Legendák – A Grál legenda

Ki ne hallott volna a világtörténelem talán egyik leghíresebb középkorból eredő legendájáról, a Szent Grálról?
Rengeteg változata ismert, s mind emellett arról is vitatkoznak mindmáig a tudósok, hogy tulajdonképpen mit is takar a Szent Grál. Nem kanonizált (apokrif) iratok szerint a Grál abból a smaragdból készült, amely Lucifer koronájából hullott ki, amikor az Úr a mennyből letaszította. Később a Grálba folyt a keresztre feszített Krisztus vére. Más források szerint az edény jáspisból van, és aki belőle iszik (esetleg csak látja), örökké fiatal marad. Az olykor csak kehelyként, vagy drágakőként emlegetett ereklyét az elmúlt évszázadok folyamán rengetegen próbálták felkutatni, még maga a legendás Artúr király is, de mind elbuktak. A világ azóta folyamatosan változik, ennek ellenére mindig akadnak újabb vakmerő jelentkezők, kik tudni vélik, hol kell keresni, s a nyomába erednek. Azonban a titok mindmáig fölfedetlen maradt. De vajon valóban létezett ez a Szent Grál, vagy az egész csak egy mese? Ha létezett, most hol van, kik őrzik? Valóban örök életet kínáló erővel bírt, ha valaki ivott belőle, esetleg látta? Mi a helyzet Krisztus vérvonala, és a Grál közti kapoccsal?

De vajon miért nem tudunk lényegében semmit róla? Miért burkolózik még mindig homályba mibenléte? Hisz manapság már azt is megfejteni vélik a tudósok, hogy némely dinoszauruszt toll borította szarupáncél helyett, vagy hogy a több ezer éve létezett Neandervölgyi milyen szerszámokat használt. Az a baj a Szent Grál legendával, hogy nem ennyire megfogható, s lényegében egyetlen létező mindenki által elfogadott bizonyíték semmi létezik, ami alátámasztaná a történetek hitelességét. Így jóformán azokra a történetekre kell hagyatkoznunk, amelyek a Szent Grál legendájának hajnalán jelentek meg az ismeretlen ereklyéről. A Grál eredetére vonatkozó számtalan elmélet egy valamiben mindenképpen egyezik: A Grál minden esetben az isteni eredetű tudás, bölcsesség, tanítás őrzésére, továbbvitelére, „tárolására” szolgál, legyen az fizikailag is kézzel fogható (Bölcsek Köve, Jézus vére, Kehely, Kupa, Tálka), akár nem. A tudás továbbvivőit maga az Isten választja ki, ők a beavatottak, akik örök kötelessége generációk során át a tudás megőrzése. Ők az úgynevezett Grál királyok, akiknek leszármazottai még ma is közöttünk élnek. Egyes elméletek szerint az első ilyen Grál király maga Arimátiai József volt, aki a keresztre feszítés után Angliába vitte a kelyhet, majd megalapította a Grál-kereszténységet.

gr

A másik nagy talány, hogy fizikálisan hogyan is nézhet ki? Ha részletesebben szeretnénk elemezni a kérdést, meg kell állapodnunk a különböző verziók kapcsán egy egységes formában. Ha a Grál egy kehely volt, akkor valószínű, hogy ezalatt egy közepes méretű kupára vagy kehelyre kell gondolni, nem a mai használatos változatokra. (manapság egy kehely mérete jóval kisebb, mint a középkorban használt kelyheké) Milyen anyagból készülhetett? A források itt is eltérnek egymástól, sőt ellent is mondanak egymásnak. Vannak, akik szerint egy aranyból kimunkált smaragddal ékesített (Lucifer koronájából) díszes kelyhet kell keresnünk, míg mások ennek szöges ellenkezőjét vallják: szerintük a kehely egy egyszerű pohárnak mutatkozik, bronzból, vasból, vagy akár kőből kimunkálva. Lehetséges az is, hogy jáspisból készült, de nem valószínű az, hogy túlontúl díszes, vagy figyelemfelkeltő lenne, Jézusra nem vallott ez a túldíszítés, gondoljunk csak a szamárháton való bevonulásra Virágvasárnapon. Arról, hogy milyen varázserővel rendelkezett, szintén eltérő információk maradtak ránk a történelemből.

Több legenda is állítja, ha valaki iszik a Grálból, elnyeri az örök életet, esetleg ha csak megérinti, megvilágosodásra lel. Konkrét tárgyi, vagy komolyabb, feljegyzésekből származó bizonyítékokkal szintén nem rendelkezünk, amik alátámasztanák a kehely mágikus mivoltát, ugyanakkor többtucat egymástól független történet állítja ugyanazt. Egyéb változatok szerint, aki megpillantja a Grált, az megismeri önmagát, és a világ összes titkát.

