Természet

Máig élő kozmikus rejtély- tunguz meteor

1908. június 30-án reggel 7 óra 13 perckor, a Vlagyivosztok felé robogó transzszibériai expressz utasait az eget keresztülhasító fényes csóva, majd a napot is elhomályosító villanás kápráztatta el. Percek múlva a rázkódó talaj miatt kisiklással fenyegetett szerelvény vészfékezéssel megállt. A vonatról leszálló utasoknak pillanattok alatt megperzselődött az arca az intenzív elektromágneses sugárzástól…

Mind a mai napig nem tisztázott, hogy mi is robbant fel a közép-szibériai Tunguszka és Léna folyók által határolt tajga felett, azon a bizonyos kora reggeli júniusi napon. Ami tény; egy, az alsó légkörbe behatolt űrbéli objektum okozta az írott történelem egyik legerősebb és legrejtélyesebb kozmikus eredetű robbanását. A gigantikus robbanás mintegy 6-8 kilométer magasságban következett be a tajga felett, szerencsére a lakott településektől távoli, kietlen vidéken. A robbanás okozta lökéshullám ledöntötte a lábukról az epicentrumtól 65 kilométeres távolságban fekvő Vanavara település lakóit, és a falu valamennyi házában betörte az ajtókat, ablakokat. Még 500 kilométerrel távolabb is erősen hallatszott a félelmetesen dübörgő hanghatás. A detonáció epicentrumában fekvő, és a paradox módon állva maradt fák maradványairól Telegráf-erdőnek elnevezett területen, mintegy 80 kilométeres sugarú koncentrikus körben közel 8 millió fenyőfa dőlt ki, és semmisült meg. A robbanás egyetlen halálos áldozata az az epicentrum közelében nyáját legeltető jakut rénszarvas pásztor volt, aki több száz rénszarvasával együtt, a hatalmas hőenergiától egyszerűen elpárolgott… Szemtanúk beszámolói szerint a felrobbanó objektum fénye legalább olyan erős volt, mint a Napé. A villanás fényereje pontos becslés szerint, elérte a -29 magnitúdós értéket. A jelenség a Richter-skála szerinti 4,5-5 erősségű földmozgást okozott, amit még több ezer kilométeres távolságból is kimutattak a műszerek. Az irkutszki földmágnesességi obszervatóriumban a jelenség után pár másodperccel, több óráig tartó komoly zavarokat észleltek a Föld mágneses erőterében.

Meteor becsapódások

Egyetlen meteorbecsapódás van csak, ami még a tunguszkainál is híresebb, a dinoszauruszok kihalását okozó, 65 millió évvel ezelőtti katasztrófa. Bár ezzel kapcsolatban rengeteg elmélet született a vulkánkitörésektől a klíma és a légkör összetételének megváltozásáig, ma a tudomány majdnem egységes abban, hogy egy meteor okozta az akkori földi élővilág nagyjából felét kiirtó katasztrófát.

A legnagyobb, meteorbecsapódás okozta kráter a Földön a Dél-Afrikában található Vredefort; egyben ez az egyik legrégebbi is, a korát kicsivel több, mint kétmilliárd évre becsülik a geológusok. A Vredefort a különleges, dupla gyűrűs szerkezete miatt is érdekes: ilyen kráterből sokat ismerünk a Naprendszer más bolygóin és holdjain, de a Földön az erózió szinte kivétel nélkül eltörölte a kráterek ilyen jellegzetességeit. Az öt-tíz kilométeresre becsült meteor óránként kétszázezer kilométeres sebességgel ütközött a Földnek, és negyven kilométer mély, száz kilométer átmérőjű mélyedést robbantott ki belőle. A kráter hamarosan összeomlott, és egy háromszáz kilométer széles, tízezer méter mély új kráter képződött az eredeti körül. /Index-tudomány/

Nemzetközi Duna Nap

A Nemzetközi Duna Nap a Duna 18 országot érintő vízgyűjtőjén 2004 óta hagyománnyá vált rendezvény, június 29-én. Célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a mintegy 81 millió embernek otthont adó Duna vízgyűjtőre, annak megóvására és fenntartható fejlesztésére.
A Duna nemcsak egy földrajzi kategória, hanem jelkép is egyben, mely a Duna menti – különösen a közép-európai – népek mindennapi életében, történelmében, művészetében, kiemelt szerepet játszik. A folyó elválaszt és összeköt politikai, gazdasági és kulturális régiókat, múltat, jelent, jövőt, népeket és nemzeteket.

