Népi gyógyászat

Hogyan éltek, és mi módon tudtak túlélni az emberek betegségeket, járványokat azokban a korokban, amikor még nem létezett a tudományos orvoslás, vagy nem volt elérhető mindenki számára?
Mit őrizzünk meg a népi gyógyászat tudásából ma, és mit alkalmazhatunk belőle?

A falusi emberek a természettel együtt éltek, ismerték és tisztelték a természet alaptörvényeit. Tavasztól a tél beálltáig nagyon sokat dolgoztak (ebből adódtak olyan betegségek, mint a megerőltetés és az elhasználódás miatti időskori fájdalmak). Hittek a teremtő Istenben, a természet gyógyító erejében. Hittek az ima, a kimondott szó és rítusaik erejében. Ezért tartották eredményes gyógymódnak a ráolvasást és az eközben végzett rítusokat például rontás, szemmel verés esetén.
„A leleményesség, a természetszeretet és a természetismeret hozzásegítette, a hagyományos tudás arra ösztönözte a parasztembert, hogy környezetében mindenütt a legkönnyebben megszerezhető, legalkalmasabb orvosságot keresse és találja meg.” A falusi ember számára így vált „patikává” az őt körülvevő világ.

A népi gyógyász az egészséges életvitelre, amely ugyancsak a megelőzést szolgálja, három alapszabályt ajánl:

1. Mértékletesség az egész életvitelben (táplálkozás, fizikai terhelés, megfelelő védelem a hideg ellen). Idevonatkozó népi tanács: „Mindenki arra vigyázzon, hogy ne emeljen nagyot, és ne fázzon meg. Onnan ered oszt sok minden.” „Mindig jó gazdája legyél a testnek. Kosztolásból, italból, munkából mértékletesen.”

2. Természetes életmód: együttélés a természettel, a természet ciklusainak követése (példa erre a juhász élete).

3. Belső élet: hit; derűs, reménykedő, bizakodó lelkiállapot. A bosszúság, az idegesség, a harag rontja az egészséget. A derűs, bölcs magatartás a csendes és nyugodt élet alapköve.
Gyimes a Székelyföld peremén, az egykori Csíkszékben fekszik. A Keleti Kárpátokban,a Fügés telek nevű 1050 m magas hegycsúcs alatt eredő Tatros folyó felső völgye. A Gyimes-szoros sok évszázada szolgál kereskedelmi útvonalul Erdély és Moldva között.

A Gyimes-völgyében ha valakit baj, betegség ért először a tudákos asszonyért, bábáért küldtek, akinek a kertje végében sok gyógynövény – házi patika – állt.

Fejfájás
1. A mi családunkban akinek fájt a feje nyers,sós pityókát borogattak a homlokára, a vakszemire /halántékára/ utána jól bébugyulálták a fejét száraz kendővel.

Édesanyánk torma gyökerét reszelt meg, abból kellett jó nagyot bészippantani. Ezt én es használtam a családom körébe, ha valamelyiknek erőst fájt a feje..

Szívbaj

Az én szüvem a rozmarin bortól jött helyre. A kicsi kertből szedtem rozmaringot, apróra esszevágtam, beleraktam egy literes üvegbe és felöntöttem borral. Két napig állni hagytam s má lehetett inni. Minden reggel és este 3 evőkalánval ettem meg.. Erőst jól éreztem magam tölle.

Zúzódás, dagadás

Ha meg vót dagadva valahol a kezünk, vaj a lábunk ecetes kenyeret tettünk rá.

Régi emberek mindenre tudtak imádságot mondani és ettől az imától a fájdalom csillapodott.Ezt a ráolvasást nagymamámtól tanultam és ő az ő nagyanyjától. Ezt uajnkor mondom el, ha valamelyikünknek a családból erőst fáj a füle.
Keresztet vetek a fájós fülre és ezt mondom:
Midőn elindula a Boldogságos Szűz Mária.
Menyen vala a Sinaj hegyén,
megtalálta vala a Gonosz Sent Antal tűzit,
hét leányával és hét onokájával,
fene farkasával,fekete tornácával.
Azt kérdé:
Hová mész, hová mész te gonosz Szent Antal tüze
Menyek Józsinak a testyibe
szálas húsát hasogatni, piros vérit szárosztani,
füle hallását megrontani.
Térj meg, tárj meg, te gonosz Szent Antal tüze!
Ne menj Józsinak testyibe,
mert én látlak tégedet
a Jézus Krisztus igéjével, öt ujjának erejével.
Elé veszem arany medencémet /kicsi teknő/
arany medencéből arany vesszőmöt,
és avval addig ütlek, amig bemész a
fekete főd gyomrába
ott úgy elmúljál, mint a füst és pára
Phü, Phü! /köpködés/
Akkor elfújja és elröpdösi: ptű, ptű, s keresztet vet rája. “

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

14 + 1 =