Tájak, városok

Víz, Zene, Virág fesztivál

A Tatai Öreg- Tó

A Tatai Öreg-tó Magyarország egyik legidősebb mesterséges tava, amely még a honfoglalás előtt készült az Által-éren épített völgyzárógát segítségével. A tavat a középkorban is használták, és folyamatosan bővítették. A tó és a hozzá tartozó mocsárrendszer a Tatai vár védelmét szolgálta, vizében kezdetben a Dunából származó halakat tárolták. Tata a 13-14. században keletkezett nagyobb település, mezőváros a tó körül. Zsigmond és Mátyás királyok alatt Tata királyi birtok, a Tatai vár királyi nyaraló, a török időben végvár. Tata 1727-től az Esterházy család birtokközpontja és a 18. században alakult ki a környék mocsarainak lecsapolásával ma is meglévő tórendszere. Az Öreg-tó maihoz hasonló formáját Mikoviny Sámuel neves vízrendezési mérnök tervei alapján alakították ki 1747-ben. A tó akkori területe ~600 hold (~345 ha) volt az Esterházy uradalom részeként halastóként használták, de voltak a tavon vizimalmok és egy vizi vágóhíd is.

A tó „öreg” jelzője ma egyértelműen időset, régit jelent. Nem így volt ez évszázadokkal ezelőtt, amikor az „öreg” kifejezés inkább nagyot jelentett, ami illik is a 200 ha-os vízfelületre.

Felülete 201,5 ha, térfogata 4,37 millió m3. A tó megengedhető legmagasabb vízszintjéhez (árvízszintjéhez) tartozó térfogat 5,8 millió m3. A tó állami tulajdonú, fő funkciója az árvíz tározása, kezelője 1965 óta az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, a konkrét üzemeltetési munkákat Igazgatóságunk Tatai Szakaszmérnöksége végzi.

Az Öreg-tó a világ legfontosabb vizi élőhelyeinek védelmére született un. Ramsari egyezmény hatálya alá tartozik. A vonuló vizimadarak védelméről 1971-ben nemzetközi szerződést írtak alá az iráni Ramsar városában.

Az egyezményhez napjainkig számos (több mint 120) ország, köztük Magyarország 1979-ben csatlakozott. Az őszi-tavaszi madárvonulási időszakban több ezer madár, főleg vadludak, de sirály, réce és egyéb vízimadár is pihen a tavon és a tó közvetlen környezetében.

Az Öreg-tó és környéke ma természetvédelmi terület, de mivel szinte körülöleli Tata városa, pihenési, turisztikai célokat szolgál. A tó és a sok műemlék remek „díszlet” a Víz, Zene, Virág fesztiválnak ez az új keletű barokk vigasság június utolsó hétvégéjén zajlik minden évben.

zfta

Vizek gyógyító ereje

A vizek gyógyító erejét nagyon régen ismeri az ember. Valószínűleg a növények gyógyító erejének felismerésével egyidőben már ismerték.

A gyógyvizekről biztosan állíthatjuk, hogy azonosak a mesékben szereplő „élet vizével”. Mindig foglalkoztatták az ember képzeletét. Az ókorban különösen a meleg vizű forrásokat övezte áhítat: szellemek és nimfák, láthatatlan lények védnöksége alá helyezte őket a közhiedelem. A mesékben szereplő megannyi tündér és sellő egykor mind valamelyik víz vagy forrás védőszelleme volt.

A történelem első nagy orvosának, a görög Hippokrátésznek érdekes műve maradt az utókorra a vizek gyógyító erejéről. A rómaiak e téren is átvették a görögök tapasztalatát. Ők is betegek és sebesültek ápolására használták a gyógyvizeket. Nemcsak Itáliában, de az egész hatalmas birodalomban kiépítették és ápolták a gyógyforrások környékét.

Magyarország gyógyvizei
Magyarország vízrajzának jellegzetessége a termálvizekben való gazdagsága: hévízkészlete világviszonylatban is jelentős, európai viszonylatban egyedülálló. Az ásvány- és gyógyvizek nagy része oldott ásványi anyagokat is tartalmaz, így gyógyhatású, azaz fürdő- és ivókúrára alkalmas. Jelenleg több mint ezer a 30 °C fölötti melegvizet és jelentős részben gyógyvizet adó kutak száma. Hazánk gyógyvizei az ország szinte minden régiójában megtalálhatóak, a kutak háromnegyede az Alföldön található.