Napóleon a Dunát az „európai folyók királynőjének” nevezte – joggal, hisz nincs még egy folyam a kontinensen, mely kulturális, történelmi és földrajzi szempontból ennyire sokféle régiókat fűzne láncra.

A Duna, Európa második leghosszabb folyója. A Feketeerdőben ered és a Fekete tengerbe ömlik. Összesen 2850 kilométer hosszú, ebből 417 km Magyarországon terül el.

A kenyér története

Tápláló, ízletes – ezt jelenti a kenyér a mindennapokban, egy olyan élelmiszert, ami nélkül képtelenség lenne elképzelni az életet. Nem véletlen ez a beidegződés, ugyanis már a legrégebbi civilizációkban is számtalan formában volt jelen a kenyér az emberek életében, és nélkülözhetetlen cikké vált a táplálkozás történelmében. Már abban a pillanatban, hogy az ember a gabonát megismerte, használni és termeszteni kezdte, azonnal kezdetét vette megmunkálásának fejlődése is. A magvak megpörkölése már primitív feldolgozásnak tekinthető, és az őrölt magok masszává, kásává gyúrása is viszonylag hamar beépült az akkor ember gasztronómiai kultúrájába. A kenyérről találunk feljegyzéseket a mezopotán, asszír, egyiptomi, görög, római írásokban is, melyek már akkor igen változatosak voltak: a kovász nélküli, forró kövön sütött lepényféleségtől kezdve az Egyiptomban már 3000 évvel ezelőtt használatos kelesztett kenyérig. Ízük, formájuk szintén gazdag választékot mutatott: egy fennmaradt egyiptomi kenyér például bumeránghoz hasonló alakú volt, a görög Hippokratész pedig 2000 évvel ezelőtti munkájában 17 féle kenyeret sorolt fel. A több évszázados fejlődés persze nem ment gyorsan, ezzel párhuzamosan fejlődött ki a tűzzel való kifinomult viszonyrendszerünk is, a kemencék kifejlesztése és használatának kialakítása. Ma már az is feltételezhető, hogy a kemence építés tudománya, amely a kása kenyérré válásának alapvető mérföldköve volt, keletről terjedt nyugat felé. A görög civilizációban már dolgoztak pékek, a római kultúrában a kenyeret otthon sütötték a szolgák, de ásatások során pékcéheket is találtak a régészek. Az akkori időkben főleg a búzakenyér volt közkedvelt, Ostrearii-en hívták ezt a péksüteményt, és előszeretettel fogyasztottak mellé osztrigát. A fényűző lakomáikról ismert rómaiak el sem tudták már képzelni az életüket kenyér nélkül, és ez a szokás a birodalom után is fennmaradt a feltörekvő kultúrák és civilizációk életvitelében is. Mégis, évszázadokba telt, míg a lapkenyérből tésztaerjesztéssel másféle, új kenyér érett, a gabonavetés módszeressé válásával pedig a minőség is javulni kezdett.

A magyar kenyér története

Jó tudni, hogy már a honfoglaló magyarok is ismerték a kenyeret, az őshazában a téli szállások környékén étkezési célra gabonát termesztettek. Érdekes egyébként, hogy a kenyér a magyar nyelvben csak a magas, erjesztett kenyeret jelenti, pedig valószínűleg ősmagyar kori jövevényszó, korai jelentése, rokon nyelvi adatokból következtetve, ‘kásaféle, darából készült ételféleség’ lehetett. Hogy mennyire életünk része a kenyér, az is bizonyítja, ha nyelvi jelentéseit vizsgáljuk, ugyanis túlmutat tárgyi jelentésén – ahogy egyébként számtalan nyelvben is. Gondoljunk csak a kenyérgondokkal küszködő emberre, akinek megélhetési problémái vannak: ebből is látszik, hogy népünknek a kenyér már a kezdetektől fogva a napi biztonságot, a túlélést jelentette. Tárgyi formájában a kenyér szó a honfoglalás idején egyébként feltételezhetően csak a lepénykenyeret jelentette, noha erről nyelvi adat csak 1315 – ből származó, egyházi szövegben maradt fenn. Hazánkban a XVI. században indult lényeges növekedésnek a gabonatermelés. Tanulmányok szerint a XVI. század derekán a magyar parasztháztartásban már fejenként használtak saját fogyasztásra 130-160 kg kenyérgabonát, és ez csak egyre növekedett a továbbiakban. A kora újkorban a kenyeret nálunk főétkezéseken főtt meleg ételekhez és kiegészítő étkezés alapjaként szalonnával, hússal, tejtermékkel egyaránt ették, ebből maradt fenn az a szokás, hogy meleg ételekhez nálunk kenyeret is felszolgálnak, legyen az leves, főzelék, vagy más, nem szénhidrát alapú egytálétel.

