Középkori anektodák

A békés élet titka

Egy éjjel egy asszony a szerelmesénél volt, mig szolgálója – aki értett a madarak nyelvén – őrködött. Egyszer megszólalt egy kakas, s szavait a szolgáló rögtön tolmácsolta. “Az én úrnőm hűtlen a férjéhez”. Az asszony kiadta a parancsot, hogy vágják le és süssék meg a kakast. Később megszólalt egy második kakas.
Mit mondott? kérdezte az asszony.
Azt, hogy társa az igazságért halt meg – volt a válasz.- Erre az asszony ezt a kakast is levágatta.
Még mindig a szeretője karjaiban feküdt, mikor megszólalt a harmadik kakas.
Mit mond? riadt fel az asszony.
Semmi baj, felelte a szolgáló- azt mondja, hogy “ha békében akarsz élni, a recept: csak hallani, szemlélni” /latinul: Audi, vide.. tace, Si vis vivere in pace/

an

A marseille-i követek vezetője hosszú szónoki beszédet akart tartani IV. Henrik előtt, s így kezdett hozzá:

– Amikor Hannibál elindult Karthagóból..

Ezeknél a szavaknál a király közbevágott:

-Amikor Hannibál elindult Karthagóból, megebédelt, s magam is úgy fogok tenni.

Hódító Vilmos

Mikor Shakespeare a III. Richárd egyik előadását nézte, hallotta, amint egy igen szép színésznő találkát adott színésztársának, mondván, hogy 10 órakor kopogjon nála, s a kérdésre, hogy kicsoda, felelje: III. Richárd.

Shakespeare félórával előbb megjelent, a jelszóra beengedték, és kegyes fogadtatásban volt része.Mikor aztán megérkezett a tíz órára hívott látogató, az ajtóhoz Shakespeare mint, és kiszólt

– III. Richárd elkésett, mert Hódító Vilmos már bevette a várat.

A végzet hatalma

Egy embernek megjósolták, hogy halálát lónak fogja köszönhetni. Éppen ezért soha nem ült lóra, sőt messzire elkerülte az olyan helyeket, ahol lovak fordultak meg.

Egyszer, amikor békésen haladt a járdán, egy vendéglő cégére rázuhant a fejére, és halálát okozta.

A cégér fekete lovat ábrázolt.

Minden út a pokolba vezet…

Két ember Rómába zarándokolt, hogy búcsúcédulákat vásároljon: egyik gazdag volt, a másik szegény. Mikor dolgukat elvégezték, indultak hazafelé: útközben a gazdag eldicsekedett cédulái számával és azzal, hogy ez milyen nagy dolog, mennyit segít rajta a másvilágon.

Néhány év múlva mind a ketten meghaltak, s a pokolban összetalálkoztak. Meglepődött a szegény:

Hogyan? Hát Te itt, uram? Hát nem segítettek a cédulák?

A gazdag lemondóan legyintett:

– Sajnos, nem: az ördög, kinél jelentkeztem, nem tudott olvasni.

/Szabó György: Középkori anekdoták/

 

Az anekdota neves személyről szóló, tetteit, emlékezetes mondásait előadó tréfás történet. A szépirodalom (facetia) és a népköltészet határán álló műfaj. Történetét, gyökereit György Lajos foglalta össze (1934). A magyar anekdota története a 16. századtól követhető nyomon. Feljegyzői tudósok, szépírók (Hermányi Dienes József, Andrád Sámuel, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Tóth Béla). A magyar anekdoták népszerű szereplője Mátyás király, Csokonai Vitéz Mihály, Brassai Sámuel. Egy-egy család, település kommunikatív emlékezetében hosszú időn keresztül megmaradnak az ősökhöz, elődökhöz kapcsolódó, emlékezetes tetteket, mondásokat megörökítő történetek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

húsz − 13 =