Az országban mintegy 150 melegvízes gyógyfürdő, köztük 36 speciális – többek között radioaktív, kénes-savas, sós-brómos-karbonátos, jódos vizet tartalmazó – fürdő található. Európa egyetlen barlangfürdője Északkelet-Magyarországon a tapolcai, a Balaton közeli Hévíz pedig Európa legismertebb meleg (33 °C) gyógyvizű tava.

Budapest – évtizedek óta a világ “fürdőfővárosa” – egyes fürdőit már a török időkben használták. A fővárosban két tucat fürdő és 13 gyógyfürdő van.

A természetes vizeket sokféle formában használhatjuk:
• Mindennapi fogyasztásra használhatjuk ásványvízként (ki ne ismerné a Kékkúti vagy a Szentkirályi ásványvizet, de a felsorolást hosszasan lehetne folytatni), vagy kúraként gyógyvíz formájában gyógyfürdőkben illetve ivócsarnokokban hozzáférhető. Nem árt tudni, mi mire jó, hiszen a különböző ásványi anyagösszetételnek köszönhetően más és más a gyógyhatásuk.
• Európa legnagyobb édesvízi tava mellett található a világ legnagyobb természetes gyógytava, a Hévízi-gyógytó. Hőmérséklete feltörő hideg és meleg forrásvizek keveredésének eredménye. Hőmérséklete évszaktól függően 24-36 °C körül alakul.   Országszerte, több mint 1000 forrás vize táplálja a gyógy-, wellnessfürdők, hotelek termál- és gyógyvizes medencéit, melyek egyedi gyógyhatással bírnak, és különböző betegségek gyógyítására javallottak. A mellékhatások nélküli gyógyulásért érdemes útra kelni!
• Gyógyvizek fürdőkezelések alapját is képezik (balneoterápia)
• Ivókúraként fogyasztva számos betegségben jótékony hatásúak.

gyv

Mi a különbség az ásványvíz, gyógyvíz és termálvíz között?
• Ásványvíz: olyan mélyről feltörő vagy fúrt kútból nyert víz, mely literenként 1000mg oldott ásványi anyagot tartalmaz, viszont nincsenek bennük egészségre ártalmas anyagok. Számuk jelenleg megközelíti a 224-et.
Termálvíznek hívjuk azokat a mélyről feltörő vizeket, melyek spontán feltörésnél min.20°C- ak, mesterséges fúrásnál min.30°C-ak, manapság 1372 termálvízkút működik. A víz hőfokát az adott terület geotermikus gradiense határozza meg. Európában ez az átlagérték 33 m/°C, Magyarországon 20 m/°C. Ez azt jelenti, hogy hazánkban relatíve kisebb mélységből hozható a felszínre termálvíz.
• Gyógyvíznek azokat ásványvizeket nevezzük, melynek az egészségügyi törvényrendeletben szabályozott fizikai tulajdonsága illetve kémia összetétele szerint gyógyhatásúnak minősül.

 

 

Nincsenek hallgatóbb kövek, mint Stonehenge tömbjei.

Tízezrek ünnepelték vasárnap a nyári napfordulót a délnyugat-angliai Stonehenge ősi köveinél.

sto

“Stonehenge hatalmas kőtömbökből álló építészeti csoda, a modern világ számára örök rejtvény. Az álló kőcsoportot az angolszászok nevezték el Stonehenge-nek, illetve “Függő kövek”-nek, a középkori írók pedig az “Óriások táncának” hívták. A tudósokat évszázadok óta foglalkoztatja a kövek múltja, és bár a lelőhely misztikus vonatkozásait senki nem vitatja, a valódi rendeltetése máig tisztázatlan.
Vajon a kört alkotó emlékmű egykor temetkezési hely volt? Vagy éppen maga volt az élet forrása? Netán történelem előtti csillagda lehetett?

Stonehenge az angliai Salisbury-fennsíkon látható, amelynek korát ötezer évre becsülik. Sajnos mára állóköveinek több mint fele eltűnt, ledőlt vagy betemetődött, de nagysága és misztikuma így is néma csodálatra kényszeríti látogatóit. A körkörösen elhelyezett köveket – amelyek között találni ún. trilitont, amely két függőleges kőből és egy rajtuk vízszintesen elhelyezett harmadikból áll – 1666-ban John Aubrey fedezte fel.

