Közlekedés

A közlekedés története az emberiség történetével kezdődött. Ahogyan az ősember múltja a történelem előtti idők homályába vész, ugyanúgy a közlekedés elindulásáról is keveset tudunk.

Valamikor, a legrégebbi őseink, mindenben a kezükre és a két lábukra voltak utalva. Hosszú évezredeknek kellett eltelniük, hogy valamiben is segíteni tudjanak magukon. Addig egyetlen közlekedési eszközük a saját lábuk volt, amelynek erejétől és gyorsaságától függött (gyakran) az életük, amikor menekülniük kellett, illetve amikor ők üldözték a táplálékul szolgáló vadakat.
Az őskor gyűjtögető életmódja azonban nem tette szükségessé a közlekedési folyamatokat, arra csak az árucserére termelt terméktöbbletnek a földművelés, állattenyésztés kialakulásával egyidős létrejöttével került sor. Ezt követően azonban fokozatosan kialakultak az állandó szállítási útvonalakon az először ember által kitaposott utak, a folyók, szakadékok áthidalására szolgáló fatörzs- és függőhidak. Az első szárazföldi közlekedési eszköz a szán volt, de már az i.e. 4 évezredben ismerték a (tele)kereket, s ekkor jelent meg a vízen való közlekedésben a fatörzsből összeállított tutaj, majd a kivájt, s később bőrbevonatú, vesszőből font vázú csónak.
A szárazföldi közlekedés általában karavánutakon zajlott, ember, ökör vagy szamár vontatta járművekkel. A lovon történő utazás i.e. 2000 körül terjedt el először Mezopotámiában, majd Egyiptomban és Görögországban. Ekkor jelent meg a küllős kerék is. Jelentősebb útépítés először az i.e. VI. században a perzsa birodalomban indult, főként hadi érdekből, de később azt használták egyéb célokra is, s azon szervezték meg a királyi postát is. Az évezred közepén a görög birodalomban is sok út épült. Az első boltozott kőhíd i.e. 620 körül az asszíriai Ninivében épült, de nem sokkal később már Rómában is épült hasonló a Tiberisen.

Az ókor nagy eredménye volt közlekedési szempontból a Római Birodalmat átszövő, legnagyobb kiterjedése idején 75.000 km hosszú úthálózat kiépítése, amelynek egyes szakaszai évszázadokon keresztül használhatók voltak, s alapját képezték a mai európai úthálózatnak. Az utakon két- és négykerekű kocsikat egyaránt használtak, ökör-, öszvér- vagy lóvontatással.

szelsz.kozl.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

húsz + 19 =