Utazás

Balatoni Hal- és Borünnep

A Balaton szépsége egyedülálló Európában.

A Balaton szépsége, ezer arca rabul ejt mindannyiunkat. A fodrozódó habok meséket susognak, regélnek. Mesélnek az utolsó óriásokról; a Balaton elátkozott tündéréről, akinek az aranyszőrű kecske gyapja visszaadhatja szépségét; vagy a tihanyi néma királylányról; a visszhangról vagy a kecskekörmökről.

2015. június 25 – 28. Balatoni Hal- és Borünnep Balatonfüreden. A programsorozat célja, a kultúra, a bor– és gasztronómia minél szélesebb körben történő megismertetése.
A Balatonban 41 halfaj él. A leghíresebb a fogassüllő, köves tófenéken érzi igazán jól magát. A balatoni horgászok horgára leggyakrabban keszeg akad. Parti zónában ívik a csuka is

balaonbh

A Balaton legnagyobb testű hala a harcsa, ragadozóhal. A Magyar Tenger egyik legősibb hala azonban a garda, a pontyfélék családjába tartozik. Teste karcsú, ezüstös, kb. 20-25 cm. A garda nagy csapatokban az ősz végén ér – mélyebb vizet keresve- a tihanyi-kútba, vagy annak környékére.

A keresztrejtvény

A monda szerint egy fokvárosi fegyenc alkotta meg az első keresztrejtvény-típusú fejtörőt. Victor Orville, angol földbirtokos közlekedési szabálysértés miatt töltötte büntetését a börtönben. Ott, a cella falán, az ablakrácsokon keresztül beszűrődő fény által kirajzolt ábrát töltötte ki önmaga szórakoztatására. A börtönorvos tanácsára elküldte az ábrát az egyik fokvárosi angol lap főszerkesztőjének, aki fantáziát látott benne és közzétette a lapjában. A rébusz rövidesen óriási sikert aratott az olvasók körében és Orville egymás után kapta az újságoktól a megrendeléseket. Mire kiszabadult, már hatalmas vagyonra tett szert az ötletéből.

A valóság azonban valószínűleg sokkal szürkébb és unalmasabb ennél: a ma ismert keresztrejtvény ősének tartott fejtörő hivatalos források szerint 1913. december 21-én jelent meg a The New York Sunday World című amerikai újságban. Készítője a lap egyik újságírója, Arthur Wynne, aki jelentős változást hozott a rejtvénykészítés történetében. Wynne egy olyan ábrát szerkesztett, amelyben függőlegesen és vízszintesen is más-más szót lehetett megfejteni. A meghatározásokat nemcsak egy számmal jelölte, hanem a megfejtendő szó első és utolsó négyzetének számát is kiírta.

A rejtvény műfaja egyidős a thébai királyi család történetével és az Oidipusz-mítosszal.A monda szerint mikor Oidipusz útja során Théba elé érkezett, a város határában éppen a szfinx pusztított. Ez az oroszlántestű, de szép női fejjel bíró szörnyeteg rejtvényt adott fel Théba polgárainak, és addig követelte, hogy emberáldozatot vessenek eléje, amíg nem akad valaki, aki rejtvényét megoldja. Mi az, ami reggel négy lábon, délben két lábon, este három lábon jár? Oidipusz megfejtette a talányt. A megfejtés az ember, aki gyerekként négykézláb mászik, felnőttként két lábon jár, agg korában pedig botjára, a harmadik lábára támaszkodik.A szfinx feladványa a történelem első ismert rejtvénye, amely még életre-halálra szóló küzdelem volt. Az évszázadok során ez a harc szelídült az elme tornájává, a rejtvénnyé.

Tehát a rejtvény története több ezer évre nyúlik vissza. Azt is mondhatnánk, hogy amióta az ember gondolkodik, rejtvényeket is kitalál. Persze az is lehet, hogy nem a gondolkodás, hanem a játék kezdete az, ami a talányok születését elindította. De ez a tyúk és a tojás esetéhez hasonló, így választ nem érdemes keresni rá.A világ ma ismert első rejtvénykönyve egy ókori egyiptomi tekercs, amelyet úgy négyezer évvel ezelőtt egy Aamesz nevű írnok, csillagász és matematikus készített. Ebben az egyiptomi iskolák tanárai által kitalált talányokat gyűjtötte egybe. Hasonló munkát írt a görög Kléarkhosz is, aki legszívesebben szórejtvényekkel és szójátékokkal lepte meg közönségét. Mindebből kiderül, hogy a legrégibb rejtvények a nyelvi játékok és a logikai fejtörők voltak

