Márton nap története

 

 

A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Szent Márton kultusza a Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.

Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor.

A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

A dió gyógyhatása

Ha a diót emlegetjük, először a bejgli és a diós tészta jut eszünkbe. Pedig sokkal több, mint finom csemege. A diófa minden részét felhasználták régen a gyógyításban és az egészségmegőrzésben. Manapság sajnos feledésbe merültek jótékony tulajdonságai. Az orvostudomány atyja, Hippokratész volt az első, aki írásba foglalta a dió gyógyhatását, és kiemelte féreghajtó, gilisztahajtó voltát. A régi görögök és rómaiak is használtak diókivonatot bőrgombásodás és más bőrfertőzések ellen. Sőt, még halálos mérgek semlegesítésére is felhasználták.

Tanninokban és polifenolokban gazdag, nem is beszélve a többszörösen telítetlen zsírsavakról. Húsz gerezd dió kb. 2 gramm omega-3-zsírsavat (alfa-linolénsav) tartalmaz, melynek szívre gyakorolt jótékony hatása felbecsülhetetlen.

A dió csökkenti a vérnyomást, gátolja a vérrögképződést, javítja az érfalak rugalmasságát, és gyulladás gátló tulajdonságai is vannak. A cukorbetegségre hajlamos egyéneknél az omega-3 fokozott bevitele javíthatja az inzulinképződést, így csökkentve a cukorbetegség kockázatát. Ezen okból kifolyólag cukorbetegek is fogyasszák bátran: nem növeli a vércukorszintet.

A friss diót fogyasztás előtt áztassuk be egy éjszakára, hogy az enzimgátló réteg lekerüljön róla. Majd másnap szárítsuk meg, és már fel is lehet használni. Ellenkező esetben a szervezetnek sokat kell dolgoznia azon, hogy valamennyi tápanyagot hasznosítson belőle. Így sokkal finomabb is, hiszen nincs olyan kesernyés íze!

Közvetlen fogyasztáshoz a legjobb a friss, idei dió. Sütéshez, pirításhoz használjuk inkább a tavalyról maradt termést. A tavalyi egész diót könnyen felfrissíthetjük, ha egy éjszakára beáztatjuk, és aztán törjük meg. A gerezd szinte pattanva törik majd fogaink alatt, nem is beszélve arról, hogy megindul benne az Élet, ezáltal fokozódik áldásos hatása. A pucolt diót is felfrissíthetjük ugyanezen a módon, az áztatóvizével pedig meglocsolhatjuk a szobanövényeket.

A diót ehetjük kenyérrel, nyers zöldséggel, díszíthetjük vele salátánkat, szórhatjuk zöldséges rizottó vagy durumtészta tetejére! Ledarálva kevés mézzel kikeverve készíthetünk belőle tölteléket, melyet főzés nélkül palacsintába, kásafélék tetejére halmozva, pirított kenyérre kenve fogyaszthatunk.

A dió olaj egy nagyon kellemes ízű magas természetes jódtartalmú olaj. Gazdag telítetlen zsírsavakban. 72%   Kiváló béltisztító, jótékony és kíméletes hatást gyakorol a hasnyálmirigy működésére.

Dió a népi gyógyászatban

A népi orvoslás szerint a dió jótékony hatásai közé sorolható hogy  gyógyít bizonyos tályogokat, és jó a ficamokra. A testen megszünteti a véraláfutásokat. Mézzel, sóval, hagymával keverve pedig a kutyaharapásra jó.

Régen hajnövesztésre is diókészítményt ajánlottak: Pörkölt, őrölt dióhéjat borral, olajjal keverve, a fejbőrre kenve alkalmazták.

Egy régi orvosi javaslat szerint, minden reggel: éhomra vegyünk magunkhoz két-három dió beléből, kevés jó minőségű aszalt fügéből, húsz rozmaring-levélből, két-három só szemcséből készült csemegét, amit összezúzással, töréssel, keveréssel állítunk elő. Ez meg fog védeni a mérgezésektől és a fertőzésektől.

A spanyolok szellemi gyengeség ellen is ajánlják. Kiváló a szívre és az észre – mondják. Javasolják még vérszegénységre, sápadtságra is. Ha valakinek erősödésre, hízásra van szüksége, a dióbél-fogyasztás igen ajánlott. Fehérjetartalma nagyobb, mint a húsé, tojásé, és szinte teljes értékű. A cukorbetegeknek is javasolják, mert cukor- és poliszaharid-tartalma alacsony, emellett a létfontosságú aminosavak és olajok nagyobb részét tartalmazza, és igen tápláló.

26-diobel.jpg

A dióbél egészségmegőrző, szív- és érrendszeri betegségeket megelőző hatása fokozottan érvényesül a dióolajban. Csökkenti a koleszterinszintet, a vérrögképződést, a trombózisveszélyt. Alzheimer-kórt késleltető hatást is tulajdonítanak a dióolajnak, valamint lázcsillapító hatást is.