De vajon hol lehet a Szent Grál napjainkban? Miféle rejtekhelyen rejtegetik, és egyáltalán kik őrzik, és miért? Nos, egyesek úgy vélik, hogy lényegében bárhol lehet a Földön, Franciaországtól kezdve az Antarktiszig (az is egy kontinens, csak jég borítja). A királyi vérvonal verziójához kapcsolódó elmélet szerint valahol Franciaországban kell keresnünk. De lehetséges az is, hogy Angliába hurcolták a Grált Templomos lovagok, egyes feltételezések arra hivatkoznak, hogy a Rosslyn kápolnában van elrejtve az ereklye valamelyik oszlopban, vagy a talapzatba építve. Az angol mondák egészen az Artúr király történetekig nyúlnak vissza mint már tudjuk, azonban hitelességük mint olyan egyértelműen megkérdőjelezhető. Csupán azt tudjuk, hogy az Artúr király és a kerek asztal mondakör a középkori irodalomban kiemelkedő szerepet játszott. Nagyszerű lehetőségeket kínált a költőknek arra, hogy történetek sorát alkossák meg. Gyakorlatilag minden fennmaradt kelta mese és rege meghonosodott az „Artúr világban”. Ahogy a Grál-mondák ismertté váltak, a költők számára kézenfekvő volt a hőst, Parszifált (keltául Peredur) Artúr király udvarába áthelyezni, ahol már számos fényes, kitűnő lovag élt, hogy majd a szerencsésen kiállt kalandok, próbák után a híres kerek asztal tagjává tegyék. A Grál templomát (kastélyát) Scharfenberg legendája szerint Titurel építette, de nem tudni, pontosan hol is tette mindezt. A Grál-kastélyt – egyértelmű meghatározás hiányában – az utókor több helyre próbálta elhelyezni. A templomosokkal való kapcsolat, főleg Eschenbach olvasatában, behatárolja a lehetséges helyszíneket. A felmerült helyszínek:

– Glastonbury, Anglia

– Szent Mihály hegye, Cornwall

– Montségur vára, francia Pireneusok

– Montsalvat mondai vára, valahol a spanyol Pireneusokban (valószínűleg az ugyancsak rejtélyekkel teli, de valóságos Montserratról mintázták)

– Borostyánkő, akkoriban az volt a templomosok egyik utolsó végvára.

A Parsifal fajta Szent Grál legenda így hangzik:

A Grált az Üdvösség Hegyén épült vártemplomban őrzik a Grál-lovagok, papkirályuk vezetése alatt. A király azonban sebesült, súlyos beteg, sem meggyógyulni, sem meghalni nem tud. Birodalmából pusztaság lett, átokfölde, ahol a folyók kiapadnak, az aszályban minden elszikkad. A kastélyba érkezik a naiv, bárdolatlan ifjú Parsifal. Arra tanították, hogy nem illik kérdezősködni, és így, noha vacsora közben többször megjelenik egy gyönyörű lány, kezében drágakövekkel kirakott kehellyel, ami maga a Grál, és amiből ragyogó fény árad, Parsifal hallgat. Nem kérdezi meg, hogy kit vagy mit szolgál a Grál és hogy milyen betegségben szenved a király. Elhagyja a kastélyt. Megtudja, hogy ha feltette volna a helyes kérdéseket, meggyógyult volna a sebzett király, és ebből sok jó származott volna. Bűnbánóan világgá megy, öt évig bolyong, sok hőstettet hajt végre, de a Grál kastélyba nem talál vissza, és a lelkét is majdnem elveszti. Egy szent életű remete felszólítja, hogy szolgálja embertársait, mire a hős elkerül Artúr király udvarába, és csatlakozik a Kerek Asztal lovagjaihoz. Újabb bolyongás után két társával eljut a sebesült király és a Grál otthonába, fölteszi a helyes kérdéseket, a király sebe összeforr, majd békésen meghal. Kiaszott, puszta birodalmában újra víz árad a folyókba, termékeny lesz a föld, a Grált pedig egy mennyei kéz felviszi az égbe.

Megint más megközelítés szerint a Grál története egészen az idők kezdetéig eredeztethető. Az Élet kútja körül tökéletes boldogságban éltek az emberek, paradicsomi állapotok uralkodtak, mígnem a Gonosz (Lucifer) támadása (árulása) véget vet mindennek. Az Anyaisten tulajdonképpen magát a földet jelenti, a kiválasztott hős a mítosz során rengeteg viszontagságon keresztül ennek az aranykornak a megtalálására törekszik. Van olyan kutató, aki szerint viszont az „égből materializálódott”, és Noé vette először kézbe. Más legenda azt mondja el, hogy Sába királynője vitte Salamonnak, vagy Szemiramisz ajándékozta Melkizedeknek. (Melkizedek [héber]: az Ószövetségben → Sálem királya és El-Eljon (= a magasságbeli Isten) papja.) Az idegen civilizációval kapcsolatos elmélet a legabszurdabb feltételezés, miszerint a Grál valamiféle korát megelőző készülék lehetett, melyet az „égi istenek” (idegenek) ajándékoztak az embereknek. Erre szintén semmilyen bizonyíték nem létezik, csak közvetett jelek, amik némileg alátámasztják a dolgokat, legalábbis elég csak az ősi barlangrajzokra, vagy az egyiptomi hieroglifákra gondolnunk, melyeken már nem először találtak különös, ufonautákra hasonlító emberalakokat.

/Forrás: legendavadász /

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

hat − négy =