Az ókoriak ünnepnapokon, lakomákon látványos szellemi tornákat rendeztek, ahol a jelenlévők ötletes kérdésekkel szórakoztatták egymást. Számos görög filozófusról maradt fenn talányokkal, fejtörőkkel kapcsolatos történet. Talán a legismertebb Homérosz esete, amelyet a történetíró Plutarkhosz örökített meg. Eszerint Homérosz halálát nem más, mint egy találós kérdés okozta. Homérosz ugyanis egy sétája során fiatal halászokkal találkozott, és amikor zsákmányukról érdeklődött, azok így válaszoltak neki: – Amit fogtunk, azt eldobtuk. Amit nem fogtunk, azt hazavisszük.. A történetíró szerint Homérosz – mivel nem tudta megfejteni ezt a rejtvényt – a szégyenbe belehalt. Akár igaz a történet, akár nem, feltárja előttünk, hogy az ókori ember az ész minden próbatételét komolyan vette.

A rejtvénytörténetben döntő fontosságú volt az ábrás rejtvények megjelenése. Ez lényegében a középkorban kezdődött az úgynevezett abrakadabra háromszöggel, amelyben még több volt a misztikum, mint a játékosság. Ebben a háromszög alakú ábrában 1024-szer volt olvasható az abrakadabra szó. A középkori ember a háromszögnek bűvös hatalmat tulajdonított. A klasszikus abrakadabra ábrának valójában egyetlen értelme volt, mégpedig az, hogy mintaképül szolgált a későbbi rejtvényábrák készítőinek. Így alkotta meg egy francia szerzetes a pogány háromszögábra keresztény ellenlábasát. A rejtvény ezúttal négyzet alakú volt, és a közepében elhelyezett S betűből kiindulva 8192 irányban lehetett elolvasni a santa ecclesia, vagyis szent egyház szavakat. Ezután a szerzetesek valósággal gyártani kezdték az ehhez hasonló ábrákat. A középkorban persze nem csak egyházi emberek készítettek rejtvényeket. Az ábrás rejtvények közül az úgynevezett Fortuna-rejtvény volt a legnépszerűbb, amelyet – mivel egy pogány istenasszonyt népszerűsített – pápai átok sújtott, így megfejtői az inkvizíció rémével is játszadoztak. Viszont a rejtvénykedvelők nagy szerencséjére a Fortuna-amulett fennmaradt, és egy ma is használatos rejtvény alapjává vált. A játék lényege, hogy úgy kellett a betűket összekötni, hogy minden kockát csak egyszer érintve a vonal mentén a Fortuna szó alakuljon ki. A rejtvényfejtőknek ez ma már alapjáték, többnyire gyerekeknek szóló feladvány.

A reneszánsz idején újra feléledtek az ókori szellemi tornákhoz hasonló nyilvános rejtvénypárbajok, ahol a szavak és a logika mesterei mérettettek meg. A különböző titkos társaságok pedig melegágyai voltak a talányokkal való játékoknak. Az írástudók számának növekedésével egyenes arányban nőtt a betűjátékok népszerűsége. Az a tömegszenvedély, amely manapság a rejtvényeket övezi, valahol a XVIII–XIX. század környékén vette kezdetét.
rejtv

Mi, magyarok sem maradtunk alul a rejtvénykészítés történetében. Egy XIX. századi rejtvénytípus egyenesen hazánkból indult világhódító útjára. Ez az úgynevezett eszperentejáték. Varjas János, a debreceni református kollégium professzora agyalta ki, és a lényege, hogy az e és é betűk kivételével a szövegből minden magánhangzót száműzni kell. Ő és követői más nyelvi játékokban is jeleskedtek. Így honosodott meg nálunk is a palindrom és az anagramma. Olyan nagy íróink művelték ezeket a játékokat, mint Arany János, Jókai Mór vagy Karinthy Frigyes és titkára, a rejtvénykirály Grätzer József. A palindrom lényege, hogy a szöveg visszafelé olvasva is értelmes legyen. A palindrom nemzetközi sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint egy angol tréfa, amely szerint a palindromot már az Édenkertben is ismerték. Ádám ugyanis így mutatkozott be Évának: Madam, I’m Adam. A bemutatkozás nem változik, ha visszafelé olvassuk el a szöveget.A betűjátékok közül talán még ma is az anagramma a legnépszerűbb. Eredete Nagy Sándorig nyúlik vissza. Ő ugyanis egy álmában megjelent anagrammának tulajdonította, hogy legyőzte a türosziakat. Egy szatírral, vagyis görögül szatürosszal álmodott. Az álom megfejtése eszerint sza Türosz, vagyis Türosz a tiéd. A történelem folyamán sokan használták az anagrammát titkosírásra vagy álnév kitalálására. Rejtjeles anagrammával levelezett Galilei és Kepler, és anagrammás álnevet választott magának Ady Endre is, az Erdne Ydát.A XX. században már igazán sokrétű volt a rejtvényarzenál.