Az első tanulmányt Inigo Jones, a híres 17. századi régész írta a kövekről. Úgy tartotta, hogy valaha római kori templom lehetett. William Stukeley régiségkutató a 18. században meg volt győződve róla, hogy a druidák temploma volt egykoron, ahol az évszakokhoz kapcsolódó ünnepségeken állat- és emberáldozatokat mutattak be. Ezt azonban a 20. század régészei megcáfolták. A kövek valódi korát megállapítva egyértelművé vált, hogy az emlékmű mintegy 1000 évvel megelőzte a druida kultuszt. Ezzel viszont a csillagászok elméletének adtak szabad utat, miszerint a kövek elrendezése közvetlen kapcsolatban áll a Nap, a Hold és a bolygók mozgásával.

Az elemzések során kiderült, hogy a Stonehenge-et három fázisban építették. Az első szakaszban (kora 5000 évre tehető) épületfákból álló kört alakítottak ki, amit vizesárok és földsánc vett körül. A vizesárkot valószínűleg kézzel ásták ki, állati csontokból készült szerszámokkal. A körön kívül 56 lyuk található, ezeket ma “Aubrey Holes”-nak nevezik (“Aubrey-féle lyukak”) felfedezőjük, John Aubrey után. Ezekben a mélyedésekben sírokat találtak, ezért látott napvilágot az elképzelés, miszerint vallási célzattal építhették az “objektumot”. A külső gyűrű homokkőoszlopai 5 méter magasak és egyenként 26 tonnát nyomnak. Átmérője több, mint 30 méter.
Az építkezés második szakasza 4500 évvel ezelőtt zajlott. Ezúttal kisebb, kékkövet (bluestone) használtak, melyek ma is láthatók. A köveket a közel 400 kilométerre található Prescelli-hegyekben bányászták. A szikladarabokat legörgették a tengerhez, majd tutajokon felúsztatták az Avon folyón, végül szárazföldön elvonszolták a felállítási helyükre. Elképesztő mutatványt hajtottak ezzel végre, mivel egy-egy kő súlya nagyjából 5 tonna.

Az építés harmadik, végső fázisa nagyjából 4300 évvel ezelőttre tehető. A kékköveknek lyukakat ástak és elrendezték őket. A köveket ezúttal Marlborough Downs bányájából hozták, mintegy 32 kilométeres távolságból. Az út ugyan rövidebb volt, de a szikladarabok a korábbiaknál is tetemesebbek. A köveket párosával állították fel, felül szemöldökfákkal fogták össze őket. Hogy a szemöldökfák a helyükön maradjanak, a köveken bevágást csináltak. Gondosan ügyeltek a kövek egymáshoz képesti pozíciójára és a pontos tájolásra.
Azt már tudjuk, mekkora erőfeszítéssel alakították ki a helyet, de a kérdés még mindig adott: vajon mi célból építették Stonehenge-t?

Nyári napforduló idején a Nap a Sarokkő és egy másik kő között kel fel. Elképzelhető, hogy az első Stonehenge arra szolgált, hogy meghatározzák őseik maradványainak az éltető Naphoz viszonyított helyzetét. Gerald Hawkins, amerikai csillagász 1963-ban komputerrel próbálta megfejteni a csoport titkát. Arra jutott, hogy Stonehenge olyan megfigyelőállomás lehetett, ahonnan az égbolton lezajló eseményeket nyomon követhették, és a kövek elrendezése közvetlen kapcsolatban áll a Nap, a Hold és a bolygók mozgásával, illetve szüntelenül változó konstellációikkal. Így nemcsak a nyári napforduló, hanem más fontos Nap- és Hold-jelenségek is megjósolhatók.

A Föld bolygó tele van szebbnél szebb helyekkel – Amalfi

amamalf

 

Az Amalfi-part (Costiera Amalfitana) Nápolytól délre, a Salernói-öböl északi részén húzódik. A meredek partról rálátni a tengerre, a környéken pedig egész 1400 m magas hegyek látványa bűvölik el a látogatót. A táj szépsége már a görögöknek és rómaiaknak is feltűnt, habár a tájat évszázadokon keresztül csak a tengerről, vagy gyalog lehetett megközelíteni.

Amalfi városa a teljes partrésznek kölcsönözte nevét. Itt jött létre Olaszország első tengeri köztársasága a 10. században, gazdag kereskedelmi kapcsolatokkal, melyek Pisa és Genova növekedése révén erősödtek meg. Az Amalfi-part a 19. században vált igazán híressé, amikor 1857-ben utak építése által a part könnyeben elérhetővé vált. Akkoriban a hely gyorsan ismertté vált és az európai művészek valamint tudósok ide vonultak vissza. A táj szépségét a kanyargós, néha túl keskeny, beborított sziklakiszögellések és meredek szakadékok fokozzák.
Az Amalfi-part és települései 1997-óta részei az UNESCO Világörökségének.