Ludak – hiedelmek

A hagyományban a ludakat olykor a felfordulással, a káosszal társítják, ugyanakkor úgy is emlegetik őket, mint a világteremtés részeseit, amikor aranytojást, tojnak.

Az egyiptomi nílusi lúd kozmikus tojásából maga Amon-Ré, a napisten kelt ki. A, harcias, hatalmas zajt csapó ludak Marsnak, a háború istenének szent madarai.

A kelták, is a háborúval azonosították őket., Kínában a ludak az éghez, a jang princípiumhoz tartoznak. A kínaiak és a japánok, képzetében a ludak, hol a Napot, hol az ősz holdmadarát szimbolizálják. Emellett, mivel a, lúd szintén egy egész életre választ társat magának, a házastársak köti boldogság, jelképe is. A gnosztikusok szerint a Szentlelket testesítik meg, s egyben jelképezik az, éberséget és az óvatosságot.

A lengyeleknél vidéken sok helyen még ma is ludakat, használnak őrzőállatként. A középkorban azt hitték a ludakról, hogy a boszorkányok, hátas állatai. A „V” alakban szálló vadludak, légies kecsessége, elragadó látványa a, túlvilágot sejteti..

A néphagyomány szerint szent Mihály napján libát enni jó szerencsét jelent. Ha a liba, húsa barnás, enyhe telet jövendöl, ha a húsa fehér, kemény lesz a tél.

A nyári vadludak,ha korán költöznek el, hamarosan tél lesz, ha későn mennek el, akkor a tél is késni fog., A dél felé szálló vetési vagy téli vadludak vonulása azt jelent, hogy az idő hidegre fordul, ha észak felé költöznek, a levegő megenyhül..

Sokak által ismert szólásmondás, a sok lúd disznót győz, ha valaki, valamiben vétkes, azt mondják rá, hogy ludas.

Az álomfejtők szerint álomban libát látni, hír jöttét jelzi. A babonások feltételezik, ha, gágog a liba, vagy valakinek hideg szalad végig a hátán, annak a szeretettje sírján sétál, valaki.,

Forrás: Hiedelmek-hagyományok,

Rosta Erzsébet

Színésznő-feltaláló ihlette az Európai Feltalálók Napját

„Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután.” Az idézetet egy rendkívül szép, ám legalább annyira okos hölgynek tulajdonítják. Ő volt Hedy Lamarr, a világ egyik legszebb asszonya, aki rátermettségét és a műszaki tudományok területén mutatott kivételes képességét szépségével palástolta. Nem is rosszul. Mert míg Hollywoodban nem esett nehezére, hogy eljátssza a filmek kötelező szépség-kellékének szerepét, addig furcsábbnál furcsább találmányaival alapvetően járult hozzá – leginkább – a haditechnológia fejlődéséhez. A budapesti gyökerekkel rendelkező hölgy születésnapja nem merült feledésbe: hivatalosan ez lett az Európai Feltalálók Napja. Rászolgált.

November 9-én ünneplik Európában a Feltalálók Napját Hedy Lamarr színésznő, feltaláló születésnapjának tiszteletére, aki az ugró kódos adó-vevő rendszert kitalálta, amit torpedók irányítására használtak. Később ez a találmány lett az alapja a bluetooth és wifi hálózatok és más modern kommunikációs rendszerek működésének.

Hedy Lamarr nem járt iskolába, négyéves korától kezdve házi tanítók nevelték. Tízéves korára már négy nyelven beszélt, kiválóan zongorázott és táncolt. 16 évesen Max Reinhardt színiiskolájának növendéke lett és egy év múlva komoly szerepet kapott a Geld Auf der Strasse (Pénz az utcán) című filmben. A világhírt Gustav Machaty cseh rendező Eroticon címmel 1929-ben forgatott némafilmjének 1933-as hangos változata, az Extase (Extázis) hozta meg, melyben egy rövid jelenetben meztelenül jelenik meg. Ezzel beírta magát a filmtörténelembe.

1933. augusztus 10-én szülei kívánságára feleségül ment Fritz Mandl osztrák fegyvergyároshoz. Férjével részt vett nagy fegyverbemutatókon, vásárokon, ahol megismerkedett a fegyverek tervezésével, a modern hadi technológiákkal.

Ausztria német megszállásakor Londonba szökött férjétől, majd onnan az Egyesült Államokba ment. Kezdetben nem annyira színészi tehetségével, mint inkább szépségével és kisugárzásával nyerte meg a nézőközönséget. Az 1938-as Algier című filmben Charles Boyer oldalán óriási szenzációt keltett: szinte egyik napról a másikra minden színésznő Hedy Lamarr középen elválasztott hajviseletét utánozta, és így lett divat a barna haj az 1930-as évek végén. Újra divatba hozta a kalapviseletet, bár Hedy nemcsak a szó szoros értelmében vett kalapot hordott a fején, hanem mindenféle más fejfedőt, turbánt, sálat, kendőt.