A Guinness Rekordok könyve szerint a legtöbb rejtvényt egy angol férfi állította össze 1963 és 2002 között, szám szerint 58 ezer feladatot.

Optimista az az ember, aki golyóstollal fejt keresztrejtvényt!

Forrás: az ókori találmányoktól a keresztrejtvényig

Ma van a Múzeumok Éjszakája

Ma este 6 órakor százegynéhány fővárosi múzeum és más intézmény, vidéken pedig kétszáznál is több településen még ennél is több múzeum tárja ki a kapuját. De nem csupán egész éjszaka nyitva tartó múzeumokról szól ez a programrengeteg, hanem várakról, skanzenekről, állatkertekről, vadasparkokról, fürdőkről, arborétumokról, kulturális központokról és egyéb létesítményekről ahol több ezer szakember  áll  egész éjjel a látogatók rendelkezésére,   hogy mindent elmondjanak és megmutassanak, amit egy idegenvezető, történész vagy muzeológus érdemesnek tarthat a több mint háromszázezer látogató figyelmére.
Az Egyetemi Könyvtár (1053 Budapest, Ferenciek tere 6.) 18 órától éjjel 1 óráig „Nem egyéjszakás könyvtár”címmel kínál számos programot. Lesz könyvtárvezetés eredeti erdélyi magyar muzeális dokumentumok bemutatásával, megismerhetik a digitalizálás és restaurálás rejtelmeit „A könyveknek is megvan a maguk sorsa” címmel. Bepillanthatnak a különleges értékű folyóiratokat őrző raktárba, de megnézhetik a Rosta József munkáiból válogatott „Végtelen könyvtár” című kiállítást is.

A város rejtett kincse, az ELTE Botanikus Kertje (Füvészkert) növénysimogatóval és izgalmas szakvezetésekkel készül az év legrövidebb éjszakájára.

érdekes programokkal várja az érdeklődőket a Magyar Tudományos Akadémia 150 éves neoreneszánsz székházépülete és képtára a Múzeumok Éjszakáján. A látogatók megtekinthetik az Akadémia Művészeti Gyűjteményét, és megismerkedhetnek a tudomány palotájának építészettörténetével.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Szentendre

Szentendre (szerbül Сентандреја, horvátul Senandrija) város Pest megyében a Szentendrei kistérségben. Elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót.

Szentendre a Dunakanyar kapujában, a pilisi Kőhegy és a Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben található.
Ulcisia Castra (magyarul: Farkasvár) Pannonia provincia „limes”-ének egyik jelentős állomáshelye, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora volt. Megfordult itt 202-ben Septimius Severus, 214-ben Caracalla és 375-ben II. Valentinianus császár.

