a hal még áll, ideje, hogy pihenj egyet!
Az óra leteltével előveheted a bográcsot. Tedd bele először a halszeleteket, a hagymát, majd öntsd fel vízzel. A víz mennyisége a haltól függ, kilónként 1,1 – 1,2 liter vizet önts rá. A bogrács alá ekkor már begyújthatsz, minél nagyobb tüzet rakj, hadd rotyogjon az illatos hallé! Azért időnként nézz rá, és ha azt látod, hogy elforrta a habját, szórd bele a paprikát. Ekkor már összetéveszthetetlen halászlé illat fog terjengeni a környéken, számíthatsz néhány sűrűn nyeldeső, arra tévedő látogatóra.
Ha már 15-20 perce főzöd a levet, itt az ideje, hogy beletedd a belsőségeket és a csípős cseresznyepaprikát. Ettől lesz igazán pikáns a hallé íze! Lassan megkóstolhatod, s ha úgy érzed még nem tökéletes, ízesítsd bátran. Közben ne felejtsd el a tésztát sem kifőzni egy külön fazékban.
A forrástól számított fél óra elteltével már kész is a műved! A halat külön tálald, a levet lehet a tésztával vagy attól külön is. Bízhatsz a sikerben, a csodás, gőzölgő lének, a mindent átjáró illatnak, a lágy paprikás íznek senki sem fog tudni ellenállni!

/Forrás: Baja Portal,
Bajai Halászlé Receptje/

TISZAFÜREDI HALFESZT

Tiszafüred legnagyobb turisztikai, kulturális és gasztronómiai rendezvénye, a Halasnapok minden év júliusának második hétvégéjén kerül megrendezésre.

halfeszt_

A Tiszafüredi emberek híresek vendégszeretetükről, gasztokultúrájukról, mely megmutatkozik a táj-jelegű tiszai halételek elkészítésében. A tiszai halászat és horgászat nemcsak élelmet adott évszázadokon át az itt élők számára, hanem egyfajta megélhetést is.

Vízgyűjtőjének kiterjedését tekintve a Tisza csupán tizedik az európai folyók rangsorában, de a magyar nép gondolat- és érzelemvilágában kitüntetett helyet foglal el. A különleges vonzalomnak számos összetevője van, s közülük az egyik legfontosabb éppen a halakhoz kötődik.

tf hal

 

Debrecen kulturális alpolgármestere a Tisza-tavon, egy hajón tartott tájékoztatón elmondta: a a város és Tiszafüred között júniusban megkötött együttműködési megállapodás első eredményeként vonul fel a Szent Koronát ábrázoló virágkocsi pénteken a Tiszafüredi Halas Napokon. Tiszafüred polgármestere hozzátette: az általuk készíttetett virágkocsi – amely augusztus 20-án ott lesz a debreceni virágkarneválon is – a tiszafüredi hagyományos halászatot jeleníti meg.

 

Visegrádi Nemzetközi Palotajáték

A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Lascaric Mária királyné, a királynő hozományából. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt.

A történelem folyamán több erődítményt is emeltek az itt lakó népek, hogy ellenőrzésük alatt tarthassák a szoroson átvezető utat. Az 1241–1242-es tatárjárás viharai által romba dőlt ispánsági vár köveiből építtette fel az újabb veszedelem elleni félelmében IV. Béla a hatszög alakú, vastag falú lakótornyot, amit a néphagyomány később Salamon-toronynak nevezett el. Míg az uralkodó a Duna parton építkezett, addig felesége, Mária királyné a magas sziklacsúcsot erődíttette meg az eladott ékszerei árából befolyt pénzen. A két várrészt kiegészítette a meredek hegyoldalon végigfutó zárófal, amelynek vége egészen a Duna-parti Vízi-várig futott le. A 14. század elejének belháborús időszakában Csák Máté fegyveresei szállták meg, tőlük az országot egyesítő Anjou Károly király ostrommal vette vissza. A következő időszakban az uralkodó megépíttette a kényelmesebb lakhatást biztosító Duna folyó melletti Palotát, így a zordon kővárban csak a helyőrség állomásozott. Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején a felsővárbeli ötszögletű öregtoronyban őrizték a koronát, de 1440-ben Erzsébet özvegy királyné utasítására mégis sikerült ellopnia Kottaner Ilona udvarhölgynek. A 16. században Buda elfoglalása után rövidesen már a török seregek kerülgették Visegrádot is, első ostroma 1544-ben történt, amikor súlyos sérülések érték a Salamon-tornyot. A következő másfél évszázadban többször cserélt gazdát az egyre romosabbá váló épületegyüttes. Végső pusztulását az 1685-ös török ostromban szenvedte el, de az ellenséges csapatok rövidesen kivonultak belőle a sokkal fontosabb hadászati jelentőségű Buda várának védelmére.A következő évszázadokban már a könyörtelen időjárás és az emberek bontásai alaposan lefogyasztották mind a várkomplexum, mind az egykori királyi Palota épületeit. Bár korábban is végeztek feltárásokat, de csak az 1960-as évektől indult meg korszerű műemlékvédelmi helyreállítása a magyar történelem fontos színteréül szolgáló visegrádi várnak, melynek munkálatai még sok generációnak adnak feladatot.

2015 július 10-12. között rendezik meg Magyarország egyik legnagyobb történelmi fesztiválját, a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokat.

pj

Ezer Székely Leány Napja

Az Ezer Székely Leány Napja a székely népviselet, néptánc és népzene évente megszervezett hagyományőrző találkozója, amelyre rendszerint július első szombatján kerül sor Csíkszeredában. Az évről évre megrendezett találkozó lehetőséget teremt a székely népviselet és népművészet értékeinek bemutatására, megőrzésére, népszerűsítésére.