A műszaki zseni

Lamarr a híradásokból tudta, hogy a szövetségesek igen sok torpedót veszítenek. Első házassága idejéből komoly ismeretekkel rendelkezett a fegyverekről, a torpedókról, irányítástechnikai kérdésekről. 1942-ben szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre. A dolog érdekessége, hogy a találmány véletlenszerűen keletkezett: George Antheil egy 16 darab mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akart szinkronizálni. Ugyanezen módszerrel oldotta meg a gyors rádiófrekvencia váltások koordinálását az adónál és vevőnél. Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak, bár matematikailag több eset is lehetséges lett volna.

A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként (Secret Communication System) nyújtották be az Országos Feltalálói Tanácsnak 1940 decemberében. A tanács elnöke, a General Motors kutatási igazgatója Charles E. Kettering vetette fel a szabadalmaztatás ötletét. A Kaliforniai Műszaki Egyetem egy elektrotechnika professzora segítségével előkészítették, majd szabadalmaztatásra terjesztették elő a találmányt. A szabadalmat 1942. augusztus 11-én kapták meg.

Forrás:

Baracsi Katalin,

– Wikipédia.

Ezen a napon – Kosztolányi Dezső

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,Kapcsolódó kép
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Kosztolányi Dezső (1885. március 29. – 1936. november 3.) magyar költő, prózaíró. műfordító, kritikus, újságíró.

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére

Virágok a sírokon, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak a temetőkben.. 

  Emlékezünk. Ez az ima és az elhunytak emlékének időszaka. A múltat nem feledhetjük – ez a visszatekintés és a jövő parancsa.

Gyertyákat, mécseseket gyújtunk.

Ehhez a szokáshoz azonban több népi hiedelem is kapcsolódik. Némelyik szerint ennek az a célja, hogy a világosban a „véletlenül kiszabadult lelkek” újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek.

Magyar területeken szokás volt ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Ilyenkor fel is díszítik a sírokat, virágokat, koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére. A néphit szerint azért kell megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. Mivel sokáig úgy tartották, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Egyes vidékeken a temetőbe vitték ki az ételt, s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták.

Szeged környékén „mindönszentek kalácsa”, „kóduskalács” néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek

Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között.

Egy néphit szerint, aki virágot szakít a sírról, azt elviszi a halott. Az égő gyertyát nem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére. Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.

Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére.

Híres temetők

Európa egyik legrégebbi sírkertje, a kolozsvári Házsongárdi temető, amelyet az 1585-ös pestisjárvány idején létesítette a kolozsvári közgyűlés. A név egyes feltételezések szerint a német Haselgartenből ered, ami Mogyorókertet jelent, de mára a Házsongárd név a magyar nyelv egyik legszebb szava lett. A köztemetőben felekezettől függetlenül bárki helyet kaphatott, így 1739-ben a területet bővíteni kellett. A sírkert legrégebbi sírkövét még 1585-ben állították, a több mint négyszáz évet vészelt át tehát többé-kevésbé épségben.

Forrás: MTI

A temető valóságos panteon, mivel több erdélyi történelmi család (bethleni Bethlen, iktári Bethlen, Rhédey, Mikó, Béldi, Jósika, Berde, Sombory, Paget, Donogány) kriptájának, s egykori tudósok, írók, művészek, színészek, egyetemi tanárok, püspökök, papok, politikusok (Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Misztótfalusi Kis Miklós, Kendeffy Ádám, Jósika Miklós, Mikó Imre, Bánffy Miklós, Brassai Sámuel, Berde Mózsa, Bölöni Farkas, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Szilágy Domokos, Kós Károly) sírhelyének befogadója.

Szatmárcseke, csónakos fejfás temető

Szintén európai különlegességnek számít a szatmárcsekei csónakos fejfás református temető is, ahol több mint 600 tölgyfából faragott fejfa áll. Eredetükről megoszlanak a vélemények, de megdönthetetlen magyarázat nincs a csónakos fejfák eredetére. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ősi ugor csónakos temetkezési szokás utolsó emléke, mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak csónakban vihették a temetőbe.

Forrás: MTI

A temető legmagasabb helyére építették Kölcsey Ferenc síremlékét. A bejárattól is jól láthatóan, kiemelkedő dombon áll a fehér márványoszlopokból készült klasszicista síremlék. A költő 23 évig lakott a községben, itt írta többek közt a Himnuszt és  itt hunyt el 1838-ban.

Fiumei úti Sírkert

A temetőben van az egyik legteljesebb európai egységes nemzeti emlékhely, ahol politikusok, művészek és tudósok nyugszanak, a magyar történelem jeles alakjai .

Fotó: Pályi Zsófia