A népvándorlás korában a környék nem volt lakott hely. A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, a római őrhely (lat.: vicus militaris) és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.
A 9-12. század között a város története gyakorlatilag ismeretlen. Egyes források alapján e környékre lokalizálható egy Apurig nevű település, aminek névetimológiája alapján egy Apor patak (Apor ügy) nevű vízfolyás melletti lakott hely képzelhető el. A környéken azonban négy jelentős patak is található, a Dera, Bükkös (korábban Bela-voda), Öregvíz (vagy Sztaravoda) és a Sztelin (régebben Pismány patak), ezenkívül az 1872-1884-es harmadik katonai felmérés térképe alapján egy ma már jobbára kiszáradt vízfolyás is jelentős volt, a Dömörkapui patak. Nem eldönthető, hogy az Apor patak melyikkel lenne azonosítható.
A 12. században már a veszprémi püspökség oklevélkiállító székhelye Szentendre. Neve Fulco deák (valójában „hospes”, püspöki írnok) 1146-ban Sanctus Andreasban kelt végrendeletében, amelyet II. Géza király erősített meg, fordul elő először. A pannoniai Ulcisia Castra és a honfoglalás kori település, valamint Apurig és Szent András városa között nem kimutatható településkontinuitás. A 12. századi városmag a korábbi római őrtoronyhoz képest a Bükkös patak másik oldalán települt a ma is meglévő Szent András-templom köré. (Ma Keresztelő Szent János-plébániatemplom.)
A török korban a város elnéptelenedett, egy 17. századi összeírás alapján a városban egyetlen családfő volt, vagyis legfeljebb egy családnyi állandó lakos, valamint a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet jelentette a teljes létszámot.
A törökök kiűzése után külhoni telepesek népesítették be; felvirágzásának emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. Az 1690-es nagy szerb kivándorlás nagy számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján, mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket. Ezek azonban nem azonosak az eredeti szerb bevándorlók által épített házakkal, a városközpont a 19. század végi térképek alapján még más épületeket tartalmazott.
A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamárhegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek. Ma már szétszóródtak a város területén.
Szentendre 1872-ben kapta meg a rendezett tanácsú város jellegét. A városi rang visszavonására sosem került sor, de a török időkben elnéptelenedő terület természetszerűleg nem szerepelt a városok listájában. Az 1690-es évektől a néhány száz fős lakosság lassan gyarapodni kezdett, és 1872-ben érte el azt a szintet, amikor a falusi jelleg helyett ismét a városias jelleg dominált, és mind a közigazgatás, mind a település infrastruktúrája lehetővé tette a várossággal járó előjogok gyakorlását.

szentendre

A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre; hozzá fűződik az ún. szentendrei iskola. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel.

Ferenczy Múzeum

A múzeumban a Ferenczy család gyűjteményes kiállítása látható. Ferenczy Károly festőművész, felesége, Fialka Olga grafikus- és festőművész, valamint gyermekeik: a festőművész Ferenczy Valér, a szobrászművész Ferenczy Béni és a gobelinművész Ferenczy Noémi alkotásai szerepelnek az állandó kiállításon.

1890. június 18-án születettt Ferenzy Noémi gobelinművész, festőművész, /ikertestvére Ferenczy Béni, szobrász, grafikus,  a XX.századi magyar plasztika egyik legnagyobb mestere. Művészete a görög emberképen és a humanizmuson alapul. Számos művésznek, köztük Daumier-nek, Goyának, Michelangelónak, Bartóknak állított emléket plakettjein./

Apja Ferenczy Károly festőművész, anyja Fialka Olga festőművésznő. A művészettel – mint mindegyik testvére – apja műtermében kezdett ismerkedni. A nagybányai művésztelepen sokszor megfordult. 1911-ben Párizsba ment, ahol kitanulta a falikárpitszövést, a Manufacture des Gobelins-ben.

A kárpitművészet megújítója volt. Az általános gyakorlattal ellentétben Ferenczy Noémi, nem csak tervezte alkotásait, hanem saját maga készítette, képein egyformán fontos volt a figura és a természet. Gobelinjeinek lírai színvilága is egyedi.

 

fn

 

 

A Föld bolygó tele van szebbnél szebb helyekkel – Amalfi

amamalf

 

Az Amalfi-part (Costiera Amalfitana) Nápolytól délre, a Salernói-öböl északi részén húzódik. A meredek partról rálátni a tengerre, a környéken pedig egész 1400 m magas hegyek látványa bűvölik el a látogatót. A táj szépsége már a görögöknek és rómaiaknak is feltűnt, habár a tájat évszázadokon keresztül csak a tengerről, vagy gyalog lehetett megközelíteni.

Amalfi városa a teljes partrésznek kölcsönözte nevét. Itt jött létre Olaszország első tengeri köztársasága a 10. században, gazdag kereskedelmi kapcsolatokkal, melyek Pisa és Genova növekedése révén erősödtek meg. Az Amalfi-part a 19. században vált igazán híressé, amikor 1857-ben utak építése által a part könnyeben elérhetővé vált. Akkoriban a hely gyorsan ismertté vált és az európai művészek valamint tudósok ide vonultak vissza. A táj szépségét a kanyargós, néha túl keskeny, beborított sziklakiszögellések és meredek szakadékok fokozzák.
Az Amalfi-part és települései 1997-óta részei az UNESCO Világörökségének.

A “hirős” város – Kecskemét

Hirös város az Alföldön Kecskemét

A magyar költészet prófétikus alakja Petőfi Sándor már a XIX. században így örökítette meg Kecskemétet, s ez a jelző tovább él napjainkban is. De vajon miért őrizhette meg több évszázadon keresztül ez a Magyarország közepén található szép város ezt a kitüntető címet? Talán azért, mert sikerült harmóniát teremteni a múlt emlékei, a történelmi hagyományok, a jelen és a jövőbe mutató fejlesztések között.