Az Ezer Székely Leány napját először 1931-ben, Domokos Pál Péter zenetanár szervezte meg. Az önazonosság őrzésére, a székely értékrendre, az ősi hagyományokra, a népviseletre hívták fel akkor is a fiatalok figyelmét. A rendezvény célja ma is ugyanaz maradt.

ezer szekely

Budapest barlangjai

A hazánk területén megtalálható természetes termálvizek a mélyben több mint 170 barlangképződményt hoztak létre; de vajon hogyan használták őseink e rejtett világot? Milyen ősi források bugyognak a magyar főváros aszfaltja alatt?
A Budai-hegység alatt húzódó Pál-völgyi-Mátyás-hegyi-barlangrendszert csak a 20. század elején tárták fel, amikor is egy, a bányaudvar szélén békésen legelésző kecske alatt beszakadt a föld. Az állat kimentése során a barlangfelügyelő fia észrevette, hogy az üregnek folytatása van, így kezdődött meg a közel 20 kilométer hosszú, 94 méter mély labirintus feltárása.

A Budai Várról, annak történetéről, épületeiről az idők folyamán megannyi könyv, írás, tanulmány született. Akik erre járnak nem is sejtik, hogy lábuk alatt egy másik város is húzódik – több kilométeres barlangrendszer formájában.

A várfalakon belül található házak, paloták, utcák, terek szoros kapcsolatban állnak az alattuk található mérnöki létesítményekkel – várfalakkal, barlangokkal, közművekkel. Ezek az építmények legalább annyi érdekességet rejtenek, mint titkot.

A keletkezett üregeket már a Várhegyen lakó ősember is ismerte. Ezt tanúsítják azok a leletek, melyeket Kadic Ottokár, a két háború közötti időszak legismertebb – és a budai várbarlangokat legjobban ismerő – barlangász szakembere talált a század harmincas éveiben. A barlangokból kikerült leleteket (kőszerszámok, csontok) Vértes László az általa felfedezett vértesszőllősi előemberrel egykorúnak azonosította. A középkorban már a Budai Vár megalapítása előtt is laktak itt emberek. Régészek kimutatták, hogy a tatárjárás előtt itt lévő falu lakói a barlangban található vizet használták, kürtőket nyitva barlangok felett. Zolnay László régészünk szólt arról, hogy a barlangi kutak átvizsgálásakor a XI-XII. századra utaló leleteket találtak bennük. A legújabb kutatások feltételezik, hogy a várhegyi település házainak elrendezése is a barlangi kutakhoz igazodott. IV. Béla a tatárjárás után elrendeli a Budai Vár, a király új székhelyének megépítését. Az új város lakóit a környező települések, elsősorban a régi királyi székhely, Óbuda adja. A kora-középkori városépítőknek városaikat két célnak kellett alárendelni: megvédeni a lakókat a külső ellenségtől és egyidejűleg biztosítani az élethez elengedhetetlen feltételeket falon belül (élelem, víz, stb.). A külső védelmet az akkor 5-10 méter magas várfalak biztosították, míg a vízellátásra a Várhegy barlangjaiban található víz volt a legalkalmasabb. A barlangok alján található “tavacskák” még ostrom idején is iható vizet szolgáltattak. A budai polgárok hamar rájöttek, hogy a házak alatt található barlangok más célra is hasznosíthatók: itt tárolták élelmiszereiket, az idegenek – vagy éppen az adószedők – elől ide rejthették értékeiket. A középkori vár lejtőin és a környező hegyoldalakon virágzó gyümölcsöskertek, szőlőtáblák voltak, a Duna túlsó partján szántóföldek terültek el. Az ezekről a helyekről begyűjtött terményeket, a boroshordókat a nyáron is hűvös pincék, barlangok jól megóvták. A török korban feljegyezték, hogy ezek közül a barlangok közül nem egy jegespinceként szolgált. A házak lakói nem csak lejáratokat vájtak a barlangokhoz: össze is kötötték őket egymással, a barlangok alján, oldalfalán található agyag nagyszerű alapanyagként szolgált a budai fazekasiparnak. A barlangpincék nagy érdemeket szereztek a – középkorban sajnos gyakori – tűzvészek alkalmával. A lakók a mélybe menekültek a “vörös kakas” pusztítása elől. Fontos – és egészen az utóbbi időkig igénybevett – funkciója volt a barlangoknak háborúk, ostromok idején: a polgárok kénytelen-kelletlen ide vonultak vissza a támadók ágyúgolyói, bombái elől. Van olyan vélemény is, hogy a védők képesek voltak csapataikat átcsoportosítani a föld alatt. Több leírás szól arról, hogy a védők a várfalak oldalába kivezetett barlangokból kitörve támadtak az ostromlókra.

A budai Várnegyed alatt húzódó barlangrendszerhez kapcsolódó egyik legismertebb legenda szerint a törökök megunt háremhölgyeiket a föld alatti járataiba száműzték. A labirintusban valóban számos csontot találtak a kutatók: némelyek egy török-kori kútba voltak vetve, mások egy ház pincéje alól kerültek elő. A kútban talált csontok a barlangi túrán megtekinthetők, de még ennél is izgalmasabb az Úri utca 72. pincéje alól előkerült lelet: a kőszerszámok és csontok az alsó paleolit korból származnak, azaz félmillió évesek, így a világ legrégibb leletei közé sorolhatók.var