Vers vasárnapra – William Butler Yeats

William Butler Yeats ír költő, drámaíró, elbeszélő, irodalmi Nobel-díjas, a 21. századi irodalom egyik kiemelkedő alakja.
Egy költő sem énekelte meg Írországot és az ír lelket olyan líraian, mint ő. Halhatatlan versei még mindig sok olvasó szívét megérintik, akik vele indulnak lelkük eredeti hazájának keresésére.

William Butler Yeats (1865-1939) számára nem volt egyértelműen megjósolható a költői pálya, elképzelhetőbb lett volna, hogy mint apja és nagyapja, az ír egyház papja lesz. Ő mégsem a teológia mellett döntött, hanem jogot, majd képzőművészeteket kezdett tanulni. De nem sokkal ezután a költészet vált fő tevékenységévé. Ez az ír festőművész G.W. Russel (1867-1935) befolyásának is köszönhető volt, aki a titokzatos ír tájban tündéreket és szellemeket vélt felfedezni. Mindenek előtt Yeats legkorábbi műveiben mutatkozik meg a legszembetűnőbben erős vonzódása az ír néphagyományokhoz és a nemzeti szabadságharchoz.

HA MEGÖREGSZEL

Ha megöregszel s szürke néneként
ott bólogatsz a tűznél, könyvemet
lapozd, idézve ifju-szép szemed
mélységes árnya közt a puha fényt,

s hogy szépséged s hulló mosolyodat
hányan szerették, hány hű s álbarát,
de változékony arcod bánatát
s zarándok lelked egy szerette csak.

S míg meghajolsz az izzó rács fele,
szomorkás kedvvel súgd: a szerelem
elillant, elszállt túl a hegyeken,
s csillagfüzér közt bújt meg szép feje.

nok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

húsz − tizennégy =