Kecskemét Magyarország szívében, a Duna-Tisza közti homokhátságon, Budapesttől délre, 86 kilométerre, fekszik. A város ősi magját a kereskedelmi útvonalak találkozásánál létrejött település jelentette.

Történelme során írók, tudósok, híres utazók egyaránt rácsodálkoztak Kecskemétre: hogyan lehetséges, hogy a puszta homokon virágzó mezőváros alakult ki? E kérdésre a múlt adja meg a feleletet.

Kecskemét kedvező földrajzi helyzetét kihasználva vámszedő és vásározóhelyként hamar kiemelkedett a környező települések közül. Anjou Nagy Lajos király egy 1368-ban kelt oklevele már mezővárosként említi. A török hódoltság idején a környező elpusztult falvak lakóinak is menedékül szolgált a város.

Első kézműves céhei a XVI. században alakultak. A város nagyhatárú birtokain és pusztáin külterjes állattartás, pásztorkodás folyt, mely a tőzsérek révén messze földön híressé vált. A földesúri függéstől a XIX. század első felében önerejéből váltotta meg magát Kecskemét lakossága. Ekkor kezdődött a város birtokainak parcellázása és az első állandóan lakott tanyák létrejötte.

A XIX. század második felében a tanyák lakossága oly mértékben gyarapodott, hogy a századforduló éveiben már a lakosság fele tanyán élt.

A fejlett mezőgazdaság és a kiegyezést követő ipartelepítés tette lehetővé a nagyarányú városfejlesztést a XIX. sz. második felében: az egykori mezőváros szecessziós palotákkal díszes főterével elindulhatott a nagyvárossá alakulás útján.

Több mint 100 éves múltra tekint vissza a kecskeméti szőlő- és gyümölcskultúra tudatos fejlesztése, a nagyarányú telepítések, valamint a szőlő- és gyümölcstelepítők tevékenysége. Ennek eredményei tették lehetővé, hogy az addigi mezőváros a századfordulóra impozáns középületekkel rendelkező nagyvárossá vált. A történelem viharait átélt város központi földrajzi elhelyezkedéséből adódó előnyét az 1960-as évektől tudatosan állította fejlődése szolgálatába: az ipartelepítés és a közintézmények alapítása-építése révén a lakosság száma rohamosan nőtt, a művészeti műhelyek letelepítésével pedig kulturális értékekben gazdag nagyvárossá vált.

A város a zene, a képzőművészet és az animáció nemzetközi hírű műhelyeinek, egyedülálló gyűjteményeknek és elismert tudományos intézeteknek is otthont ad, amelyeknek feladata művészeti – és kulturális értékeink megőrzése és bemutatása. Mindezek mellett Kecskemét évről – évre visszatérő fesztiválok egész sorával várja a látogatókat.

Az idelátogatókat Kecskemét belvárosának szecessziós hangulata már az első pillanatban magával ragadja. A hírös város neve a “kecske” szóból ered, a “mét” pedig járást jelent. Címerünkben is a kecske látható alatta városunk jelmondatával: “Sem magasság, sem mélység nem rettent.”

Városháza

A Főterén található a szecesszió gyöngyszemeként nyilvántartott Városháza, amely 1893-97 között épült Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján. A város egyik legismertebb épülete, turisták által leglátogatottabb műemléke. Homlokzatáról 1983 óta minden egész órában felcsendül a harangjáték Kodály, Erkel és Beethoven műveivel. Falait pedig Zsolnay majolika díszíti, amely más kecskeméti épületeken is megtalálható. Dísztermében a festményeket a híres magyar festő, Székely Bertalan készítette.

A szecesszió mesterműveként ismert, dalban is megénekelt Cifrapalotát ( Márkus Géza 1902) hullámzó falfelületei, csillogó tetőcserepei, növény – és állatmotívumokat formázó kerámiadíszei teszik egyedülálló építészeti remekké.

Nagytemplom

A Főtér meghatározó épülete az 1774-1806 között épült Nagytemplom építési ideje azért nyúlt hosszúra, mert a tornyát tűz és földrengés pusztította. Ez az Alföld legnagyobb copf stílusban épült székesegyháza, harangja 2400 kg súlyú, 74 méter magas tornyába 94 lépcsőn vezet az út.

kecskemet a
kecskemétkecskemetc