Június 29 – Péter-Pál napja

Június 29-e, Péter-Pál napja az aratás kezdetének egyik leggyakoribb időpontja. A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy ezen a napon hasad meg a búza töve, jelezvén, hogy aratható a búza s kezdődhet az aratás.

buza

A búza a legrégibb termesztett növényeink közé tartozik. Nem véletlen, hogy őseink az aratással kapcsolatban nemzedékről nemzedékre megannyi szokást és hiedelmet örökítettek utódaikra. Az aratás napját gondosan meg kellett választani, hogy minél több terményt takarítsanak be. A népi megfigyelések szerint június 29-et követően kezdődött az igazi nyár, amit az időjárás is visszaigazolt. Általában úgy tartották, hogy Vid napján, vagyis június 15-én szakad meg a búza töve, attól kezdve nem nő, csak érik; de ismeretes volt erre a június 24-i dátum is, vagyis Szent Iván napja.

Varázs a jó terményért

A gazdálkodók számára nem volt mindegy, hogy milyen lesz a búzatermés, ezért a szemeket varázslással próbálták meg szaporítani. Néhány vidéken szokás volt, hogy a húsvétkor megszentelt étellel futva igyekeztek haza a templomból, és aki elsőnek érkezett meg, az ősi hit szerint az végezte el leggyorsabban az aratást. Az aratás megkezdésével kapcsolatban több tilalmat ismertek. Nem indult meg a munka újholdkor és akkor sem, ha halott volt a faluban. Az ősi táltos hit szerint kedden és pénteken sem volt jó megkezdeni a munkát vagy új táblába kezdeni, mert akkor a búza feje üres lesz. Az aratás kezdésekor néhol az arató egy búzaszálat kötött a derekára, hogy megkímélje magát a hátfájástól. Az a babona is járta, ha megmaradt az aratók vize, azt nem szabad a tarlóra kiönteni, mert azon az emberen kelések támadnak. Az aratás befejezése előtt egy csomó gabonát lábon hagytak az égi madarak számára. Sokszor egy marék kalászt hagytak a tarlón, hogy a jövő esztendőben a zivatar kárt ne tegyen a vetésben. Erről a búzacsomóról Rábagyarmat környékén azt tartották, hogy „Szent Péter lovának hagyják abrakul”.

Magyarország borvidékei

Borban az igazság. Bort iszik vizet prédikál. Megannyi közmondás született hazánk féltetten őrzött termékéről, a szőlőből préselt, akohollal mámorított csodáról, a borról.

borv
Az éghajlat Magyarországon döntően kontinentális, bár néhány helyen érezhető az Atlanti-óceán hatása, és Dél-Magyarország mediterrán vonásokkal is rendelkezik. Emiatt a sokszínűség miatt a borvidékek is jelentősen eltérnek egymástól, akár földrajzi közelség esetén is. Magyarország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak.

Tokaji borvidék

Északkelet Magyarország kis városkáját világhírűvé tették az ízletes és kiváló borok. Aki erre kirándulgat, feltétlenül látogasson el a pincesorokhoz, és bátran kóstolgassa e méltán híres borvidék különleges nedűit.

Világhírre csak a XVII. században emelkedett, amikor a jellegzetes kései szüret és a borkészítési eljárás eredményeként ismertté vált a borvidék rangos különlegessége a Tokaji aszú. A Tokaji aszú XIV. Lajos udvarában kapta “a borok királya a királyok bora” kitüntető címet. A híres Tokaji aszú kóstolását tehát semmiképpen se hagyja ki, ha erre jár.

Ma már külföldiek szerint az egyik legjobb hazai borunk a tokaji. A borvidék 2002-ben a világörökség részévé vált, és a Tokaji boroknak a híre az óta is egyre csak nő, sikere töretlen. Ma már a Tokaji név védett, így csak Magyarországon, a Tokaji borvidéken palackozott borok viselhetik ezt a nevet.