Mesebeli séta a Jeli arborétumban

A Kám község mellett (Vas megye) található kertet Gróf Ambrózy-Migazzi István alapította. Úgy társította az örökzöld fákat és cserjéket, hogy a mi éghajlatunkon is biztosítva legyenek az életben maradásukhoz szükséges feltételek.
Ambrózy halála és a második világháború után az erdőgazdaság védett területté nyilvánította a kertet, és az alapító elképzeléseinek folytatása mellett elhatározták, hogy bemutatják a hazánk földrajzi szélességével megegyező tájak (pl. Amerika, a Balkán, a Kaukázus, Kína és Japán) erdőtársulásait.

Ma az arborétum területén 50 fenyőféle található, de a park fő látványossága a magasabb hegységek hűvösebb régióiból származó rhododendron. Magyar elnevezése – havasszépe – őrzi havasi származását, és bár a rózsával nem rokon, hangarózsa és babérrózsa néven is ismert. A Jeli arborétumban több mint 300 rhododendron fajta él, és a bokrok száma is több ezer. Az arborétum több mint 100 hektárnyi területét nárciszokkal, liliomokkal, páfrányokkal szegélyezett sétautak hálózzák be. A virágzó rhododendronok már a bejáratnál láthatóak, ám az újabb és újabb színes bokrok egészen a kert belsejébe csalogatják a nézelődőt. Némelyik bokor a vörös, hegyes szirmú virágaival szinte lángolni látszik.

arb

Tájak Magyarországon: Hortobágy

A Hortobágy Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, vagyis nem az erdők kiirtása és a folyószabályozás eredményeként jött létre. Az 1973-ban létrehozott első magyar nemzeti park az ország legnagyobb védett területe (82 ezer hektár). Jelentős része Bioszféra Rezervátum, egynegyede pedig a vizes élőhelyek védelméről szóló Ramsari Egyezmény alapján nemzetközi védettséget is élvez.

A Hortobágy az ember és természet kíméletes földhasználaton alapuló, s így fajok és élőhelyek tekintetében nagyfokú biológiai változatosságot fenntartó, harmonikus együttélésének egyedülálló példája, kimagasló tájképi értékekkel rendelkezik. Pedig első látásra nincs itt semmi. Ha körbetekintünk, az a legfeltűnőbb, hogy nem akasztja meg a tekintetet semmiféle építmény, de még dombok, hegyek sem. A délibáb forró nyári napok látványossága, amikor olyasmit látunk a tájban, ami nincs is ott.

A Nemzeti Park területének döntő hányadát természetes élőhelyek, szikes puszták, rétek és az ezek közé ékelődő kisebb-nagyobb mocsarak alkotják. Természetvédelmi szempontból is nagy jelentőséggel bírnak a jóval kisebb területet lefedő mesterséges vizes élőhelyek: a legrosszabb minőségű legelőkön, illetve egykori mocsarak helyén az elmúlt száz évben 6 ezer hektáron kialakított halastavak.

hmgemeskuthortobágy

A mocsarak és halastavak a madarak fészkelésének és vonulásának európai jelentőségű helyszínei. Eddig 342 madárfaj előfordulását regisztrálták a Hortobágyon, melyből 152 fészkel is a Nemzeti Parkban. Az egyik legnagyobb látványosság kétségtelenül az őszi daruvonulás. E fajból, mely egyúttal a Park címermadara is, októberben több tízezer példány is megfigyelhető amint éjszakázó helyükre húznak a puszta fölött.

A Hortobágy soha nem volt sűrűn lakott, csekély számú falvai a tatár és a török támadások során elpusztultak. A puszta egyhangúságát a több ezer éve itt élt nomád népek halomsírjai és őrhalmai, a kurgánok, népi nevükön kunhalmok itt törik meg.
Az évezredek folyamán a Hortobágy pusztáin legelő vadállatokat, az őstulkot és a vadlovakat fokozatosan a háziállatok váltották fel. Szép számmal található ezen a vidéken a szívós, igénytelen rackajuh és a szürke marha. Kevésbé ősi fajta a jó szalonnájú mangalica disznó, illetve a nóniusz ló. Ez utóbbi őse a XIX. század elején Normandiából került a Hortobágyra.

A pusztában élő pásztorok nem használtak állandó épületek maguk, illetve állataik részére. A legtöbb ősi hortobágyi pásztorépítmény – a vasaló, a szárnyék vagy a kontyos kunyhó – igen egyszerű, de praktikus, elsősorban nád felhasználásával készült. Az állatok itatására szolgáló gémeskutak a magyar puszta jelképévé váltak.