Kékszalag – Európa legnagyobb tókerülő vitorlásversenye

A Kékszalag 540 hajóból álló mezőnye csütörtökön 9 órakor rajtolt el Balatonfüreden, hogy megtegye a verseny légvonalban mintegy 155 kilométeres távját.

42. Kékszalag az égböl

A Kék szalag

Navigare necesse est

Hajózni márpedig kell. Tudták ezt már az első államalapító népek is, akik létfenntartásuk és gazdagodásuk egyik alapszükségletét látták a hajókban, hiszen ezek biztosították az akkori ismert világ kontinensei közötti mozgást.

Légy magad a leggyorsabb!

Azaz, hozd el előbb a hírt, juss el előbb az ellenségednél a csatatérre és szerezz korábban információkat! Minél többet, minél gyorsabban, mielőtt a másik is ugyanezt meg tudná tenni. Ez vált a kereskedelem szlogenjévé, de egyben ez lett a mozgatója a hajózás fejlődésének is. A hatezer éves kínai dzsunka már magán viselte a későbbi európai vitorlástípusok jó pár jellemzőjét, így bizton állíthatjuk, a kerámiakészítésen, valamint a selyemhernyó-tenyésztésen túl az ókori kelet a hajóépítésben is a világ előtt járt. Ám a vitorlázás bölcsője mégis a Földközi-tenger volt, innét rajzottak ki az első karakkok, karavellák, boyerek, klipperek és fregattok. Képzeletbeli vállaikra vették a tengereket és óceánokat, meghódították az ismeretlent nyugaton és keleten egyaránt. A hajók egyre nagyobbak és egyre gyorsabbak lettek, legénységeik pedig professzionális szintre fejlesztették a hajózás tudományát. Megbecsült mesterséggé vált a hajózás.

A tókerülő versenyek doyenjének neve eredetileg egy angol kitüntetés (Térdszalag Rend kék szalagja) volt, melyet csak és kizárólag kereskedelmi hajó nyerhetett el. A pontos kritérium szerint „Ennél a versenynél nincsenek versenybírák, nincsenek időmérők, nincsenek közös rajtvonalak és ráadásul nincsen egyforma táv sem, mégis annak a hajónak a híradását, amelyiknek sikerült a gyorsaságot az előbbinél túlszárnyalnia, kételkedés nélkül az összes versenyben lévő többi hajó elfogadja.” Miről is van szó? Ezen a versenyen olyan hajók indulhattak, melyek az Atlanti-óceánon személyszállítással foglalkoztak. Céljuk természetesen a két kontinens közötti út időtartamának lerövidítése, s ezáltal a Kék szalag elnyerése. Indulás Európából, cél az Amerikai Egyesült Államok. Az angolok Southamptonból, a németek Hamburgból, a franciák Le Havre-ból, az olaszok pedig Gibraltárról kezdik a versenyt. Érkezés New York kikötőjébe, a kivándorlási hullám csúcsán oly zsúfolt Sandy Hookba.

A versengés 1835-ben kezdődött az angliai Liverpool és az új-skóciai Halifax között, ám az első igazán férfias összecsapásra 1838. április 5-én került sor, mikor is a jó nevű Great Westernt három nappal megelőzve a kivándorlókat szállító 700 tonnás Sirius nekivágott a Sandy Hookba vezető, bő három hetesre tervezett útnak. A Sirius kapitánya egy bizonyos Roberts hadnagy volt, aki megtestesítette az angolok mindent felülmúló győzni akarását. Az út alatt azonban heves viharba kerültek, az utasok pedig fellázadtak, s -eleinte szépen, majd egyre hevesebben- kérték, hogy még mielőtt a hajó velük együtt elsüllyed, a kapitány szórja a túlsúlyt jelentő szén nagy részét a tengerbe. Ő erre annyit felelt, hogy inkább az embereket dobálja a vízbe, semmint a szenet. Április 22-én értek New Yorkba, majd pedig -utánuk pár órával- a hátrányból induló Great Western is befutott.

Az idő utáni hajsza később sem lankadt. Samuel Cunard 100 ezer font ellenében elnyert egy megbízást, melynek értelmében kéthetente közlekedő postajáratokat indított az Atlanti-óceánon. A tulajdonában levő négy, kizárólag személyszállításra készített hajó (Britannia, Caledonia, Arcadia és Columbia) állandó versengése 10 napra szorította vissza az óceánon való átkelés idejét. A sebességi rekord pedig meghaladta a 30 mérföldet óránként. A verseny azóta is tart, s tartani is fog mindaddig, míg hajók szelik tengereink, óceánjaink habjait, míg él az emberben a verseny szelleme. A legenda szerint a Titanic kapitánya is a versenyben való győzelem érdekében döntött egy rövidebb út mellett, s került a jégmezők közelébe. A verseny nevéhez fűződő egyik nagy katasztrófa (a legnagyobb) tehát 1912. április 14-én következett be. Mégis, egy kapitány sem vesztette el kedvét, mikor elindult a kontinensek közötti időhatár legyűrésére. Ez azóta is így van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

18 + kilenc =