A Fehérborainak nagyságát a talaj különlegessége, a borfajták és a készítési mód adja.
A borkülönlegességek készítéséhez az itteni őszi párás, ködös reggelekkel induló október szükséges. A párásabb időt többnyire enyhe, napfényes, derűs száraz időszak váltja fel. A Zempléni hegység déli és keleti lejtői védik a szőlőket a széltől, ugyanakkor elősegítik a pára felemelkedését a szőlőkhöz. Mindez kedvez a szőlő nemes rothadásának, aszúsodásának, ami késő ősszel következik be. Az aszúszemeket kézzel szedik, majd puttonyokba rakják. Ahány puttonyt használtak fel egy liter borhoz, annyi puttonyos lesz a bor, ebből készül a 3-4-5-6 puttonyos Tokaji aszú. Csak 3-5 évente van igazán jó termés, mert ehhez meleg nyárra és hosszú száraz őszre van szükség.
A Borvidékre jellemző fajták furmintból, hárslevelűből, sárga muskotályból készülnek

Egri borvidék

Eger borát ma már külföldön is jól ismerik. Ez a csodaszép város, nemcsak borairól híres, hanem a rengeteg látnivalóiról, mint a híres Egri várról, ahol Dobó István harcolt… Eger klímája hűvös és csapadékos, viszonylag későn tavaszodik, ami ideális a jó borhoz.

A borvidék elsősorban a vörösborairól ismert, melyek a jó évjáratokban testesek, mély színűek és elegánsak. A fehérborok jó évjárat esetén testesek, tüzesek.

A bikavér bor jól beérett szőlőből készült, mélyvörös bor, mely két évig érlelhető. Olyan fajtákat válogatott a készítéséhez, amelyek biztosan beérnek és megadják a helyi jellegzetességét. Az Egri bikavér legalább három szőlőfajta borának a házasításával készül. Alapjait a Kékfrankos, Cabernet, Merlot, Kékoportó adják, ezekből lesz az egyedi bársonyos, ám mégis tüzes testes bor. Bikavért csak a jól felkészült pincészetek tudtak készíteni, akik megengedhették maguknak a több fajta termesztését. A borvidéknek kiváló termőhelyi adottságai vannak.

Borvidékre jellemző fajta vörösborokhoz a cabernet franc, cabernet sauvignon, kékfankos, kékoportó, merlot, zweigelt.

Fehérborként az olaszrizling, leányka, tramini, muscat ottonel és rizlingszilváni jelentős.

Badacsonyi borvidék:

Badacsony népszerűségét a Balatoni strandoknak és jó minőségű borainak köszönheti. Az ide látogatók egyszerre gyönyörködhetnek a Balatonban és kortyolgathatják a nagyszerű borokat.

A tónak köszönhető párás egyedi klíma, és a Balaton veri vissza a napsugarakat a szőlőfürtökre, ezáltal alkalmassá teszi szőlő termesztésre a tájat. A környéken leginkább a fehér borok a jellemzők. Régészek kutatási bebizonyították, hogy már 2500 évvel ezelőtt is termesztettek szőlőt ezen a vidéken.

A borok igazán testesek, magas az alkohol és a savtartalmuk. Badacsonyi kirándulás alkalmával finom borokat, ízletes ételek is megkóstolhatunk, és megcsodálhatjuk Magyarország legszebb tájait.

A tájra jellemző borok: Olaszrizling, rizlingszilváni, szürkebarát és muskotály a jellegzetes fajtái. Kisebb mértékben előfordulnak zöldszilváni, budai zöld és kéknyelű borok is.

Villányi-Siklósi borvidék

Gyönyörű pincesorok, fürdők és szép kirándulóhelyek várják a látogatókat. A borvidék időjárása is hozzájárult a népszerűségéhez.

A Villányi rész a vörösboroké, a Siklósi pedig a fehérborok szülőhelye. A vörösborok között vannak könnyed ízvilágú borok, és többéves érlelésű különlegességek is. A magas csersavtartalom és az érleléskor kialakuló buké teszi jellegzetessé a villányi bort.

Borvidékre jellemző fajta vörösborokhoz a cabernet franc, cabernet sauvignon, kadarka, kékfrankos és zweigelt. Fehérborokhoz chardonnay, olaszrizling, rajnai rizling, rizlingszilváni, tramini.

Geometriai formát alkotó növények

A természetben Fibonacci-spirálba rendeződnek például a fenyőtoboz és az ananász pikkelyei, a napraforgó magjai, a málna szemei, a karfiol rózsái és egyes kaktuszok tüskéi is. A növények formáját adó minta matematikailag leírható a Fibonacci-számsorral, amely az a számsorozat mely 1;1-el kezdődik, a végtelenhez tart, és mindegyik szám megegyezik a számsorban előtte álló két szám összegével. A számsor kiinduló része: 1,1,2,3,5,8,13,21,34,55,89…

A Fibonacci-számsor így a matematika és a természet közti összefüggéssel egy gyönyörű fraktált alkot végeredményként számos növényben.nforgopozsgasok

Néha észre sem vesszük, hogy egy-egy virág vagy növény milyen szép, és  tökéletes formát alkot!